A második "els? szerelem"…
Szöveges ítélet
Azért a második, mert az els? a feleségem, de azt majd egy másik rovatban leírom. Vagy inkább nem is. Tehát az autóról:
Kollégámtól vásároltam az autót 2001 januárban 40.000,- forintért. Gyerekként szüleimnek is ez a csodatípusa volt. Igaz ?k 25.000,-ért vették és közel 7 évig használták. Én is ezen tanultam meg vezetni 11 évesen. Király volt. Megtanultam a polírozás rejtelmeit is ezen a verdán.
Ilyen el?élet után már nem vettem zsákbamacskát. Boldogan ültem bele életem els? saját autójába, és már robogtam is vele a csajomhoz (azóta ? a feleségem, s?t ikreink édesanyja!). Hatalmas beltér, igen kényelmes ülések 5! embernek is. Nem úgy, mint a mai csoda nagy autók! De csak rövid úton voltak kényelmesek ezek az ülések. Legalábbis el?l. Hiába voltak fejtámlás ülések ha nagyon sokat mentem vele a végére már egy kicsit megfájdult a hátam. A csomagtartó simán elnyelt egy kisebb boltot is. Három család Metro-s vásárlását simán be lehetett pakolni hátra. Pedig nem kombi volt. Az utastérbe soha nem kellett pakolni. A motorra semmilyen rosszat nem tudok mondani. Nyomógombbal indult (persze mindig pöccre), mint a versenyautók, és ez az indítási forma máris „száguldásra” késztette az embert. Éppen ezért a városban a piros lámpáknál valamiért mindig én voltam az els?! Bár ez a pünkösdi királyság csak 90-100-ig volt tartható, mert kellett rakni a 3.-at, és úgy már nem húzott annyira. Én a motorhoz soha nem nyúltam. Bár egyszer lefulladás utáni életre keltésnél a felpörgetés utolsó fázisában csattant egyet a motorháztet? és füstölni kezdett a motortér. A gépháztet?t felnyitva észrevettem, hogy már nincs h?t?ventillátorom, csak a csonkja maradt meg. Természetesen, ha már ott járt külön utakon a ventillátor mindjárt körül is nézett, és összet?zésbe került az egyik vízcs?vel, amelyet nemes egyszer?séggel csak letépett a helyér?l. Mindez kint a „hegyen”. Mivel felkészült warbis voltam szerszám volt nálam dögivel. Csak ventillátor nem. Egy segít?kész autóstárs elvitt az els? boltig, ahol vettem ventillátort. Mindjárt kett?t is. Jobb a következ?re is felkészülni. A helyére raktam, kapott friss falusi kútvizet felforralva, és már ment is tovább. Ezek után már csak tankoltam bele. Megjártuk a Kékest is. Err?l fénykép is van!Bár felfelé biztonságosabb volt, mint lefelé. Hiába kapcsoltam ki a szabadonfutót, a végén már két lábbal nyomtam a féket, nehogy kopogtatás nélkül menjek a postásüdül?be. Megállás után pár másodperc múlva megérkezett a ferrodol szaga is. Az kemény volt. Autópályán 120 körül mentem vele. Azt még szerette, és halottuk egymást is. Bár ha kellett ment gyorsabban is. Miután kikormolta az ember már sokkal könnyebben ment. Bár ilyenkor még a legver?fényesebb napsütésben is a mögöttem jöv? csak ködlámpával látott valamicskét. A fogyasztás nem volt a legjobb. Hosszú távon 8 körül fogyasztott. Mivel soha nem volt tojás a pedál alatt, és általában városban jártam vele, így mindig többet evett. Én nem sajnáltam t?le a benzint.
A kormányváltó valamiért még most is jobban tetszik, mint a padlóváltó. Nem tudom miért. Talán mert nem osztja meg semmi a helyet el?l. A kormányt megirigyelhetné bármelyik új autó. Teljesen szabályosan, egy tenyérrel, még álló helyzetben is simán el lehet tekerni. Ezt csinálja utána egy mostani szervó nélküli autó!
A feleségem csak egyszer vezette. Nem kellett volna. Miután ? egy vadiúj Megane-on tanult, ezért az egészet az alapokról kellett kezdeni. Indítás (szivatóval), váltás, megállás. Egyenesben még nagyobb gond nem volt. Miután felváltottunk 4.-be közös er?vel, (de inkább én), már simán szeltük a habokat.. Egy keresztez?désbe érve azonban mindjárt el? is jött az összes probléma. Az utolsó pillanatba fordultunk be, mert nem találta a másodikat. Mert azt tanították neki, hogy az kell. Mintha annélkül nem fordulna el a kocsi!? Ez volt egyben az utolsó warbis-kormányváltós-halálfélelmes közös élményünk is.
Mivel megvettük az els? közös autónkat 2001 év végén, egy Opel Vectra A 2.0i-t (szintén Népítélet-es résztvev?), ezért sajnos ki kellett adnom az útját, mert nem bírtunk volna a két kocsit fenntartani. Egy alapos küls? felújítás után (elemcserék+festés) egészen megváltozott. Miután nem találtam el a festékboltban a kódot, ezért egy teljesen új kocsi lett. A halvány színe helyett egy szép bézs színt kapott. Így teljesen renoválva és 100.000,- forint kifizetése után még használtuk egy kicsit, majd egy keresked?nél kötött ki, ahol 3 hét után eladták 95.000,- jó magyar pénzért. Jól jártam. Szívem szerint megtartottam volna.
Hibalista
- Már nem emlékszem rá. De az biztos, hogy a festés majdem a gatyámat is elvitte.
Ide hordtam szervizbe
-
Értékelése:
Másik szerelő értékelése
-
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1984 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 95000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 12000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Opel Vectra A 2.0i |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan