A Bömböm
Szöveges ítélet
A helyi energiaszolgáltatónak bedolgozva kisvállalkozóként volt szükségünk egy ütni-vágni való óccó autóra, amivel bátran közlekedhettünk világvégi tanyák, meg még világvégibb trafóállomások között, gyakran úgy, hogy a GPS mutatta ugyan az irányt - a toronyirányt- ám semmiféle kitaposott út, vagy nyom nem volt, amin mehettünk volna, mindezt az év minden szakában. Persze valami 4x4 lett volna az ideális, de hát abból az olcsó olyan, amilyen. Nem akartuk fenntartási költség címén a jármű vételárának dupláját új alkatrészekbe verni, így lett Wartburg W353 autónk. Egy felújított kasztnis, frissen mázolt gépet sikerült megvásárolni, alig működöképes állapotban, de Tibi bácsi 5 nap alatt rendbehozta a motort, a hűtést, a gyújtást, a fékeket, a futóművet, az elektromosságot, más baja meg nem is volt. Mindezt annyi pénzért, hogy majd a dupláját fizettem annak, amit kért, mert nem lett volna pofám olyan keveset adni az öregnek a kifogástalan munkáért. A Waresz feltámadt, boldogan pöfögött, akkor még nem tudta mi vár rá. Az egyébként is 25 centis hasmagasságot megfelelő gumikkal majd 30 centisre emeltük, ettől kissé imbolygóvá vált amúgy is tengerészes járása, de hát Istenem.. Terepadottságai ezzel megfelelővé váltak, illetve kapott még hóláncot, amit az útról letérve hóban-sárban-vizes fűben és sziklás kaptatókon (mert vizesen az is csúszik)viselt évszaktól függetlenül. A hóláncnak egyetlen hátránya az, hogy csúszós hegyoldalon lefelé jövet egy ijedős fékezéstől máris keresztbe áll az autó, ami némi borulásveszéllyel fenyeget. Volt néha, hogy saját kezűleg tettem a gatyámat a mosógépbe, mégse lássa má´ az asszony... Mivel a jármű kapaszkodóképssége olykor még a hólánc használatával is a kelleténél hamarább elérte korlátait, ezt lendülettel próbáltuk kompenzálni. Megáradt, sáros gázlók, mocsaras "út"szakaszok, kisebb patakok, árkok, hirtelen kaptatók, stb általában kis nekifutással, kettesfullgáz kombinációban lettek abszolválva.
Ennek következtében néhányszor tőből kiszakadt a lengéscsillapító - ettől mondjuk fejedelmi lett a rugózási kényelem - de ezt 3 perc alatt mindig visszahegesztették. Rosszabb volt, amikor a rugó utötte ki a torony korrodált tetejét görögdinnye nagyságú puklit képezve a motorháztetőn. Tibi bácsi ezt is elintézte, "rendes" anyaggal - 5 mm acéllemez - megrősítve a kritikus helyeket. Mivel 5 ezer kilóméterenként vittem gyújtásbeállításra (kértem az öreget, hogy tegyen bele elektronikus gyújtást, de ő azt mondta, hogy az holmi úri huncutság, ebbe a "rendes" kalapácsos-megszakítós való, így az is maradt), szintetikus, motorfűrészbe valló olajat tettünk a benzinbe és a gyertyákat is rendesen cseréltük, más meghibásodás nem fordult elő, télen-nyáron üzembiztos volt az autó. Egyszer volt hogy egy fiatal erdész a tavaszi áradástól megijedve nem mert átkelni egy kb. 20 méteres mocsaras részen, így otthagyta Niváját és gyalog folytatta. Mi persze a szokott módon vettük az akadályt, és már visszafelé jöttünk mikor megállított, hogy mit keresünk itt stb. Miután megyőződött utunk céljáról, mondta, hogy azt hitte fatolvajok vagyunk. Nem is értem, hogy nézhetik fatolvajnak az embert egy Wartburggal az erdőben. Ja, az előítéletek. Mondtuk, hogy ne captasson már itt a sárban, visszavisszük az autójához. El nem tudta képzelni hogy jöttünk ott át, de hát még zödfülű volt, nem ismete a Niva képességeit sem. Na mindegy, a kritikus részhez érve már kettesben, üveghangon pörgött a motor, ahogy kell, mikor a tükörben látom, hogy hátul az erdész erősen befeszít. Kollégám, aki ugyan jogosítvánnyal nem rendelkezik, autót saját bevallása szerint egyszer próbált meg vezetni, ám kitünő mitfahrer-i képsségekre tett szert mellettem, sőt egyre merészebbé vált, hátraszólt az erdésznek: -Bárorság, barátom, bátorság! - miközben nagy rutinnal jó előre bekepcsolta az ablaktörlőt, mert én a kormányt fogtam két kézzel erősen. Persze simán átjutottunk, minden csupa sár, meg iszap, még egy kis keresztbefordulás is volt a végén - túl nagy volt a lendület, és büszkék voltunk az öreg Wareszra. Mesélhetnék még arról, amikor 23 db 25 kilós cementeszsákot hoztunk a tüzépről, a tetőcsomagtartón meg 5 darab hatméteres deszka volt, az autó elején-hátulján lekötve, ívbe hajlítva, ahogy kell + 2 fő. A tüzépes is mondta, hogy sok hülét látott már, de ...
A fiam barátaival imádott benne játszani, letörték az indexkart párszor, a kapcsolókat kiszedték és elvesztették, a hűtőventillátort kapcsolgatva, bekapcsolva felejtve (mert terepezéshez szigorúan kézi vezérlésű ventillátor kell, meg nyáron is feltekert fűtés) rendszeresen lemerítették az akkut, folyamatosan nyomták a dudát, rám meg veszekedtek a szomszédok, szóval a családi idill része lett az autó. 3 éves sem volt még, mikor egyik éjjel álmában ezt mondta: EEEÉÉÉMMMBÖMMBÖMMBÖMM. Utazni se az Ibizában, se az A Merciben nem akart, mert azok "butaságok", menjünk a Bömbömmel - győzködött. A vége mégiscsak az lett, hogy feleslegessé vált az autó, eladtam Gazsinak, akit először mellbe vágott a 80 ezer forintos véteár, ám élelmes ember lévén üzletet látott benne és nem is kellett csalódnia. A mai napig arra használja, hogy "sorstársait" fuvarozza amikor mennek a "segíllyé´", orvoshoz, hivatalba, Tcóse-ba nagybevásárolni, stb. Az üzlet annyira jövedelmező, hogy már kerítést és kaput is készített háza köré-elé a haszonból, amivel meg is törte a Waresz hátulját egy álmos reggelen, mert elfelejtette kinyitni a kaput tolatás előtt. "Szokni lell, hogy van kapu."- mondta.
Hibalista
- Semmi. Illetve mindig volt valami apróság, de az öreg szaki, aki rendszeresen karbantartotta soha sem engedte elfajulni a dolgokat. Asszem valami gömbcsuklók cseréje volt a leghúzósabb, volt tán 7 ezer forint is. A bőrt is lehúznák az emberről...
Ide hordtam szervizbe
Tibi bácsi a garázssoron. Miközben szerelgette, beszélt hozzá, a Waresz meg mosolygott rá. Így volt, láttam. Tibi bácsi még úgy tudja, hogy a mesterség meg a szakértelem rangot jelent, amit becsületességgel, a szakma szeretetével lehet fenntartani a kliensek körében. Csak észre ne vegye ez az ember, hogy eljárt feje fölött az idő...
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1978 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (1) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 25 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan