életem Wartburgjai 2. - az igazi
Szöveges ítélet
Sorozatunk 2. kötetéhez érkeztünk. Ebben a szösszenetben az 1991. januárjában vásárolt 1981. májusi születésű fehér "sima 353W-ről lesz szó.
Úgy került hozzánk, hogy kb. 30 ezerbe fájt volna a régi wartburgunk "kinyomorítása", és a nagybátáméknak meg volt egy kis híján szalonállapotú verdája, amelyet azért akart eladni, mert ha a házkölcsönének felét visszafizeti egy összegben az otp-nek, akkor a másik felét elengedi a bank. Így 40 + 40 ezerért két részletben átadta nekünk a pár hónapos szerzeményét, aki addig a szembeszomszédjának a garázsában dekkolt, és egy Peugeot 305-ös száműzte onnan. Szembeszomszéd nem bírt dűlőre jutni a Wartburgosságal, és 10 évesen 40 ezer km-rel megvált tőle.
A 80 kiló eleinte kicsit soknak tűnt, úgy, hogy a tetőkárpitot is csináltatni kellett, de aztán gyorsan kiderült, hogy nem hétfői autó:-)
kicsit kitisztíttatuk a motort, és harapott, mint ökör! 150-et megmarta, ha kellett, és úgy gyorsult, mint valami ámokautó (15-tel kezdődő 0-100-akat is produkált két személy no csomag felállásban). Mindeközben a fogyasztás jobb volt, mint az előzőé, volt csak városi használatos 8.4, meg országúti 7.1-es fogyasztás.
A hangja erőt sugárzó morgós volt, sokkal több erőt sugárzott, mint a barkas, amihez hangszínben közelebb állt, mint a márkatársakhoz.
Még a csupakróm rácsos, dísztárcsás verzió volt, minimális rozsdafoltokkal, belül elég puritán az előzőhöz képest, de amit lehetett, átmentettünk.
A kocsi 1996-ban totálkáros lett - a két hátsó ajtó kivételével új kasztnit kapott, meg ford üléseket, meg peres good-year gumikat (155/60), azzal az úttartás is jelentősen javult. Gyönyörűszép dacia 13-as fehér színe lett, fekete lökhárító, hűtőrács és lámpakeret. 99 és 2002 között négy alkalommal ment futóversenyen szervezői kocsiként, mert befért hátra a komplett célkapu, a műanyag vizeshordók, az ajándék pezsgőtabletta, puding, és bögre egy szakasz futói létszámának megfelelően (45-80 ember).
A felújításkor normális hangszett is került bele, amivel 100 felett is tudtad hallgatni a rádiót :-) Persze ilyen ritkán volt.
Őt is sokszor bütyköltük otthon, de már lényegesen kevesebbet, ott is főleg állítgattunk - leginkább a fékeket kellett - , főleg miután Tóni bá meghalt, mert a fia már lelketlen "univerzál" autószerelő volt.
Ő már kapott 95-ös keveréket is, mindig meghálálta.
az ő pályafutásának is egy baleset vetett véget: Ami az előző kettőt követte egy hónapon belül... Háromszor mentek bele hátulról, és annyi gipsz kellett bele, meg annyira megroggyan, hogy gazdasági totálkárt kapott, és próbáltunk helyettest keresni, de nem nagyon ment, magas volt a mérce. 2006 márciusában vitte el az öcsém aktuális barátnőjének az öccse, alkatrésznek a másik autónk mellé, de ez már egy másik történet vége...
Hibalista
- kipufogó - katalizátor
- hátsó fékek
- termosztát
- no meg egyszer az összes karosszériaelem
Ide hordtam szervizbe
Tóni bácsi, amíg meg nem halt (1994)
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
autószerelő a somogyi béla utcában
Értékelése: 8
Képek az autómról
Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1981 |
Kényelem | (7) | Használati időtartam | 11 év |
Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 41000 |
Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 83000 |
Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
Előző autója? | 353w | Következő autója? | 353w |
Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
Verdikt | (7.4/10) |
