Vili, a majdnem Formula 1
Szöveges ítélet
Első autóm volt, 1978-ban vettem, meg volt 1983-ig. Nem is tudtam, hogy van ilyen, de a FIAT 500 és a Trabant akkoriban ehhez képest drága volt. A BNV parkolójában volt a nagy piac, 20000 Ft volt kiírva rá. Kérdésem: Ez az utolsó ár? Válasz: Mennyit adna érte?
16000. Jó, a magáé... Így vettem.
Ekkor egyetemista voltam, kollégiumban voltam Budapesten. Az első út a kollégiumtól hazáig igen válságos volt,de lábon, vontatás nélkül eljutottam vele hazáig - 150 km-t. Rögtön motor generál jött, kiderült, hogy a négy hengerből egy!!! volt jó állapotban, a többinél repedt, gyűrű nélküli, és még lyukas, átszakadt dugattyú is volt. A generál után már csak a vízforralás okozott sokáig problémát, de érdekes módon kis terheléssel, 50-60 km/h-val, vagy 3. sebességgel 40 körül nem égette agyon magát. Több motor generál nem is kellett. Érdekességként csak annyit, hogy februárban, havas, jeges körülmények között is forrt a víz, amikor megálltam tankolni. Nyáron csak kitámasztott farral, nyugiban ment a végleges megoldás előtt.
Egyszer a barátom jött vele 240 km-t, egy P12-est vettünk vidéken, és nekem volt a motorra jogsi. Így én a motorral mentem visszafelé. Előtte a lelkére kötöttem, hogy vízforrás esetén nincs fűtés bekapcsolás, ha forr, lassítani, megállni. (Utólag került bele hőmérő, így pontosan tudni lehetett, hogy forr a víz. Gyárilag csak forrás jelző volt 120 °C-nál jelzett egy piros lámpa.) Másnap indulnék, az önindító fémesen csattant, nem forog a motor. Gyertyák ki, kézzel forog, jön a víz a hengerekből. Hengerfej tömítés kiégett - vallatás utáni eredmény: a fűtés fel lett kapcsolva. Az egyetlen vízhűtéses autó, ahol a normál hűtőről lejövő meleglevegő kerül be a kaszniba fűtés gyanánt. Ezen kívül az állandó vízforrás már nem okozott bajt, mert időben leálltam vele. Ha valahova mentem vele, azt időre soha nem lehetett tudni mikor érek oda. Hideg időben viszonylag pontosan lehetett kalkulálni, 60-as átlag, kb. 6 l/100 km, ezek biztos paraméterek voltak, ha 75 km/h-t nem léptem túl. Ez a bűvös sebesség határ a dinamónak volt köszönhető, a töltés ment el, ha gyorsabban pörgött a motor. (a dinamó kommutátorán a tekercsfejek vezetékei kiolvadtak)
Érdekesség volt, hogy az állandó vízforrás ellenére a Magas-Tátrát megjártuk vele. Budapest-Vác víz forrás, onnét már nem forrt egyszer sem, hazafelé Vác után ismét forrt Budapestig. Persze a hegyekben sokat mentünk 3. sebességben, de ezt nagyon bírta.
Később a hűtést megoldottuk egy plusz hűtővel. Ez egy Zuk fűtőtest volt az autó elejére, a lökhárító középdarab helyére téve, a kocsi alatti csövekkel. Ettől kezdve nem volt forrás. Nem volt fiatal, 9 évesen vettem, így kaszni javítás is volt, de szó szerint mindig valami apró baj volt vele. A kollégiumból jártam haza, 2-3 hét alatt mindig összejött valami javítani való, így többször alkatrész vadászat volt a visszaút előtt, esetleg egy kis vonatozás is kellett, hogy az alkatrészek előteremtődjenek. Ilyenkor egy-két hét állás volt. Ettől függetlenül minden szituációban ment. Pl. kuplung vagy gáz bovden szakadás (külön-külön - együtt durva lenne), dinamó nem töltött (3 x 300 km nappal akkuról töltés nélkül a max. megtett út ezzel a hibával), önindító nélkül (egyedül beindítható volt tolással), törött első laprugó - halál félelem, mikor esik ki az egyik első kerék, dobfék olajosodás - szintén horror első keréknél, féltengely borda kopás miatt a kerékagy felé a kihajtás megszűnt (volt P126 azonos alkatrész mindig tartalékban) stb., stb. A félelmes helyzetekre visszagondolva, pl. fék hiba, csoda, hogy nem lett belőle tragédia. Egyszer a zebrán elém lépett egy gyanútlan ember meglehetősen későn. Nem tudtam próba fékezni, hogy tudjam merre akar menni az autó, nem sok kellett hogy elcsapjam. Ezt látva ugrott félre az illető, így nem lett baj. Ekkor már 5. éve volt nálam, le is tettem rögtön az autót. Két új P126 első munkahengerrel lehetett megoldani, ezután nem húzott össze-vissza fékezéskor. Persze alkatrész abban az időben nem nagyon volt hozzá, ez még szépítette a helyzetet.
Mindezek ellenére nagyon szerettem, első autóm volt, és a rengeteg hiba ellenére kétszer kellett vontatni!! Mindig saját erőből haza lehetett érni vele. Persze ma már nevetséges, hogy pl. 150 km-t 5 óra alatt tettem meg a vízforrás miatt, de ez akkor belefért. Viszont rengeteg tapasztalatot szereztem vele, ami egy gépészmérnök hallgatónak akkor igen hasznos, és tanulságos volt.
A cím a 2-3 heti spontán, rögtönzött, gyors javítások miatt jutott eszembe, a szükséges szerelések nélkül nem volt életképes szegény.
Hibalista
- csak a váltó nem volt bontva, minden más alkatrész akár többször is volt javítva, cserélve.
Ide hordtam szervizbe
csak sk. javítottuk
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1969 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 89000 |
| Megbízhatóság | (5) | Vezetett km | 63000 |
| Szerviztapasztalat | (1) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Renault 16 TL |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan