Yamaha Slider Racing
Szöveges ítélet
Yamaha Slider Racing
Egy jól sikerült alapgép egy még jobban sikerült tunningal, avagy egy kis „racing” érzés az utca dzsungelében sem árt …
A Yamaha Slider nem egy átlagos robogó, már csak azért sem, mert a Yamaha még 2005-ben is álló levegő hűtéses motorblokkal szereli ,és ráadásul még csomagtartó sincs az ülés alatt, és ez valljuk be a mai telt idomos, befecskendezős és persze vízhűtéses robogók világában ez nem sok jót sejtet önmagában. De ne szaladjunk ennyire előre, vegyük szépen sorban a Slider tulajdonságait, és az általunk tesztelt racingosított verzió erényeit.
Első ránézésre szembetűnő az eredeti modellhez képest a széles (downhill bicikliknél használatos) kormány és persze a szépen csillogó króm tuning kipufogó. Markáns megjelenés jellemzi a Slidert, hátul 10” ennek ellenére nagyon „ballonos” (130-as) abroncsok feszítenek ,elöl 12-es normál méretű gumikkal van ellátva, robogók között a legnagyobb a rugóstagok útja emiatt úgy néz ki mintha nagyobb kerekek is elfértek volna a gépen. A motor minden felesleges műanyag elemtől mentes, kicsit BMX-es a fíling, de legalább ha eldobjuk a gépet nem forognak a dollárjelek a szemünk előtt, mint az Aerox-os és SR-es társainknak. Két oldalon cserélhető koptatókat találunk, amik szintén jól jöhetnek egy be nem tervezett megállás esetén. Az ülés pozíció megfelelő épp ellátunk a közlekedő autók felett.
Na de térjünk a lényegre -menjük vele egyet- a motor életre keltése nem a megszokott módon az önindítóval történik hanem rúgással és a manuális szivató behúzásával. Ugyanis 70-es kovácsoltvas hengerkitett az önindító egy pár hónapig megforgatja, de tovább nem. Épp ezért nincs is a motoron. Tehát 3 rúgás és már köhög is a verda, jellegzetes, hideg 80-as krosszmotorra emlékeztető hangot kiadva. Két perc melegítés (finom versenyolaj illata terjeng a levegőben) és már mehetek is vele, erőteljes gyorsulás a legapróbb gázmozdulatra is, elképesztő módon reagál a robogó, ráadásul a csekélynek mondható, mindössze 72kg súlya miatt és ennek elosztása végett figyelnem kell, hogy nehogy egykerékre álljon és dobjak egy hátast az első métereken. Na gondolom magamban ez a gyorsulás sokáig nem fog tartani, mert semmilyen „lyukat” nem tapasztaltam benne és akkor 60-65km/h-nál úgy sem fog többet menni ilyen könnyű görgőkkel. Hát nem úgy lett, ahogy gondoltam a következő lámpáig kb. 100km/h-ig sikerült gyorsítanom ott már úgy éreztem nagyon forog és nem akartam tovább forszírozni, meg hát piros is volt a lámpa. Mint később megtudtam a gyorsulásban a „lyuk” nélküliség a Malossi MHR Flying Delta clutch verseny kuplung áldásos tevékenységének volt köszönhető, ami egy olyan kuplung fajta amiben az állításokhoz nem kell a rugókat folyamatosan cserélgetnünk, hanem csak 3darab pici imbusz fejet kell tekergetnünk. Na de térjünk vissza a rendőrlámpához, együtt rajtolok egy 400 Burgmannal, idősebb megfontolt motoros társam rotyogtat vele. Gondoltam megtréfálom, elhúzom mellette nyakon a Slidert jön egy nyújtott balos „húú azta milyen könnyen lehet dönteni!” következő lámpánál mellém ér be a Burgman, lovasa kérdően tolja fel a sisak rostélyát és nézi a kis Slidert …
A futómű mintha csak a Magyar utakra készült volna, remekül dolgoznak a jó nevű gyártótól származó (Paioli) teleszkóp szárak, és ott ahol 1-2 kategóriatárs már bekoppintotta az első villát a Slider vígan tovább száguld. Sőt a járdáról való leugratásban is partner, a strapabíróságát bizonyítva minden nyöszörgés vagy egészségtelen zajtól mentesen végzi ezt a műveletet. A rövid tengelytávnak és a viszonylag magas padlólemeznek köszönhetően kimondottan könnyen dönthető. Kevés gyakorlás után már egész „supermotósan” lehet vele fordulni, jóindulatúan, kontrolálhatóan indul meg a hátulja, persze ez köszönhető annak a jó pár plusz lovacskának amivel teszt alanyunk rendelkezik.
A lassulás sem okoz gondot, a munka nagy része az első Brembo tárcsafékekre esik hátul ugyanis dobfék van. Állítólag könnyű vele stoppie-zni nekem nem sikerült csak egy picit. Viszont a hátulját fékkel nagyon egyszerűen meg tudtam indítani még én is.
Most pedig a sok duma után nézzünk a motor belsejébe, mitől döglik a légy, miért „racing” ez robogó: minden robogótuningolás alapja a jól megválasztott 70-es henger esetünkben a választás a Polini kovácsoltvas Racing hengerkitjére esett. Az öntöttvas hengereknél erősebb, de az alu hengereknél viszont tartósabb és persze furható is. Igaz nem olyan erős mint NiCaSil-os társai. A Polini dugó helyett egy Proex 1 gyűrűs verseny dugót kapott társként a henger, erre azért volt szükség mert a Polini gyári dugó valamiért kicsit „lötyögősre” sikerült. A karburátor, mivel a robogó utcára készült épp ezért a fogyasztás nem volt elhanyagolható szempont, egy 17,5mm Dell’Orto megfelelő választásnak bizonyult. Szemre nagyon tetszetős a Technigas Next R Chrom kipufogója kék hangtompítóval, tényleg dögös! A hajtás változtatása nélkül mit sem ér a tuningunk, az erő átvitelében Polini Speed Control variátorszett, Malossi MHR kevlár bordásszíj és a már említett állítható verseny kuplung van a segítségünkre utóbbi szintén a Malossi terméke. Igazi műszaki csemege a bordázott, ezáltal hűtött kuplungharang.
Végeredmény kb 12 lóerő , és egy rendkívül élvezetes, strapabíró, mindenen átrepülő robogó, a végsebesség beállítástól függően 90-120km/h is lehet ,de ki akar a városban 120-al menni, szerintem már a 100-is sok egy robogón amit elvileg 50-60km/h –ra terveztek.
Hibalista
- Dugócsere 2000km után
Ide hordtam szervizbe
Motoaction Székesfehérvár
Értékelése: 8
Másik szerelő értékelése
Lovas Jani Robogó versenyző és Tuning mester
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2002 |
| Kényelem | (4) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 8000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 4 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.8/10) | ||
