életem Wartburgjai 3. - a kényszer és a szörnyeteg
Szöveges ítélet
Harmadik Wartburgunk 2002 márciusától 2003 novemberig szolgált, és igen vegyes érzelmeket plántált belénk.
Sosem volt teljesen jó. Húzott, de nem volt az igazi, összevissza keveredett benne a tiszta levegő, a kipufogógáz, meg minden, sok sebből vérzett, de muszáj volt találni egyet, amíg lesz pénzünk normális autóra, mert a hely kellett, amit nyújtott, az olcsó fenntartása miatt is reális alternatíva volt, szóval maradtunk a márkánál, pedig már csak olyantól váltak meg, amit nem kíméltek.
ez is "szőlőskocsi" volt, mert az új suziba nem fért be a hordó a 140 kilós tulaj mellé. 86-os lévén, már az "egybehomlokú" volt, full roszda az egész: 5 elemet cseréltünk. Összes huzal cserél, első ülések cserél, műszerfal szinte halott volt, alig működött rajta vmi, az ajtót is meglehetősen kicentizett brutálerővel kellett csapni, hogy záródjon, és ne akadjon meg, vagy ne pattanjon vissza. És itt már nem nagyon ment az otthoni állítgatás sem, egyszerűen el volt deformálódva az egész autó.
Motoriliag alapvetően jó volt, miután megkapta a fehér Wartburgunk kipufogórendszerét, egyből lett lendülete, és volt egy jó 2000 kilómétere, amikor megint megadta magát a katalizi, és onnantól ki-be járkált a szervízből... Téli használat szinte esélytelen volt, nem hagyott ott sehol, mert el sem indultunk vele.
Azért picit sajnáltam, mert a mostoha körülmények közül, ahonnan jött, egész jól teljesített, az a 2000 km pedig megmutatta régi szépségét: a motr jó volt, csak valahogy körülötte sikerültek átlagosra a dolgok, amit a rendeltetésszerűtlen, vagy inkább azon jócskán túlmutató használat alaposan leamortizált.
Aztán anyu megkapta a rokkantkedvezményét egy gépjárműre, és akkor három évre félreállt, öcsém vezetgette néha, hogy ki ne jöjjön a gyakorlatból, de neki nem esett kézre, nem szerették egymást, általában valami jó nagy bibivel hozta haza (általában két hengerrel)
Egy ilyen alkalommal tett rá ajánlatot az öcsém barátnőjének az öccse, és 35 ezerért megkapta mellé a régi fehéret is. Azóta erősen kasztnimentesedett a járgány - homokfutó-szerű kinézettel és forgalmon kívül teljesít szolgálatot egy-egy bulisabb hétvégén...
A legrosszabb az egészben, hogy nem tudtam hozzá érzelmileg kötődni.
Hibalista
- kipufogó
- szinte mindene, amit szét lehet taposni
Ide hordtam szervizbe
somogyi béla utcai autószerelde
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1986 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 141000 |
| Megbízhatóság | (6) | Vezetett km | 16000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | 353w | Következő autója? | Renault R19 |
| Ennyire szerette | (5) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan