Metálkék Villám
Szöveges ítélet
Még mielőtt bármit is írnék leszögezném, hogy ebben a szovjet járműben NEM tank indító motor van. Nem tudom ki találta ki ezt a legendát, de elég jól elterjedt. Sőt volt akitől már azt is hallottuk, hogy tudtuk-e, hogy ebben egy angol bombázó bombavető motorjának szovjet másolata van :D
Az, hogy jelenleg egy Zaporozsecem van, csupán a véletlen műve. Jobban mondva nem csak az enyém, hanem másik 2 ismerősömmel együtt üzemeltetjük. Bevallom őszintén, én inkább egy Zsigulit szerettem volna, de már egyáltalán nem bánom, hogy Zápor Jóska lett belőle. 2009-ben kezdődött minden. Egy barátom megkérdezte lenne-e kedvem üzemeltetni egy oldtimer autót. Mivel nekem már akkor megvolt a család 4 ütemű wartburgja és különösebb gondot nem jelentett annak üzemeltetése, rábólintottam. Bár csak később derült ki, hogy ez az oldtimer autó bizony egy Zaporozsec. Ez némi aggodalomra adott okot, mivel ugye nem volt túl jó hírű ez a kis szovjet jármű és mi semmilyen jártassággal nem rendelkeztünk vele kapcsolatban. Lelkes amatőrként azonban belevágtunk. Vidéken volt a kiszemelt 1976-os évjáratú világoskék Zaporozsec, megnéztük és úgy ítéltük meg, hogy ez egy jó felújítási alap. Trélerrel elhozattuk hát. Sajnos garázs híján csak pár réteg ponyva alatt vészelte át a tél hátralévő részét, majd tavasszal nekiálltunk feltérképezni. Csatlakoztak nálunknál hozzáértőbb ismerősök is, akik nem sok jóval kecsegtettek. Indítottunk egy blogot is, hogy oda majd jól leírjuk a felújítás menetét. Sajnos sok leírni való nem volt, mert viszonylag hamar kiderült, hogy az autót majdhogynem a gitt tartja össze meg az a plusz réteg neolux, ami rá lett pingálva. A padlólemez össze-vissza lett hegesztve és a motort sem tudtuk működésre bírni. Jött hát az ötlet, hogy kéne szerezni egy jobb állapotút és a kettőből összerakunk majd egyet. Időközben a blog alapján ránk talált egy szintén Zaporozsecek iránt érdeklődő fickó, akivel felvettük a kapcsolatot, sőt még járt is nálunk megsasolni a verdát. Ő már önmagában jártasabbnak számított a márkát tekintve mint mi együttvéve. Rajta keresztül kaptunk is egy fülest, hogy lenne egy alkatrésznek való zapi. Szintén vidéki túra következett. Egy fészerben tárolt 1979-es fehér színű egyeddel találtuk szembe magunkat. Tele volt pakolva minden kacattal ezért a karosszéria jelentős részét horpadások díszítették. Viszont most már tanulva az előző hibánkból végigkopogtattuk az egész autót, megnéztük a padlólemezt is és nem fedeztünk fel szénné rohadt részeket. Temérdek alkatrész is volt, ezért úgy döntöttünk elhozzuk. Ezt viszont egy másik helyszínre tudtuk csak leparkírozni. Több hónapig értekeztünk, mi legyen, hogy legyen. Annyira nem értettünk hozzá, hogy saját magunk kezdjük el szétszedni a két autót és egyet összerakni belőle. Levontuk a következtetést, ismét melléfogtunk. Ekkor már felvettük a kapcsolatot az összes személlyel aki Zaporozsec témában járatos volt. Illetve jelentős kutatómunkát végeztük a márkával kapcsolatban. Az autó viszonylagos egyedisége meggyőzött bennünket, hogy folytassuk az elkezdett munkát. „Nekünk kell egy ilyen autó” hangzott a vezényszó. Innentől már nyakig benne voltunk, úgyhogy azt hiszem 2009 nyara az az időpont amikor kijelenthető, hogy a Zaporozsecek rajongótábora két emberrel bővült. Ismét érkezett egy tipp, hogy zapi van eladó. Végre nem kellett sokat utazni, mert ez Budapesten volt. Végülis itt bukkantunk rá arra a Zaporozsecre, amit a mai napig használunk. Egy telep közepén állt leponyvázva. Mikor lekerült a ponyva alig hittünk a szemünknek. Előttünk állt egy metálkék színben pompázó kopoltyús zapi, az eddigi kettőhöz képest nagyon jó állapotban. 1 hét gondolkodás, majd irány vissza megvenni. Először hallottunk élőben a V4-et. Zapi LEVEL 1: kiállni az udvarból. Egy olyan udvarról, aminek a végén egy emelkedő volt és egy forgalmas főút. Ráadásnak pedig én még nem hogy nem vezettem, még csak nem is ültem soha zapiban. A fordított sebességek miatt természetesen rögtön kettesben akartam indulni, de hamar rájöttem, hogy az 1-es lent van. A fék gyakorlatilag jelzés értékkel bírt, úgyhogy heves verejtékezés közepette, de sikerült megállni az út szélén. A bázisig vezető utat különösebb probléma nélkül abszolváltuk még avval együtt is, hogy az egyedüli fék ami rendesen tette a dolgát az a motorfék volt. Töprengős hetek következtek ismét. Persze azért menet közben megtörtént az eredetvizsga, átírás stb. is. Eredetvizsgás fazon nézett nagyot amikor meglátta. Fél órán keresztül kerestük az alvázszámot, mire ráleltünk egy vastag festékréteg alatt. Drótkefével kellett nekiesni, hogy előbukkanjanak azok a számok a homlokfal tetején. Immáron 3 zapival rendelkeztünk, amiből kettő menthetetlen volt, illetve túl nagy ráfordítás árán volt csak menthető. Elhatároztuk hát, hogy a nyáron olyan állapotba hozzuk a metálkéket, hogy ősszel mehessen vizsgára. Kipakoltuk a belsejét, padlólemezt lecsiszoltuk, lealapoztuk lefestettük. Felmértük, hogy milyen alkatrészekre van szükség a másik kettőből. Ezen a ponton csatlakozott hozzánk egy 3. ember, akinek tulajdonképpen köszönhető, hogy még mindig működik a zapi. Kezelésbe lett véve a motor. Szokásos olajcsere, karbi tisztítás, szelephézag állítás. Aztán jött a feketeleves, vagyis a fék. Hónapig elvoltunk ennek reszelgetésével. Az összes autóból kiszedtünk mindent ami kapcsolatban volt a fékrendszerrel (munkahengereket, főfékhengereket, dobokat, pofákat) és összeválogatva a legjobbakat összeraktuk. Természetesen nem lett jó. Ami hiba előfordulhat azt mi produkáltuk azt hiszem. Jobbra-balra húzás, beállt fék, olajat fosó munkahengerek, beragadt önbeálló gyűrű, eresztő főfékhenger, elégett fékpofák szóval minden volt. Sikerült kapcsolatba lépnünk egy ukrán-magyar beszerzővel, aki gyakorlatilag bármilyen utángyári vagy ha úgy sikerült gyári alkatrészt be tudott szerezni. A nyárnak azonban lassan vége lett és ott állt még a fehér jószág is. Úgy döntöttünk, hogy szétkapjuk és megy a méhbe. Tudom barbárságnak tűnik, de nem volt más lehetőségünk. Mentségünkre szóljon, hogy alkatrészei további Zaporozseceket éltetnek és talán még fognak éltetni. A szétszedésnél már segédkeztek a jelenlegi Magyar Zaporozsec Klub oszlopos tagjai is úgyhogy elég simán ment a dolog. Már vastagon az őszben jártunk, amikor a fék még mindig nem volt tökéletes. Voltak ugyan részsikerek, de ezek hamar tovaszálltak. Amikor eljutottunk egy olyan pontra, amikor a fékek használhatóak voltak, mentünk is rögtön vizsgáztatni. „Csodával határos módon” megkaptuk a plecsnit úgyhogy 2 évig legalább ezzel nem kellett már foglalkozni. Ezt követően próbáltuk szépítgetni a magunk módján, összeválogattuk a legszebb króm lökhárító darabokat (mivel a lökös 3 darabból áll össze), lefestettünk 2 garnitúra felnit, lámpabúrákat és tömítéseket cseréltünk meg egyéb ilyen kis csinosítgatás. És persze a féket is folyamatosan piszkáltuk. Volt pár hónap amikor egész jó volt, de kitaláltuk, hogy ha zsír új fékpofákhoz szabályoztatjuk a dobokat biztos jobb lesz. Hát nem… ismét szívás hegyek következtek. Végül kénytelenek voltunk belenyugodni, hogy kicsit balra húz. Ezzel együtt igyekeztünk minél több kiállításon, találkozón meg egyéb helyen megmutatni. Oldtimer sokadalom, Szovjet járműves találkozó, voltunk vele Győrben onnan átruccantunk Bécsbe szóval vittük a paripát minden felé. A Podersdorfi kempingben azért jól megnéztek minket. A bécsi kiruccanás mondjuk rossz véget ért, mert épp hogy csak haza tudtunk evickélni. Megadta magát a kerékcsapágy és rásült a tengelyre. Flexszel kellett levágni. Túlvagyunk már az első bakelit fogaskerék cserén is, amit egy német fórum alapján, a motor kiszedése nélkül sikerült véghezvinni egy mélygarázsban. Kuplungtárcsa is lett cserélve, a szamaráé pont passzol bele. Közlekedtünk vele télen is és igen a benzinkályhát is használtuk. Lényegében egy digitális szerkezetről van szó :D 0 állásban kockára lehet fagyni az autóban a „túlméretes” szovjet illesztési hézagoknak köszönhetően. 1-es állásban viszont megdöglesz a melegben és lehúzott ablakkal lehet csak kibírni. Aztán tavaly ősszel meglátogattuk a Magyar Zaporozsec Klub fő zapi guruját, akit csak egyszerűen Zaporozsecológus Úrnak hívunk. Ő volt az aki hallás alapján rábökött a 4-es hengerre, hogy ott mintha el lenne törve az olajlehúzó gyűrű. Azon nyomban szét lett szedve és tényleg… ott volt 2 darabban a gyűrű. Tovább nézegetve a motort kisütötte, hogy ugyan kevés km van benne (kb. 56e) de sokat állt és mi meg hirtelen elkezdtük használni, ráadásul rossz szelephézaggal. Úgy döntöttünk, rábízzuk a mester úrra. A főtengelyt kivéve majdnem minden ki lett cserélve, új dugattyúk, felújított szelepfedél stb. Persze menet közben megadta magát a kuplung is; kinyomó csapágy csere, aztán bal hátsó lengéscsillapító csere, komplett felfüggesztés gumialkatrészeinek cseréje, meg az első tornyokat is kicsit meg kellett simogatni. A megszakítós gyújtás hátrányait már kicsit untuk, úgyhogy elektronikus gyújtás lett az „új” motorhoz párosítva. Gyönyörű hangja lett! És végre valahára a fék is meg lett csinálva, most már produkálja a 4 dobfék nyújtotta veszedelmes fékhatást.
Szóval mondhat bárki bármit nem olyan szar ez a kocsi, mint amilyen híre van. Persze még csak 3. éve van nálunk és volt amikor legszívesebben az árokba toltuk volna, de ezek csak pillanatnyi megingások voltak. És ez nagyrészt a tapasztalanságunk számlájára volt írható. Mikor beleül az ember valahogy más megvilágításba kerül a külvilág. Mosolygó, integető embereket, elismerően mutogató és előzékeny autóstársakat lehet minden felé látni… ha minden rendesen működik :D Persze vannak hibák de ez egy 37 éves autónál előfordul. Ha figyel rá az ember akkor remekül használható szovjet járművet lehet belőle faragni. És nem utolsó sorban sokszor nagyobb feltűnést lehet vele kelteni mint egy mai luxusautóval. Mint a képen is látható, ez nem egy hibátlan autó és nem is vihető rögtön OT-ra, már csak a színe miatt sem, de nem is ez a cél. Nem szeretnénk kirakatautót kreálni belőle, hanem egy nagyjából rendben lévő oldtimer autót szeretnénk használni. Amit persze féltünk, de nem úgy mintha egy frissen fényezett tökéletes FIVA minősítésű OT-s autónk lenne. Büszkék vagyunk rá, hogy metálkék, hogy lassan 3 éve a miénk, hogy műszakilag rendben van…. büszkék vagyunk rá, hogy Zaporozsecünk van!
Hibalista
- Hát volt pár dolog, de ez egy 35. évét taposó szovjet gyártmányú járműnél azt hiszem természetes :) - - Az autó gyenge pontja a fék. A 4 dobfék önmagában sem túl harapós pláne ha valami nincs rendben vele. Olyan alkatrész nem nagyon volt amit nem cseréltünk. - Az összes munkahenger cserére szorult. Elől ugye duplex hátul szimplex rendszer van. A duplexnél ráadásul két különböző átmérőjű munkahengerre van szükség. Vigyázni kell a ukrán utángyártott cuccokkal, mert elég silány néha a minőségük. A berohadt munkahengereket érdemes szétszedni és elrakni, mert néha jól jön :) - A főfékhengerrel rendszeres problémáink voltak, jelenleg a 4. van bent. Általában szivárogni szoktak az újra karmanytúzás ellenére is. Érdemes folyamatosan figyelni a fékolaj mennyiséget, mert baromi bosszantó amikor a csomagtartóban csordogál a nem túl barátságos anyag. Lehet újrafesteni mindent. Az utángyártott szintén nem mindig tökéletes. - Kuplung főhenger. Hasonlóan a fék főhengerhez ez is szivárogni szokott gyakorlatilag mindenhol. Ebből már az 5. van a kocsiban. Általában a bekötési pontnál szokott megrepedni az öntvény. Ezt is tanácsos figyelgetni, mert az ebből csöpögő olaj is nagy károkat tud okozni a csomagtérben. Egy darabka rongyot szoktunk rakni a tövéhez, hogy ha esetleg elkezdene ereszteni akkor ne csorogjon végig a lemezen. - Az önindító is neuralgikus pont. Bosszantó hibákat tud produkálni. Volt, hogy a szénkefék beragadtak, elszakadt egy kábel, nem húzott be a bendix. A legegyszerűbb ha rögtön kiszedi az ember és berak egy másikat. Így van idő szöszölni a hibakereséssel:) - A legendás bakelit tárcsát is volt szerencsénk már cserélni. Egyszerűen eldarálódtak rajta a fogak. Aki zaporozsecben utazik az előbb utóbb túlesik ezen. Nekünk kicsit macerás volt mert egy mélygarázsban ragadtunk az autóval és ott nem volt mód kiszedni a motort. Nagy kínok árán, de végül sikerült kicserélni. Viszont akinek van rá módja csak kiszedett motornál csinálja ezt a műveletet nem véletlen kezdi a szerelési könyv is ezzel :D - Egy igen érdekes problémát is sikerült felfedeznünk a benzinellátó rendszernél. A tankból jövő csőnél van egy T elágazás ahonnan a benzinkályha kapja a naftát. Ha huzamosabb ideig nem használjuk a benzinkályhát ezt az ágat érdemes lezárni, ugyanis fals levegőt tud innen szívni a rendszer. Mire erre rájöttünk... :D
Ide hordtam szervizbe
Saját magunk tartjuk karban. Eddig csak a nagyobb horderejű motorfelújítást és kisebb kaszni munkákat bíztuk másra.
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
Az ország leghíresebb Zaporozsecológus Úrához hordjuk, akinek a kilétét nem fedném fel :)
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1975 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 52000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 8000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan