Közép-európai blues
Szöveges ítélet
Történetem régre nyúlik vissza, a balkáni háborúkat követő nyomasztó időkre. Ha jól becsülöm, néhány évvel a bombázások után történhetett, hogy édesapám egyik ügyfele nem tudott fizetni a már legyártott gépéért. Kompenzációként azonban felajánlotta, hogy hajlandó eladni az autóját annyival olcsóbban, mint a tartozása volt, így került végül a családhoz a hófehér Audi 80-as. Az egy kiváló autó volt, rendkívül tartós konstrukció, a Yugo után leginkább egy űrhajóhoz volt hasonlatos vezetni. Az 1.8-as motor bőven félmillió kilométer fölött járt már mikor először komolyabb javításra szorult, annak ellenére, hogy e kilométerek nagy részét irtózatos minőségű benzinnel tette meg az autó a széthulló Jugoszláviában.
Ezután lefolyt némi víz még a Tiszán, míg végül egyetemista éveim vége felé sikerült annyi pénzt összedolgoznom, hogy azt már egészségtelen lett volna elinni, így inkább saját autóra költöttem. Akkor már nagyon gyűlöltem a hatalmas táskákkal való vonatozást-buszozást Magyarországról Szerbiába, az út hosszú is volt, macerás is volt, ráadásul folyton beleivódott az emberbe a másodosztályú MÁV-kocsik jellegzetes szaga. Leginkább egy olyan autóra volt szükségem, amivel megbízhatóan és kényelmesen utazhatok haza, jórészt autópályán. Az öreg családi Audi nyomán végülis az első generációs A4-esek tűntek a legjobb választásnak, figyelembe véve a rendelkezésre álló pénzügyi keretet, meg a korábban megszabott kritériumokat. Eltelt néhány hónap, míg sikerült egy megfelelőnek tűnő példányt találni, de azért csak sikerült.
Ez az autó nem német import volt, már eredetileg is Győrben került üzembe helyezésre, és ha jól sejtem élete nagy részét is ott töltötte. Én mindenesetre egy győri alkatrészkereskedőtől vettem, viszonylag korrekt állapotban. A kasztnin nem találtam hibát, az illesztések szemre megfelelőnek tűntek, és a lemezeken egyetlen rozsdapöttyöt sem lehetett találni. A fényezés a szakszerviz mérései alapján gyárinak tűnt, ha valaha is hozzányúltak, azt valószínűleg szakszerűen tették. Az előző tulajdonos saját bevallása szerint többnyire minőségi alkatrészekkel cserélte, ha valami tönkrement, dehát ezt meg higyje el, akinek hat anyja van. Műszakilag kissé árnyaltabb volt a helyzet, de az első lengőkarokon kívül végülis nem találtak komolyabb hibát, így az üzlet megköttetett.
1996 novemberében, amikor az első tulajdonos átvette a gyönyörű sötétkék Audi kulcsait, és vidáman gázt adott, a történetnek itt vége is lenne. Nade egy 15 éves autó esetén a vásárlás csak amolyan bemelegítés, kocogásféle, az igazi történetek, amiket leginkább egy jó sör mellett mesél az ember a barátainak, azok csak ezután következnek. Kezdetnek az ember lecserél minden olyan folyadékot, szíjat, micsodát és mütyürt, ami csak lecserélhető. Olajat, szűrőket, vezérlést, fékfolyadékot, fékbetéteket, még a hűtőfolyadékot is, amit valamelyik korábbi színvak szerelő piros helyett zöldre cserélt. Ezután az ember még kicserélteti az első lengőkarokat, oldalanként mindjárt négyet, az összesen nyolc lengőkar plusz munkadíj, plusz futóműállítás, kérem szépen, én készültem, az 132.000 forint lesz.
Az autó mindenesetre a kezdeti körök után kiváló állapotnak örvendett, és csendben rótta hónapról hónapra a kilométereket a magyar, szerb, és szlovák utakon. Mármint viszonylag csendben. A szélzaj ugyanis 120 km/h felett már igen jelentős, bár lehet csak azért tűnik így, mert a motor meg meglehetősen halk. Bár az eredeti cél az 1.8-as benzines motor volt, sajnos az Magyarországon igen ritka, s így ilyenből nem sikerült megfelelő állapotút találnom, turbós 1.8-ast meg nem akartam, mert a turbó egy ilyen korú autónál csak újabb hibaforrás. A dízelek meg vélhetően jóval többet futottak már, mint benzines társaik, így végül maradt az alap 1.6-os. Ezeken túl ugyanis már csak a 2.4-es és nagyobb V6-osok közül választhat az ember, azok meg nem éppen a takarékosságukról híresek. Bár többek szerint az alap 1.6-os motor gyenge, valójában a legtöbb közúti helyzethez elegendő teljesítménnyel bír. Már persze ha nem számítjuk a közúti helyzetek közé a gyönyörű 911-esek legyorsulását, vagy a nürburgringi körrekordok megdöntését. Egyébként az alap 1.6-os motor sem teljesítményben, sem gyorsulásban nem marad el az 1.9 TDI-khez képest, de tény, hogy eközben jóval kisebb nyomatékkal bír. Azt mindenesetre érdemes tudnunk, hogy ez a benzines motor 3000-es fordulatszám felett kezd el igazán élni, és innen egészen a 6200-nál lévő leszabályzásig kellemesen húz. A manuális ötsebességes váltó kiváló, és az áttételezése is megfelelő, erre panasz nemigen lehet. Az ötödik sebesség épp úgy van belőve, hogy 130-140-es autópálya-tempónál a fordulatszám az optimális 4000 körül mozogjék, így 160-ig még egész normálisan lehet vele gyorsulni. Az meg még a gyorsabb német autópályaszakaszokon is elég a forgalommal való csordogáláshoz, már legalábbis nekem úgy tűnt. Az üzemanyagfogyasztást csak néhány hónapig figyeltem a vásárlás után, akkor 8.5 l/100 km-t mértem vegyes átlagban, de mivel többnyire autópályán közlekedtem, ezért ez városi használatra vonatkoztatva valószínűleg nem mérvadó.
Az óra szerint az autóban jelenleg 220.000 km van, de persze tudjuk, hogy ez csak amolyan tájékoztatás féle, amennyiben arról tájékoztat, hogy ennyit már biztosan futott a gép. Én azt mondanám, hogy valahol 250 és 350 ezer km között lehet a futásteljesítmény, de igazából a fene se tudja, egy jól karbantartott Audinál az ember simán letagadhat százezer kilométert, mivel a legtöbb mechanikai elem és az autó belső terében lévő anyagok is igen strapabíróak. Leszámítva az ajtóbehúzokat, amikről hajlamos lepattogni a kellemes tapintású bevonat, valamint a beltéri világítás kapcsolóját, amin ugyancsak igen csúnyán kopik a gumis réteg. Ebben az autóban azonban a külseje az, ami igazán tetszetős, főként ha a kortársakhoz viszonyítjuk. Az E36-os BMW-n kívül nemigen tudok olyan kompaktot mondani a 2000-es évek előttről, ami különösebben tetszett volna. A barátnőm szerint ugyanakkor nem vagyok az a vagány BMW-s típus, és tulajdonképpen igaza van, én inkább a kényelmes és nyugodt utazás híve vagyok. S igazából azt gondolom, pontosan ez az, amire az ingolstadti mérnökök ezt az autót szánhatták.
Egy olyan dologról tudok beszélni, amiben az A4-es biztosan kiemelkedik a kortársak közül, s az a rozsdamentesség. A lemezeken így 16 év elteltével sem látni nyomát sem rozsdának, sem a kerékjáratok környékén, sem az ajtók pereménél, úgy egyáltalán sehol. Az általam eddig látott kortárs Mercedesek és BMW-k ezzel szemben már többnyire rohadnak, no persze nem nagyon, de azért mégis igen egyértelműen és megállíthatatlanul. A fényezés is igen jó állapotban van még, nem matt, nem kopott, s remekül kiemeli az autó színét, ezekre valóban büszkék lehetnek az akkori szakemberek.
Persze, mint minden igazi kapcsolat, ez sem volt mindig felhőtlen, én igazából inkább viharosnak mondanám. Volt mit javíttatni az elmúlt két évben, bár tény, hogy ezek egy része az előző szerelők hozzá nem értéséből vagy nemtörődömségéből származtatható. Történt egyszer például, hogy egy forró nyári napon Münchenből Zürichbe utazva drága párom észrevette, hogy az anyósülés mögötti lábtérben nedves a padlószőnyeg. Azt még megérti az ember, ha az utastér első felében történik mindez, ott van minek elfolynia, node ott meg minden száraz volt, mint a puskapor, akkor mégis mi a csoda lehet az? Nos, ha minden igaz, és hihetünk az én mesteremnek, akkor bizony a klíma kivezetőcsöve volt bevezetve az utastérbe a szőnyeg alá, s így végülis a kondenzvíztől tocsogott a kocsi hátulja. Hát erre már az én sokat látott édesapám is azt mondta, nohát. Időközben volt egy fűtőradiátor csere is, és a vadiúj lengőkarok felét is cserélni kellett másfél éven belül, de ennek okát én inkább az ementáli sajtot mintázó 21-es főútban látom, így ezt nem föltétlenül a mérnökök bénázásának rovom fel. Mindenesetre nem árt tudni, hogy a Balkánt idéző útviszonyok mellett a lengőkarok gyakori cseréjére számíthatunk, ami a kettős keresztlengőkaros konstrukció miatt meglehetősen drága mulatság. Ezen kívül nem voltak komolyabb kiadások, a motor és a kormánymű hibátlanul teszi a dolgát, és az autó minden kiegészítő funkciója tökéletesen működik az elektromos tükröktől az ABS-en át a központizárig. A cserélt alkatrészek egy része és a hozzájuk tartozó árak lenn láthatóak, ha valaki épp ezt szeretné tudni.
Egy szó mint száz, véleményem szerint ez összességében egy remek kis autó, abszolút tisztességes mérnöki munka. A kormánymű kellően precíz, az úttartás a szofisztikált futóműnek köszönhetően kiváló, és hétköznapi közlekedéshez az alap motor 100 lóereje is elegendő. Bár nem gondolom, hogy egy ilyen korú jármű manapság már különösebb presztízsértékkel bírna, viszont megbízhatóan és jól végzi a dolgát, így ha valaki alapvetően hosszabb utazásokhoz tervez viszonylag olcsó autót vásárolni, annak jó szívvel tudom ajánlani, feltéve persze, hogy van ideje kivárni, míg megfelelő állapotú darabot talál. Ha viszont sikerül ráfutni egy korrekt példányra, azzal még bizonyosan el lehet döcögni néhány százezer kilométert mielőtt széthullana. Már amennyiben nem töri totálkárosra egy állat, aki azt hiszi, hogy országúti 100 km/óránál félméteres követési távolsággal meg tud majd állni, amikor az előtte haladó öregecske A4-esben vészfékezéskor a négy tárcsafék munkára fogja a Pirelliket...
Hibalista
- Olaj- és olajszűrő csere 15.622 - Üzemanyagszűrő 5.366 - Teljes vezérlés csere 82.274 - Fékfolyadék és fékbetétek cseréje 23.866 - Hűtőfolyadék tartály 11.353 - Hűtőfolyadék csere 11.500 - Első lengőkarok cseréje 132.000 - Féltengely gumiharangok 36.254 - Fűtésradiátor csere 57.391 - Akkumulátor csere 22.169 - Klíma kivezetőcső javítás 12.000
Ide hordtam szervizbe
Doni-Motors, www.audi-service.hu. Korrekt szakemberek, nem volt velük különösebb gond ezidáig.
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1996 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 195000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 27000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan