Jól választottunk!
Szöveges ítélet
Pontosan egy éve vettük meg első autónkat feleségemmel, egy 2004-es, 1.6 Sport TE, metálkék hármast, amit annyira megszerettünk, hogy órákig is tudnám dicsérni. Kényelmes, praktikus, dinamikus, gyönyörű és megbízható jármű, pont amilyet akartunk. Friss jogsi mellé vettük, ezért számunkra eleinte túlzásnak tűnt a Mazda 3, még akkor is, ha a jószág már elmúlt 9 éves, és 170 ezer felett járt az előző (egyben első) tulaj által belepakolt kilométerek száma. De hát luxus vagy sem, így döntöttünk, és nem bántuk meg.
Persze a döntés nem volt egyszerű. Kezdő sofőrként, hozzá nem értő, naiv vásárlóként fogalmunk sem volt milyen autót akarunk. Csak azt tudtam, hogy közel 30 év tömegközlekedés után végre autóra váltunk. Mondanom sem kell, az elvárásaink irreálisan magasak voltak: legyen biztonságos, gazdaságos, jól felszerelt, praktikus, stílusos, megbízható, modern, és mindez ne kerüljön többe 600 ezer forintnál. Nem nehéz kitalálni, végül melyik feltételről kellett lemondanunk. Pár hetes tájékozódást és Népítélet bújást követően elfogadtuk a tényt, hogy a ráfordítani kívánt összeget meg kell duplázni - így jóval nagyobb lett a kínálat. Mivel a sarki zöldséges is a japán megbízhatóság mellett érvelt, sikerült első körben japókra szűkíteni, Suzukit viszont nem akartunk. Engem a városi terepjárók izgattak, így első nekifutásból egy szebb napokat látott Honda HRV belsejében tapasztaltuk meg, milyen az, amikor egy autó felett eljár az idő. Mivel a csomagtartó sem záródott, és a napellenző mögül ölünkbe pottyanó ragacsos, Pulp Fiction feliratú írható cédé is olyan érzést keltett, mintha minimum egy használt óvszert találtunk volna, gyorsan továbbálltunk a városszéli kereskedőtől. A hetekig tartó keresgélés jól lefárasztja az embert, így történhetett meg, hogy egyszer csak ott szorongtunk egy Yaris-ban, s dacára a szűkös helykínálatnak, igen korrekt vételi ajánlatot tettünk a remek állapotban lévő szürke kisegérre. Hála égnek az eladó hölgy annyira ragaszkodott a kicsikéjéhez, hogy inkább megtartotta, mintsem hajlandó lett volna belemenni az alkuba. Huh, ezt megúsztuk! A Yaris után jött a Honda Jazz őrület, ami a praktikuma miatt ejtett rabul, annak ellenére, hogy a leendő autónkat inkább autópályázásra szántuk, nem annyira városi költözködésre. A Jazz ott bukott el, hogy nem találtunk meggyőző, egészséges példányt (még jó, hogy nem futottunk bele Becsületesnepper gyűjteményébe, akkor tuti nem menekülünk). Következő japán célpontunk a Micra volt, de ez is kiesett, mert mint megtudtuk, a sebességfüggő szervónak van egy típushibája, ami úgy 700 ezerért javítható, és ebből inkább nem kértünk. Hogy miért pont ezekben a típusokban gondolkodtunk, már magam sem tudom. Akárhogy is, a két hónapnyi keresgélés meghozta a gyümölcsét, és a következő célpontunk már telitalálatnak bizonyult.
Miután egy corrolla-hívő jóbarátom beletörődött, hogy számunkra a világ legmegbízhatóbb autója sem elég jó, megemlítette, hogy ebben az esetben ő Mazdát venne. Nocsak, Mazda, jól hangzik, miért is nem gondoltunk rá hamarabb? Ja igen, az ára miatt. A kínálat a pénztárcánkhoz képest nem bővelkedett, főleg úgy, hogy mindenképpen valami formás, és vidám színű autóra vágytunk. Szürke, fekete kizárva. Ezen a ponton kereskedőről már hallani sem akartunk, annyi bunkóval beszéltünk korábban. Elhatároztuk, csakis magánszemélytől vásárolunk. Természetesen nem így történt. Egy szép napon a HaHu-n megláttuk Őt, kiemelten, a lap tetején, szépen fotózva, csillogó villogó állapotban. Valószínűleg kifogtuk Budapest egyik legkorrektebb márkakereskedőjét (leírom, megérdemlik: opelgyulai.hu), akinél olyan kiszolgálásban részesültünk, mintha egy nullkilométeres Opelt készültünk volna megvenni. Kérésünkre állapotfelmérésre is elhozták a kocsit (a helyet mi választottuk, rosszul: Emil Frey Mazda, lehúzos banda). Szóval a kereskedő jófej volt, a portéka meg ellenállhatatlan. Mikor először megláttuk, leesett az állunk. A fényezését felújították (korábban kicsit törve volt elöl-hátul, de nem vészesen), a metál Winning Blue csak úgy szikrázott a napsütésben. Jött a következő meglepetés, a beltér. Egy csapásra értelmet nyert minden korábbi, hasonló korú autó megnézése, hiszen azok nyomába sem értek a kilenc éves Mazdának. Mintha egy új autóba ültünk volna. Hibátlan kárpit, finom műanyagok, némi zongoralakk, dizájnos műszerfal, multis bőrkormány, bőr váltószoknya, digit klíma, 8 légzsák, 4 elektromos ablak, gyári MP3 lejátszás, állítható kormány, állítható ülésmagasság, a Knight Rider fénycsíkról nem is beszélve. Szerelem volt első látásra, s a próbaút csak fokozta ezt. Kicsit odalépve az 1.6-os motor 103 lóereje nem szégyellősködik, a hangja is szép, meg is lódul. Nem sokat gondolkodtunk, belevágtunk, és milyen jól tettük!
A vásárlás óta 12.000 km-t mentünk vele, kb. 70% autópálya és országút, 30% város arányban. A fogyasztásról táblázatot vezetek, vegyesen 8.1 liter az éves átlag. Fedélzeti computer szerencsére kimaradt az autónkból, így nem stresszeljük magunkat az aktuális fogyasztási adatokkal. Nem is megyek spórolósan, de azért városban próbálom 2000 körül tartani a fordulatszámmérőt. Az autó egyébként kezes bárány, de ha úgy tartja kedvünk, sportos méregzsák is tud lenni. A formájától, különösen elölről nézve, még mindig odáig vagyok. Egyáltalán nem agresszív a külseje, de kellően karakteres, a többi autós nem nézi le a forgalomban. 130-nál a fogyasztás 7l körül alakul, és a menetzaj is elviselhető, lehet beszélgetni a hátul ülőkkel is. 140 már kicsit zajos, de ez is kényelmes utazó sebesség. 150-et is bírja, igazából meg se kottyan neki, sőt, felette sem panaszkodik, de ennyivel nem szokásunk menni. A futómű rugózása elég kemény, ezért az úthibákat érdemes kerülni. A váltó és a kormány kiválóak, habár nincs sok összehasonlítási alapom más autókkal. Az elektronikával voltak kisebb problémák, először a hátsó ablakokat nem lehetett elölről vezérelni, majd ez a hiba magától elmúlt, és egy év alatt sem jött elő újra. A légzsák/övfeszítő visszajelző lámpája az anyósülés mozgatását követően sokszor égve maradt, mint később Mazda Mestertől megtudtuk, érintkezési hiba volt az ülés alatti csatlakozóban, de egy kis fújkálást és tisztítást követően megoldódott. Vásárláskor a kézifék csak az egyik oldalon fogott, emiatt, ha jól emlékszem, cserélni kellett a bal hátsó féknyerget, de Mazda Mester ezt is elintézte (kb. 40 ezerbe fájt). Az egyik tompított fényszóró kétszer is kiégett az év során, de nem nagy ügy. A belteret néha picit sötétnek találom, de nem változtatnék a fekete műanyagokon, inkább egy nyitható napfénytetőt bírnék elviselni. Emlékező üléseket is szoktam hiányolni, mivel a feleségemmel ketten használjuk az autót, így a tükröket és az üléseket folyton igazgatni kell, de ez tényleg annyira jelentéktelen, hogy meg se kellene említenem. Ja, azt ugye mondanom sem kell, hogy télen-nyáron pöccre indul a Mazda.
Sokat köszönhetünk ennek az autónak, hiszen rajta tanul(t)unk vezetni. Nagyon megszerettük! Folyton várom, hogy újra használhassam, és mindig úgy szállok ki, hogy szívem szerint inkább mennék tovább és tovább.
Hibalista
- Kisebb gondok az elektronikával: ablakemelők, de ez a hiba magától elmúlt, légzsák/övfeszítő visszajelző lámpája égett, érintkezési hiba volt az anyósülés alatti csatlakozóban, tisztítást követően megoldódott. Vásárláskor a kézifék egyik oldalon fogott csak, féknyerget kellett cserélni. Tompított fényszóró kétszer is kiégett egy éven belül.
Ide hordtam szervizbe
Mazda Mester, a legjobb! Habár maga a mester néha kicsit hangulatember, de nem kell mellre szívni, értenek a Mazdákhoz, szépen dolgoznak, és nem húznak le.
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
Emil Frey Mazda, vásárlás előtti állapotfelmérésre mentünk hozzájuk, nem kellett volna. Olyanokat állítottak az autóról, ami nem volt igaz (pl. lóg a kormány), közben meg észre sem vették, hogy nem fog bal hátul a kézifék. A márkakereskedés szép, de drágán dolgoztak, és flegmán (bunkón) kommunikáltak. Mazda Mesterhez kellett volna menni rögtön.
Értékelése: 2
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2004 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 174000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 12000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Van egy tökéletes autónk, mégis folyamatosan bújom a hirdetéseket :) Talán egy MX5 lesz a következő, |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan