Motorozz négy keréken!
Szöveges ítélet
Egy napon egy budapesti park közelében álltam meg. Dolgom végeztével mentem vissza az autóhoz, ahol egy egyszerű képsor fogadott. Egy kisfiú (olyan 3-4 éves formájú lehetett) rámutatott az autóra széles vigyorral, felsikoltott, majd odarohant hozzá, ráfeküdt az orrára és megölelte. Az autót. Egyszerűen átölelte… és nem eresztette. Végül ki kellett engesztelnem azzal, hogy beülhetett és megnyomkodhatott rajta mindent, mert különben soha nem kaptam volna vissza a járgányt.
Egyébként honnan máshonnan tudhatnánk, hogy egy autó vagány, a saját elfogulatlan és különesen hibátlan izlésünkön kívül?
Nem, egyáltalán nem a csajoktól és nem is az szakértő barátoktól. Olvashat az ember mindenféle cikket, megnézhet millió youtube videót egy autóról. De a legőszintébb, legjobb visszajelzést egy kisgyerek reakációjából látjuk. Ott nincs irigység, se mérlegelés, hogy most ennek szabad-e örülni, vagy le kell-e nézni a másikat, netalán utálni kell-e az illetőt. Kisgyerek nem tetteti, mint egy szomszéd a hűvös köszönésével, hogy hidegen hagyja a verda. Vigyorog, szalad, ölel. Ennyi.
Legyünk igazságosak a többi korosztállyal is: Villányban jártunk, araszoltunk a sorban, mert éppen valami fesztivál volt az egyik településen. Szemből megállt mellettünk egy Trabant kombi, benne egy mosolygós bácsi. Átkacsintott a feleségemre, majd rámnézett és azt mondta: „Csere is érdekel”. Itt félő viszont, hogy nemcsak az autónak szólt a bók.
Szóval ez az autó tényleg pengén néz ki. De legalább ilyen fontos, hogy a feleségemnek is tetszik, bár tőle azért elsősorban engedélyt kellett szerezni, nem őszinte rajongást, de egyikkel se volt gond.
A típusról is pár szót. Erről (és persze az elődökről) annyian, de annyit írtak már. Mindenki ömleng, hogy így jó, meg úgy jó. Klubja van, ami még össze is jár néha autótalálkozókra. Szóval valódi kultusza van.
De mi közöm nekem ehhez? Se autómániás nem vagyok (nem voltam?), se sebességmániás, se felolvasó estékre járó autógyűjtő. Házasságom boldog, nem keresem az egérutat.
Rém egyszerű: bekattant. Egyszer csak megtörtént. Valahogy így zajlott: ültem a szobában és nem érdekelt, hogy legyen egy MX5-öm. Még ültem egy kicsit és már akartam egyet. Felmentem a netre, kigondoltam, hogy mennyit szánok rá és annyiért vettem egyet. Totál értelmetlenül hangzik, de enélkül mit ér az élet? Egy ilyen autó vásárlásánál nincs ésszerű viselkedés, mert már a vásárlás szándék is értelmelten.
Egyébként mindenkinek ajánlom ezt a technikát az autó megvásárlásához. Akkor nincsenek elvárások, csak a felnőtt apukából kibújó gyermeki kiváncsiság.
Az autót áruló fiatalembert meglátva nem is alkudoztam rajta. Szerintem őt tépi a „Balsors” a Himnuszban. A balsorssal pedig nem vitázunk. Már nem is emlékszem pontosan, hogy milyen valóságot, vagy mesét adott elő, hogy miért is adja el, tetszett az autó, nem vitáztam. Annyi eszem azért volt, hogy bevittem átvizsgálni egy szervízbe. Törve nem volt, a hajtáslánc rendben, 160e km az autóban, ami hihető is volt és igazából egy-két stiklitől eltekintve az autó tényleg rendben volt. Ez egyébként egy sperr-difis két literes, 160 lóerős változat. 2005-ből.
Az autóról
==========
Előre szólok, nem értek az autókhoz. Vezetni tudom őket és hála a sok gokartozásnak és szimulátorozásnak egész bátran. Ez volt az első hátsókeres autóm. Szóval sok új élmény ért.
Az autó csupa ellentmondás. Ez az autó megosztó. Egyesek szerint lányos. A kétbites Z4 tulajok mindig meg akarják mutatni, hogy ők gyorsulnak jobban. A sportot emlékből űzők csak annyit mondanak, hogy ők túl „erősek”, vagy „magasak” hozzá. Aztán beülnek melléd egy napon. Csak egyszer. Egyetlen-egyszer. És akarnak ők is egyet…
Persze van igazuk a dologban. Ez az autó kicsi. Olyan, mint a csehszlovák Kis Vakond felhúzható kisautója. És ezt az első perctől az utolsóig érezteti. De ami nagyon meglepő, hogy úgy kicsi, hogy közben mégsem szorulsz be. Igaz én átlagos méretű vagyok, 180 centi és 75 kiló. De ült már mellettem testesebb ember és nem nyafogott. Egyetlen haveromnak volt gondja. A srác derékban kihívásokkal küzd, de közben nem túl magas. Valahogy az aranymetszés kimaradt neki a suliban. Leginkább egy fitnesslabda formája van. Neki gondja volt a beállítással. Ha közel húzta az ülést, akkor nem fért el a pocakjától, ha hátratolta, akkor nem érte el a pedált. Pech, na, áldozata annak a ténynek, hogy a japánok nem kisnövésű szumósokra gyúrnak. De az ő arcán is kiült a mosoly és hiszitek vagy sem, diétába kezdett.
A beltér nevetségesen egyszerű. Viszont parádésan kézreáll. Annyira, hogy minden karnyújtásnyira van. Nem kell előrehajolni, hogy a rádiót tekergesd, vagy a klímát. Ott van előtted minden. A vezetőoldali ülésről simán eléred a másik ajtó kilincsét. Olcsó, kopogós a műanyag és közben mégsem igénytelen. Egyszerűen nem akar több lenni, mint ami. Egyébként a tökéletlenségek listáját a végtelenségig lehetne írni. Alighanem minden alkatrésznek van valami defektje. És közben az egész egy nagy egység. Egy professzionális valami. Régóta gondolkodom azon, hogy ezt a tökélyre fejlesztett tökéletelenséget hogyan fogalmazzam meg, de nem találtam rá igazán jó hasonlatot. Talán a legjobban a „mama főztje” illik rá. Nem michelin csillagos, nem dísztányéron van, mégis tökéletes.
Élmény
======
Úristen! Ez egy gokart a forgalomban! Maga a négykerekű motorozás! Síelés közúton! Harci szekér a XXI. században!
Ficánkol, ugrik, pörög. Nem lehet nyugodtan vezetni, szó szerint képtelenség. Mindenhová befér, mindenen átugrik, minden kanyart bevesz. A sperr kigyorsításnál kilövi a kanyarból, a hangok, a zajok, az erők teljes összhangban vannak. Eközben pedig nem akar az megölni minden manővernél. 40-nel menés olyan, mint más autóban 100-al. Totál vigyor, minden centi, amit haladsz vele.
Kicsit hajlamos billegni erősebb kanyarodásnál, ami első pár alkalommal bizalmatlanságot okoz az emberben. Hangolása kicsit lágy, ami a romosabb utakon előny. Figyelembe véve, hogy a hegyeken átívelő utak eleve rosszabbul burkoltak pedig végképp nagy előny. Nem félsz padkára állni, macskakövön menni. Az elektronika jól avatkozik be, én nem is szoktam kikapcsolni. Nem vagyok elszállva magamtól, hogy „én aztán jobban tudom, mint 5000 japán mérnök”. Zárt pályán vállalnám a kikapcsolt elektronikát, de közúton szerintem felelőtlenség. Tapasztaltam olyat, hogy keresztbe akarta magát tenni a gép nedves úton…
Ettől függetlenül nagyon jóindulató. Jó előre szól, hogy „helló, ez már kicsit sok lesz”. A súlyeloszlás tényleg megkönnyíti a vezetést, az alacsony súlypont pedig minden kanyart kiegyenesít. Relatív rövid tengelytáv miatt nagyon kellemesen csúszik oldalra négykeréken. Sperrt viszont szokni kell. Nagyon új élmény volt az eléjén, hogy a gázra lépve az autó elkezd bekanyarodni, ahelyett, hogy elindulna kifelé az orra.
A kétliteres motor jól gyorsítja a kis testét. Ugrik és szereti, ha pörög. Négyhengeres létére szép hangja is van, de nyilván nem kel versenyre ebben egy sorhatossal. Egyébként pont a motorja vitt rá arra, hogy más autó után nézzek. Nem az ereje, az pont elég. A hangja, az nem elég macsós. Az kicsit nekem szegényes, de újra leírom, ettől függetlenül szép hangja van.
Ódákat zengtek a váltóról. Messzire vitték regősök a hírét. De ez is egy olyan elem, ami úgy tökéletes, hogy közben tökéletlen. Bár alapvetően pontos és rövid úton jár, a kettes fokozatot (különösen hidegen) nehezen veszi be. Ez különösen bosszantó, amikor kanyargós utakon száguldasz. Akadozik, ahogy beesel a kanyarba, elrontva az egésznek a ritmusát. Utána olvastam: „it is by design”.
Komfort
=======
Hangszigetelése? Zéró. A motor, mint egy régi kockaladában azt az érzést kelti, hogy bent van az utastérben. Kabrió üzemmódban 110 körül már őrült hangos az egész. Hát akkor húzzuk be a tetőt, mert úgy jobb lesz, igaz? Nem igaz. Hangos. Nagyon hangos. Ez az autó minden percben egy roadster. Ha kinyitod, ha becsukod, ha lassan mész, ha gyorsan.
Egy hosszabb út (értsd: Budapest-Pécs), már fárasztó vele a zaj miatt. Első 15 perc élmény, ekkor megunod a huzatot a pályán, becsukod a tetőt. Utána tolod neki, mert megy, mint állat. Ez is kb. 15 perc. Aztán lassítasz picit, mert zsong a fejed. Mire célbe érsz már várod, hogy kiszálljál. Meg kell szakítsd az utazást időnként.
Ez az autó nem túrázni való. Beülsz, hasítasz, szerpentínezel, hazajössz. Hiába szépek az Alpok, vagy Erdély. Hiába jó ott a kabriózás. Mire odérsz, addigra megőrülsz.
Ideillik még, hogy kényelmes-e. Alapvetően az. De csak egyetlen tartásban tudsz benne ülni. Egy idő után elfárad a hátsó-derék-nyak és új pozíciót kíván a vérellátás érdekében. Azonban nincs második testtartás, amivel ülhetsz benne.
Praktikum
=========
Csomagtartójától ne várj csodát. Nyilván egy hosszú hétvégét simán megoldasz vele, ha a csajod épeszű utazótáskát hoz és te sem vagy piperkőc metroszexulás alak, de ezzel vége is. Az elgondolás, hogy Villányból hozzunk egy karton bort reménytelen helyzet elé állít. Merev táskák felejthetők, mert nem lehet velük sakkozni. Viszont nagyon nagy előny pl. a Z4-el szemben, hogy teli csomagtartónál is kinyithatod a tetőt. Hiába nagyobb a Z4 csomagtartója, ha a csomagoktól tető nem fér el és szintezned kell.
Jópofák a rekeszek az ülések mögött, csak éppen az ülés műbőr hátlapja olyan szinten fogja a piszkot, hogy nem akarsz a közelébe se nyúlni. A könyöktámaszba épített pohártartó viszont béna. Ha belepakolsz, majd behúzod a rolót, akkor előfordul, hogy nem tudod kinyitni, mert maga alá gyűri a dolgokat. Nem is értem, hogy minek tettek oda is pohártartókat, ha egyszer van az ajtóban is egy elég jól használható.
Biztonság
=========
Itt álljunk meg egy picit. Aki azt gondolja, hogy ezzel az autóval egy koccanást meg lehet úszni, az sürgősen értékelje át a kockázatviselési hajlandóságát. Nem az autózásban, hanem az életben úgy általában. Szokjon le a rulettről (az orosz rulettről pláne)!
Ebben az autóban ugyanis hamis biztonságérzeted van. Hiába van benne légzsák, meg bukócső. A légzsák helyére szerelt csatabárddal nagyobb biztonságba lennél, mert nem nyomnád neki annyira a gázt (hagyok időt…). A bukócső meg alacsonyabbra ér, mint a fejem. Kétségtelen előrelépés ez a darab cső az NA és NB szériákhoz képest, no de csak azért bukócsövet betenni, hogy az örököseim még megkaphassák a csomagtartó tartalmát nem túl elmés elgondolás.
Mivel ez az autó „rosszba” visz és meglehetősen erős, kicsi és nem látja az ellenséges Suzuki sofőr, így egy motorkerékpár biztonságával büszkélkedhet.
Az elromlott központi zár miatt szétszedtem az egyik ajtót. Világos számomra, hogy ha egy nagyobb testű kandúr nekiszalad, akkor már veszélyben vagyok.
Eszerint vezesd!
Kabrió
======
Nyitott tető? Fantasztikus! Könnyen nyílik, könnyen csukódik. Kabrió érzés pedig leírhatatlan. Egy kis keringőzéssel egy erdőszélen, vagy egy rét mellett azonnal érzed a virágok illatát és a friss trágya zamatát.
A hátsó szélterelő teszi a dolgát. Kint ülsz magasan az autóból, az ablakra könyökölve. Kicsit szűk az első szélvédő, emiatt néha bunker érzeted van és a hajadat is elkapja a szellő. De belül meglepően huzatmentes. Mivel szűk, ezért sok az árnyék is, így tűző napon se égsz szénné. A kis belteret pedig a klíma ki tudja hűteni nyitott tetőnél is, vagy hidegebb időben jól befűti. Egyébként meglepően tág az a hőmérséklet tartomány, amiben lehet használni. 15 foktól 30 fokig gond nélkül elvagy. Amit a kabriózás achilles-sarkának mondanak, hogy városban a forró aszfalton gurulva ömlik rád a meleg, az itt egyáltalán nem akadály. Tökéletes a nyitott tetős közlekedés. Ebben a legtökéletesebb. Olyasmi, mint ha motoroznál.
Összefoglaló
============
Ezt az autót mindannyian imádjuk. Az egész család. Gyerekek az élet császáraiként ülnek az anyósülésen. Feleségem lazul. Az autó tökéletlenségei semmit se vonnak le az értékéből. Ha valamikor megszületik a kérdés, hogy kell-e egy ilyen neked, akkor azzal egyidőben meg is kaptad választ, hogy igen kell. És akkor te se hezitálj majd a vásárlással, teljesen biztos, hogy nem fogod megbánni!
Ez tényleg olyan jó, ahogy a legendák tartják.
(Folytatása a cikknek „Jéghideg precizitás” című írásom, ami ennek az autónak az utódjáról, egy Porsche Boxsterről szól: http://nepitelet.hu/autok/porsche/boxster_2004/jeghideg_precizitas/)
(szerkesztés: a kép valamiért nem jelent meg, újra feltettem)
Hibalista
- Katalizátor szonda. Nincs jelentősége, a mért értékek rendben vannak. Kigyullad a sárga lámpa. - Központi zár. Bosszantó, mert ki-be zárja és nyitja a zárat. Kb. 100eFt a javítása. Én inkább kikötöttem. - Rohad a hővédő pajzs. Zörög. Ha bemelegszik abbahagyja. Elvittem a kipufogóklinikára ha pár üveggolyó áráért heggesztettek rajta valamit. Egy ideig jó volt, majd most ismét zörög. - Rádió nem százas, mert az óra funkciók megbolondultak rajta. Egyébként működik rendesen. - Szakad a vezető oldali ülés. Korral jár, gondolom az előző tulaj nem ápolta. - Párásodik belül a fényszóró búra. Nem találtam rajta lukat, passzolom, hogy mitől.
Ide hordtam szervizbe
Mazda Óbuda
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2005 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 160000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 10000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | V50, de még megvan | Következő autója? | Boxster (olvasd el!) |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan