Barnamackó
Szöveges ítélet
Összességében a vélemények pozitívak, de van néhány dolog, amit ennyi pénzért nem várnék. A felszereltség nagyjából tökéletes, minden van, ami kell: 9 légzsák, bőr ülésborítás, kétzónás klíma, távirányítós központi zár, tempomat, fedélzeti számítógép, elektromos ülésállítás, xeon fényszóró, kormányról vezérelhető CD-magnó-rádió, egy halom hangszóró, fabetét, elektromosan behajtható, állítható és fűthető külső tükör, automatikusan elsötétülő belső tükör, szélvédő-jégmentesítő, fényszórómosó, ködlámpa, ABS, EBD, ülésfűtés, könnyűfém felni, plusz rengeteg olyan egyéb extra, ami ennél a felszereltségnél amúgy is természetes (pl. kormánykerék, duda, pedálok, stb.).
A külső ízlés kérdése, nekem néhány apróságot leszámítva tetszik. A belső kialakítás egyébként szemet gyönyörködtető, szívesen ül benne az ember elnézve a műszereket. A számos nyomógomb és kapcsoló hatására szinte egy repülőgép műszerezettségének érzetét kelti. Kétségtelen, a gombok száma valóban jóval több, mint amire ennyi funkció kezeléséhez szükség volna. Csak a műszerfalon és a középkonzolon több mint ötven gomb és kapcsoló van, aminek tizedét sem használja az ember. A febetétekből (pontosabban a fautánzatú műanyagokból) még a hátsó ajtókra is jutott, s a krómbetétekkel sem spóróltak az autónál. A bőrkormány és váltógomb, a fém küszöbbetétek s a jó minőségű műanyagok szintén a komfortérzet növelését segítik. Nagy hiba viszont, hogy hogy a bőr sajnos sokhelyütt csak műbőr, bár ezt nagyon ügyesen álcázták, és erről a vevőt sehol sem tájékoztatják.
A motor kellően erős és nyomatékos, a fogyasztás akár öt liter körülire is levihető, ha forgalommentes helyen kibírja az ember a lassabb sebességet. Eddigi tapasztalat szerint a 170-180-as tempót szereti a legjobban, ott még 7-8 liter körül fogyaszt, aztán 10 km/h-ként egy-egy literrel emelkedik. A végsebesség kb 220-nál volt régebben, három év és 30.000 km után viszont már jóval kevesebb, ami elgondolkodtató. A végsebesség tehát valahol a gyári adat fölött, a gyorsulás a körül van. Szerencsére a négy tárcsafék 200 felett is úgy fogja meg az autót, ahogyan illik. Városban 6-10, vidéken 5-6, autópályán 6-9 liter az átlagfogyasztása vezetési stílustól függően, ami igen jónak mondható, figyelembe véve, hogy az autó üresen is másfél tonnát nyom. Ami nagyon jó, hogy emelkedőn 170-nél, telepakolva, rálépve a gázra a kocsi még dinamikusan képes gyorsítani. Bár már létezik a nagyobb dízelmotorral szerelt változat, de ez is bőven elegendő, úgysem lehetne kihasználni, s azoknak a fogyasztása is nagyobb. Amúgy 1800-2000-es fordulatig talán kissé lomha, de utána mintha megtáltosodna, ugrik és megy mint a kisördög. (Régebben ebben az autóban volt egy garanciát nem érintő TDI chipmodul, ami elvileg megnöveli a teljesítményt 116-ról 140 LE-re, ami jótékonyan is hatott mind a teljesítményre, mind a fogyasztásra, de ez csak a garanciális időszakot bírta ki, aztán megadta magát.)
A fékek 30.000 km-re elegendőek, utána szabályzásra szorulnak, ami egy majd ötvenezer forintos kiadást jelent.
A kuplung szintén 30.000 km-t bírt ki, ami irreálisan kevés (mivel az előző autómban százezer kilométernél sem volt még gond vele, talán nem velem van a hiba). Szerencsére ez belefért a garanciába, állítólag típushiba, a kuplung ugyanis francia volt, az ígéret szerint az új már jobb lesz.
A fék elég furcsán viselkedik, először azt hiszi az ember, hogy nem fog tudni megállni ezzel a fékkel, de szokni kell, erőteljesebb taposásra már igen jól megfogja az autót a négy tárcsa.
A felfüggesztésre, stabilításra, úttartásra, rugózásra szakmailag korrekten megalapozott tapasztalatokat – nem szakmabeli lévén – nem tudok mondani, azt viszont bizton állíthatom, hogy laikusként nagyon jónak éreztem az autót. A kormány pontos, az utat 220-as tempóban is stabilan tartotta, a kanyarokban jól viselkedett, nem akart mást mint én, nem pattogot, nem hintázott, hirtelen kormánymozdulatokra pontosan reagált és utána sem lengett be. Persze nagyobb sebességnél a zaj is magasabb, de azért elviselhető.
Amúgy nagyon szeretem, tágas, gazdaságos, kényelmes, stb., de… Az autót már úgy adták át, hogy a bőrkárpit ki volt szakadva az ajtón, ahol ráadásul a burkolat is ferdén állt. Garanciában kijavították, no problem, bár szerintem még mindig nem tökéletesen párhuzamos. A váltó nem az igazi. Bár pontos, de kissé kemény és érzékeny. A hátramenetet néha nem veszi be, persze olyankor, ha éppen nagyon sürgős lenne. Azóta rájöttem a megoldásra: nem szabad teljes erővel jobbra kitolni a váltókart. Ami azonban baromira bosszantó hiba és a szervízben sem tudnak vele mit kezdeni, mert nem tudom, hogy mi okozza: 180-200 körül egy borzalmas zaj jön ki a műszerfalból. Ezt kb. egyéves korában kezdte. Aztán a fedélzeti számítógép fogyasztásmérője elég kaotikus, többnyire egy liternyivel mutat átlagosan kevesebbet a valós értéknél. A kilométerórával a helyzet ugyanez. Kb. 5-10%-ot csal (GPS-szel mérve), még a saját fedélzeti számítógépével sincs összhangban. Az autó nem igazán fordulékony, szűk parkolóhelyekre nehéz vele beállni, de ezt fogjuk rá a méreteire. Az esőérzékelős ablaktörlő automatikus állása katasztrófa, semmi köze az eső mennyiségéhez. Néha nem töröl amikor kellene, de inkább többet és gyakrabban lapátol a szükségesnél. A szélvédőn életüket bevégző bogarak pedig száraz időben okoznak meglepetést az ablaktörlő indokolatlan bekapcsolásával. A beállítás ugyan öt fokozatban állítható, de nem érezni igazán különbséget köztük.
Nos ennyit a panaszkodásról, most jöjjön a vélemény folytatása.
Az időtálló forma nem feltűnő, nem hivalkodó, de elegáns és tágas. Mindez egy viszonylag megbízható, gazdaságos motorral és minden extrával megspékelve bátran ajánlható azoknak, akik hosszútávra keresnek magunknak autót. Az autó tökéletességébe nehéz belekötni, de ha valamiben kevés hibát lehet találni, ott az ember az apróságokat is jobban észreveszi (ezekkel kezdtem az elején). Egy 7,8 milliós autónál az ember mindenben teljes tökéletességet vár el, és ebbe semmi apróság sem férhet bele. Szerencsére azonban komoly kivetnivalót nem lehet találni az autóban, a fentieket leszámítva. A szubjektumokról persze nehéz tárgyilagosan állást foglalni, hiszen valakinek tetszik a hátsó lámpa felhúzott íve, valakinek pedig nem. Az autó formáját, erőteljes, néhol kifordított íveit tekintve is megoszlanak a vélemények, de nyilván aki ezt választja az nem ok nélkül teszi.
Mivel a modell szerencsére a limuzin és kombi kivitel mellett ötajtós változatban is rendelhető, így ez ideális választás lehet azok számára, akik az ízlésviláguk és a dinamikus forma miatt nem szeretnének kombit, de mégis szükségük van a nagy tárgyak szállítását is lehetővé tevő kivitelre. Az általam vásárolt ötajtós változat is hatalmas nyílást biztosít a csomagok berakodásának, ráadásul az alapban is nagy, 510 literes csomagtér a hátsó ülések részbeni vagy teljes lehajtásával akár 1320 literesre is növelhető. Mindehhez társul még, hogy a csomagtér alatt a pótkerék környékén rengeteg hely van kihasználatlanul, így ha kivesszük a majdnem másik pótkerék méretű habszivacs kitöltőelemet, így a pótkerék környékére rengeteg hasznos tárgyat (elektromos pumpa, háromszög, elsősegélydoboz, pokróc, stb.) helyezhetünk el. (Nem értem, hogy miért csak a kombihoz lehet ide tárolórekeszt tenni, vagy miért nem lehetett a csomagtér alját lejjebb helyezni.) Bár az számomra teljesen érthetetlen, hogy egy ilyen autóhoz miért csak szükségpótkerék jár, hiszen a hely bőven rendelkezésre áll akár két normál méretű keréknek is a csomagtér alatt.
Visszatérve a külsőre az autó mérete sem kicsi, 4,63 m hosszú és 1,76 m széles, s a magassága is picivel több a hasonló autókénál, azaz 1,48 m. Látványban mindez nem mutatkozik meg, mivel a motorháztető kisebb mérete miatt a nagy oldalsó ajtók biztosítják az igen kényelmes ki- és beszállást. Az Avensis ívelt vonalai a jól bevált formát követik, az orra kifejezetten elegáns, határozott erőt, komolyságot és tekintélyt sugall. A hátsó rész erősen ívelt, a szélei és a közepe közt majd tíz centi a differencia, így nem is lehetett gyárilag hátsó szárnyat rendelni hozzá. Az ajtók oldalfelületei nagy egységes látványt mutatnak, amely látszatra nagyobbá teszik az autót. Emiatt én az autóra oldalsó gumicsíkot rendeltem, aminek nagy hasznát is veszem, s szerintem szebb is így, mivel attól az sokkal dinamikusabbá és elegánsabbá vált. Persze ez szintén egyéni ízlés kérdése, mindenki döntse el maga, hogy miként szebb az autó.
A színválaszték kielégítő, bár lényegében csak a 100.000 forint felárral rendelhető metál és mica színekből lehet szimpatikusat találni. (Bár hiába rendelünk bordót a forgalmi szerint úgyis piros lesz az autó.) A belső tér színválasztéka a fekete és a bézs színekből áll, amit az autó külső színének megfelelően alakul. A sötét belső kissé nyomasztó, egyesek által sportosnak nevezett, mások szerint kissé idejétmúlt. A világos bézs belső tér azonban kifejezetten elegáns. Kinézetében minden igényt kielégít. Bár a műszerfal felső része ekkor is fekete, de ez állítólag a fényvisszaverődések miatt előnyösebb a vezető szemszögéből. Sajnos azonban a világos belső világos szőnyegezést és csomagtérborítást is jelent, így minden apró kosz meglátszik az autón. (Világos belső esetén érdemes egy méretpontos csomagtértálcát is rendelni, ami kb. 10.000 forintba kerül.)
A bőrborítás szépen kivitelezett, az ülőfelületek középső részén perforált, ami nem csak hogy praktikus, hanem még esztétikus is. A használt bőr minősége jó, de ravasz módon számos helyen műbőrrel kombinált. A bőr részekhez megtévesztésig hasonlító műbőr borítást talán kicsivel több helyen is alkalmazták a gyártók, mint azt a vásárló kívánná, hiszen bár az ülések ülőfelületei bőrből vannak, annak oldalaira, zsebeire és hátsó részére már csak a műbőr jutott. Ennek tartósságának megállapítására azonban hosszabb időre van szükség, így erről még nem tudok szólni. Az összeszerelés minősége azonban mintha egy kicsit romlott volna az utóbbi időben. Ettől eltekintve más hibát nem találtunk a kivitelezésben, a kevés műanyag többnyire puha és jó minőségű. Az A oszlop azonban szetencsétlen módon szövetborítást kapott, ami így igen könnyen koszolódik.
Az állítható deréktámaszt is tartalmazó vezetőülés magassága külön állítható elöl és hátul, bár a legalsó pozíció kissé lehetne lejjebb, ami magas emberek számára tehetné még kényelmesebbé az utazást. Bár panasz így sem lehet, az ülések kényelmesek, amúgy jól beállíthatók mindenkinek. A tíz irányban elektromosan állítható vezetőülés azonban megérdemelt volna egy memóriát, hogy könnyedén visszaállíthassuk a kedvenc pozíciónkba. Szerencsére a kormány négy irányban is állítható, így annak biztosan megtaláljuk a megfelelő pozícióját. A kézifékkar és sebváltó praktikusan elég előre került ahhoz, hogy pozíciója is kényelmes legyen.
Sajnos a biztonsági öv be nem kapcsolását még az utasoldalon is érzékeli az autó ha beül valaki, így az idegesítő sipolás, amely egy idő után még idegesítőbbre vált, hamar övbekapcsolásra készteti az embert.
Tárolórekeszekben sem szenvedünk hiányt, még a hátsó ajtókon is van oldalrekesz, az első ülések háttámláján pedig térképzseb. A kesztyűtartó nagy és zárható, a középkonzol könyöklőjéban lévő tároló pedig emeletes, külön alsó és felső tárolórekesszel rendelkezik. Bár a felsőben pohártartó is van, így az alsót nem célszerű olyakkor kinyitni, amikor ezt használjuk is. Értelemszerűen ide olyan tárgyakat sem célszerű tenni, amelyek kiborulhatnak, hiszen az alsó rekesz úgy nyitható, hogy a felsőt teljes egészében, tartalmával együtt felnyitjuk.
A műszerfali részen viszont csak egy pohártartó van, s a szemüveget és a rádiótelefont sem igazán lehet hová letenni vezetés közben, ugyanis nyitott tárolórekesz nem található az Avensisben. A váltó mögötti kis fedeles rekesz egy toll, vagy a rádiótelefon méretének ugyan megfelelő, de a napszemüveg pár milliméter hiányában már nem fér el.
A hamutartó és szivargyújtó sajnos együtt nyílik, így ha csatlakoztatni szeretnénk valamit a szivargyújtó helyére (telefontöltőt, radarjelzőt, stb.) akkor el kell viselnünk a nyitott hamutartó látványát is. Ezen persze egy utólag beépíthető csatlakozóval segíthetünk, de ennyi pénzért nem ártott volna ezt gyárilag megoldani. Hátul egyébként van egy csatlakozó, amit viszont kiválóan használhatunk például egy 12 V-os hűtőtáskának. A hifi sajnos MP3-at nem tud lejátszani, viszont fantasztikusan szól a nyolc hangszóróval. Nagyon praktikus az is, hogy az antennát az üvegbe integrálták, így nem lesz útba kocsimosáskor.
A pedáloknál a lábtér viszont kissé kevés, látszik, hogy japán emberek lábméretére tervezték. Egy 45-ös cipő esetén szinte igazgatni kell a lábat, hogy hozzáférjen a gázpedálhoz, arról levéve a lábat pedig rendszeresen beleakad az ember a fékpedálba. Ez pedig nemhogy kényelmetlen, hanem még veszélyes is.
A kormányszervó tökéletesen kényelmes kormányzást biztosít, de leállított motornál a kormányzás akár el is felejthető, mintha egy tankot akarnánk terelgetni. A váltó pontos, de kissé kemény, a tempomat pedig nagyon jól jön hosszú utakon. A Xeon fényszórók jók, bár az automata magasságállítás kissé lehetne magasabb. Sajnos lexus optikás hátsó lámpa sincs a típushoz.
A tolatóradar sajnos nem szériafelszereltség, bár nekem nem is hiányzik. Véleményem szerint a fél méteres távot az ember úgyis látja, azt meg, hogy két vagy öt centi van még a kocsi mögött, úgysem érzékelik a radarok. Hamar meg lehet szokni a kocsi méreteit, így pár nap után már nem gond a pontos parkolás sem.
A fedélzeti számítógép viszont rengeteg felesleges gombbal és kettős kijelzővel büszkélkedhet. Hogy melyik két értéket kívánjuk látni, mindkét oldalon egyedileg választhatjuk ki a megtett távolság, pillanatnyi fogyasztás, átlagfogyasztás, tankolásig megtehető távolság és átlagsebesség értékek közül. Mivel azonban a műszert az ember úgyis inkább kormányról kapcsolgatja a kijelző alatt lévő számtalan nyomógomb bár nagyon pompás és látványos, az autó megvételét követő első beállításon túl semmi haszna sincs, hacsak nem akarja az ember mérfölben is megtudni a tankolásig még megtehető távolságot, vagy a gallonban mért fogyasztást.
Nekem szerencsére xeon fényszóró jutott, de a hagyományos fényszóróval szerelt autók tulajdonosai kivétel nélkül panaszkodnak az égők gyors tönkremenetelére, amiket ráadásul házilag kicserélni sem lehet. Az égőcsere még szervizben is több órás folyamat, ami alatt a fél autót szét kell szedni.
A szélvédő jégmentesítőnek nevezett fűtőszál azonban óriási csalódást okozott, ugyanis ellentétben a ford mondeokban megszokott teljes szélvédőt behálózó fűtőszálhoz képest itt csak az ablaktörlő lapátok alatt volt egy picinyke fűtőszál, ami csupán a lefagyott ablaktörlőt szabadítja ki, a szélvédőn lévő jégre nincs hatással. Szintén érdekes, de hasonlóan felesleges a gyorsfűtés gomb, amely gyakorlati hasznára sem sikerült ráéreznem. A fényszórómosó berendezést pedig még egyetlen egy alkalommal sem használtam, így ez is csak egy olyan luxus marad, amelyet azok az autójukat ritkán mosó emberek élveznek, akik gyakran közlekednek nagy sárban, vagy köpködős időben. Az automatikusan elsötétülő belső tükör viszont nagyon kényelmes, tényleg jól jön az esti közlekedés során. A tervezők a belső lámpákkal sem fukarkodtak, a folyamatosan elsötétülő belső lámpán túl négy térképolvasó lámpa, kikapcsolható csomagtérvilágítás és két küszöbvilágítás is van az autóban.
A kétzónás automata légkondi nagyon hasznos, ha a vezető és az utas eltérő hőmérsékletet szeretne beállítani, bár a klíma bekapcsolt állapotát jelző ledet nappal csak szemkiguvasztás árán lehet nagy nehezen ellenőrizni, s a lehűtött levegő hőmérsékletét sem éreztem valami nagyon hidegnek. A ventilátor fordulatszámát viszont tíz fokozatban lehet állítani, s a kijelző is nagyon elegáns. A hölgyek nagy örömére a napellenzők mindegyike tartalmaz megvilágított tükröt, s a vezetőoldalra is jutó kapaszkodók csillapítással térnek vissza helyükre. Az ablakemelők mindegyike becsípődésgátlóval ellátott és automata, tehát nem kell folyamatosan nyomva tartani, a teljes felhúzáshoz vagy leengedéshez, bár az autó lezáráskori automatikus felhúzásukhoz külön modult kell beszereltetnünk párezer forintos költségen. (Ha esetleg riasztót is szereltetünk az autóba, mindenképp érdemes erre is költeni, mert nagyon hasznos tud lenni.)
A szerviztapasztalat erőteljesen heterogén, a Budakeszi szervizben nagyon korrekt hozzáállást tapasztaltam, azonban az Emil Freyt tanácsolom mindenkinek nagy ívben elkerülni.
Hibalista
- ajtókárpit gyárilag szakadt volt
- valami a műszerfalban 190 felett begerjed
- a motor idővel gyengül
- néha leállt
- a kuplung 30.000 km.-ig bírta.
Ide hordtam szervizbe
Budakeszi:
MIKROSPORT KFT. (MAYER)
2092 Budakeszi, Pátyi út 40.
korrektek voltak
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
.
.
Emil Frey Magyarország Kft.:
1149 Budapest, Mogyoródi út 34-40.
A javításra otthagyott autót magáncélra használták, lakott területen belül folyamatosan száz km/h feletti sebességgel közlekedtek vele, éjszakára hazavitték, aztán mindezt letagadták és hazudtak mint a vízfolyás.
Miután a gépkocsiba rejtett műholdas nyomkövető volt, utánamentem az autónak és fényképeket is készítettem. Mikor igazolást kértem, hogy hány km-t mentek az autómmal a javítás alatt, mindet tagattak. Így lett egy papírom, amin a pecsét és aláírás felett az áll, hogy a javítás alatt a gépkocsit a szerviz területéről nem vitték ki. E mellett nagyon jól mutat a nyomkövető útvonalrajza a sebességtúllépésekkel, valamint a félkész állapotban lévő autóról készült fotók a szervizes kolléga családi háza előtt. Ezt természetesen a vezetéssel is meg szerettem volna beszélni, a megbeszélésre komoly ügyvédi erőkkel felszerelkezve vártak, majd mikor indoklást kértem, hazudtak. Ezt követően, mikor megcáfoltam az állításukat, megint hazudtak. Aztán mikor bebizonyítottam, hogy ismételten nem mondanak igazat, megint előálltak egy újabb mesével, miszerint a fényezés nem sikerült jól és ezért vitték el újrafényeztetni. Mikor erre elővettem az általam készült fényképeket, amin az autó fényezetlen lökhárítóval látszik egy családi ház előtt, ahol semmiféle szerviz sincs, már nem tudtak mást tenni, csak fenyegetőzni. Feljelentést nem tettem, mert megfenyegettek. A többit el lehet képzelni. (A bizonyítékokat most az ügyvédem őrzi biztonsági okokból.)
Ja és az autót is szakszerűtlenül javították, a hátsó lökhárítót melegragasztóval ragasztották vissza, ami két hónapig tartott. Szóval az Emil Freynek még a környékét is elkerülöm ez után, az biztos.
Értékelése: 1
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2005 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 40000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Carisma | Következő autója? | Még nem tudom, de japán |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan