Большой Трабант
Szöveges ítélet
Nagy szerelmem a Wartburg. Még valamikor kisgyerekkoromban nagyapám vett egy 353-at, és sokáig használta. Hátulhűtős volt, és álló gázpedálos (ezt nagyon irigylem belőle). A család mellékesen másfél hektáron őszibarack termelésével is foglalkozott, így aztán a Wartburg az igásló szerepét töltötte be. Öregebb korában, mikor az elgyengülés jelei mutatkoztak már rajta, nagyapám vett egy Ladát, de a Wartburg azért megmaradt, az udvaron álldogálva várta, mi lesz vele. Végül amikor unokatestvérem megszerezte a jogsiját, nagyapám odaadta neki a Wartburgot. Jó kezekbe került, mert unokatestvérem éppen autószerelőnek tanult, roppant lelkesen szedte atomjaira, és rakta össze a kocsit, néhány évig használta, aztán eladta.
Később az én szüleim is vettek egy kombit, ez már egy 1986-os elölhűtős és botváltós volt. Ez még most is megvan, anyám használja. Miután jogosítványt szereztem, én is sokat használtam, imádtam a gépezetet. Raktere kiemelkedő, ledöntött hátsó ülésekkel 2100 literes. Rengeteget cuccoltunk vele, hordta a barackot, vonszolta a pótkocsit. Földutakra kiváló, hasmagasságát a legtöbb SUV megirigyelhetné.
Abban a - bizonyos szempontból - szerencsés helyzetben voltam, hogy gimnáziumba és egyetemre is szülővárosomban jártam. A gimnázium végén a szerenád a mi utcánkban ért véget, mert ott lakott az egyik tanárunk, és ha már így alakult, néhány lány megkért, hogy vigyem őket haza. Hét lány préselődött be mellém a kocsiba. :-) Később az egyetem alatt is sok hasznát vettük a kocsinak. Elég sűrűn megesett, hogy barátok, évfolyamtársak, ismerősök költöztek ide-oda, egyik albérletből a másikba, ilyenkor telerámoltuk a Wartburgot, mert ez volt a legkönnyebben megszerezhető kocsi. A végén már olyan embereket is költöztettem, akiket nem is ismertem, de az ismerősök ismerőseinek ismerősei révén sikerült eljutniuk hozzám, mint hadra fogható költöztető emberhez. Az egyik egyetemi amatőr zenekar motyóit annyiszor hordtuk a Wartburggal a koncertekre, hogy cserébe még technikusnak is kineveztek. Jónéhány alkalommal bulik, később legénybúcsúk rendezésében is hasznosnak bizonyult, erre vonatkozóan csak egy lényeges adatot említenék: a hátsó ülések lehajtása nélkül 12 sörösrekesz fért be a csomagtartóba. (Ez már elavult adatnak tekinthető, mert ez még a régebbi típusú, tömzsibb üvegek rekeszeire vonatkozik. A most használt rekeszek magasabbak, azokból már csak 10 fér be.)
Az egyetem utáni években egyre ritkábban használtuk a kocsit, részint mert a baráti kör tagjai véglegesebbnek tekinthető lakhelyekre költöztek, részint pedig egyre többen tettek szert saját kocsira, de sok régi kedves emlékünkhöz kapcsolódik a derék pöfögő.
Végül 2000 nyarán jött el az idő, hogy legyen egy saját Wartburgom is. Ez is 1986-os, limuzin. Egy ismerősé volt, aki eléggé leharcolta, vett egy másik kocsit, aztán szólt anyámnak, hogy ha esetleg kell a Wartburg alkatrésznek, akkor nekünk adja, ha nem kell, akkor viszi a bontóba. Én azonnal lecsaptam rá, adtunk érte három láda barackot. Néhány hónapig még volt rajta műszaki, de az is egy kisebbfajta csoda lehetett, hogy azt megkapta. A motorja jó volt, de a karosszéria majd’ szét hullott. Használtam, amíg tartott a műszaki, aztán elvittem egy karosszériáshoz. A több hónapos munkálatokat követően 130000 Ft-ot fizettem (és ez igen jutányos volt!), aztán még én is sokáig babráltam rajta, mert az elektromos hálózata is elég katasztrofális volt. Végül több, mint fél éves gatyába rázást követően ismét levizsgázott, ezúttal már megérdemelten. Azonnal el is indultunk vele nyaralni Horvátországba, Bosznián keresztül. Itt csak egy probléma volt vele útközben, az is annak volt köszönhető, hogy nem működött a hőmérő se rendesen, meg a hűtőventillátor kapcsológombája se. Kicsit megfőztem a motort, a következmény hengerfejtömítés csere az út szélén.
Még ugyanebben az évben ősszel aztán egyszer megállt a motor. Haza kellett húzni, szerencsére csak valami 15 km-ről. Két csapágy megadta magát a motorban, elképzelhető, hogy még a nyaraláskori túlmelegedésnek is köze volt a dologhoz. A szomszédunkban lakott egy autószerelő srác, ő végezte a felújítást. Sejtelmem sincs, mennyit futhatott már a kocsi, de ezúttal már az utolsó méretre fúrták a motort. A dolog 37500 Ft-omba került.
Következő nyáron újabb nyaralás, ezúttal Montenegrót és Albániát vettük célba. A kocsi ezúttal probléma nélkül megjárta a szerb hegyek mellékútjait, a montenegrói tengerpartot, Tiranát és Mostart, mindössze néha állt le combosabb emelkedőkön egy rosszul elhelyezett benzincső miatt, mivel a hűtőventillátor pont ráfújta a meleg levegőt, ezért időnként felforrt benne a benzin.
Az új nyár ismét új kalandokat hozott, ezúttal Kárpátalját vettük célba. Wartburg állt a Vereckei-hágón és a Tisza-források közelében. Ezúttal csak egy ékszíjszakadás jött közbe, de az is már csak hazafelé menet.
Hazatérésünk másnapján lejárt a műszaki, én pedig újabb nagy projektbe kezdtem. Az alvázra már igencsak ráfért a festés, úgyhogy kibeleztem a motorteret, bőszen drótkorongoztam, rozsdamaróztam, szórtam az alvázvédőt öt rétegben. Kompresszor híján ráfújtam vagy 25 flakon alvázvédőt, úgyhogy most alighanem ez a néhány kiló bitumen a kocsi legértékesebb része. :-) Mindenesetre ez a művelet eléggé elhúzódott, amire alighanem az is rásegített, hogy közben hozzám került egy barátom kocsija, amíg ő Amerikában múlatta az időt. Csak a következő nyáron sikerült újra összetákolni a Wartburgot, ismét levizsgázott, majd azon melegében útra is keltünk eddigi legnagyobb útjára. Irány ismét Ukrajna, cél a Krím-félsziget.
Ukrajnában nem túl közismert járgány a Wartburg, de valahol útközben egy világlátott ember felismerte: большой Трабант! A Krímben az egyik szálloda parkolóőrei, akik még sose láttak Wartburgot, csak pöfpöfnek hívták.
A kocsi a Kárpátalja – Krím – Odessza – Moldova – Csángóföld – Erdély utazás 4650 km-ét komolyabb gond nélkül tette meg. A termosztát mondta fel a szolgálatot a krími hegyekben, valamint egy defekt jött még össze a Krím és Odessza között, de aztán Odesszában némi utánajárással sikerült megfelelő méretű gumit szerezni.
De a kalandok mellett műszaki jellegű dolgokról is essen néhány szó. Bár kétségtelen, hogy érzelmileg erősen kötődöm a Wartburghoz, mégsem tervezem, hogy megfelelő korában veteránnak minősíttessem. Mégpedig azért, mert ahhoz vissza kellene állítanom a gyári állapotot, de ezt nem akarom. Számomra a kocsi elsősorban használati tárgy, egy – többnyire – négykerekű vasdoboz, aminek az a dolga, hogy guruljon. Próbálom a magam képére formálni, ahogy nekem a legjobb, és ez néha kicsit túlmegy a tervezők eredeti elképzelésein.
A saját Wartburgom lassan 5 éve van meg, ebből több, mint másfél évet töltött műszaki nélkül. A fennmaradó idő alatt kb. 28000 km-t mentem vele, ennek közel harmadát a nyaralások tették ki. Elég sokat javítgattam és javíttattam, de az erre költött pénzt én sose számoltam. Csak a korábban említett nagyobb összegeket jegyeztem meg. Voltak jelentős javítások (és festés) a karosszérián, az alvázat magam festettem le, volt motorfelújítás, vízszivattyú csere, kipufogó csere (a régi már szinte teljesen eldugult a koksztól), szabadonfutó csere, féltengelyek felújítása, gömbfejek és gömbcsuklók cseréje, differenciálmű csapágyak és kerékcsapágyak cseréje, fékek felújítása (betétek, tárcsák, dobok és hidraulika), és a váltótartó bak is eltört egyszer. És persze még számos kisebb járulékos dolog, pl. szimeringek, szilentek, porvédő gumik. A karosszériamunkákon és a motorfelújításon kívül nagyrészt saját kezűleg végeztem a dolgokat, bár egyszer a vízszivattyú cseréjéért, valamint egyszer az indítómotor javításáért fizettem még 1000-1000 Ft munkadíjat. És persze pár olyan dologért, amit nem tudok otthon megcsinálni: futómű beállítás, fékhatásmérés, lengéscsillapítók rázópados vizsgálata.
Vannak bizonyos házilagos barkácsolásaim. Nekem lényeges szempontom, hogy terepen is boldoguljak a kocsival, ennek érdekében pedig kicsit emeltem a kocsin. Hátulra kombi rugókat tettem be, ezen felül pedig az összes rugót megpatkoltam. Rugónként 6 db gumibakocskát nyomkodtam a menetek közé. (Ezeket a kocka Ladákhoz árulják, mert azoknak elég gyönge rugóik vannak.) Ezáltal pár centit emelkedett a kocsi, nem dől be a kanyarban, viszont rossz úton meglehetősen kényelmetlen. Legalábbis üresen, mert teljes terheléssel éppen tökéletes a rugózása, és kívülről alig látszik, hogy meg van pakolva. Viszont még egy hátránya a dolognak, hogy az első rugók szerelését jócskán megnehezíti, mert alig lehet őket összehúzni.
A Wartburg tápszivattyújának nincs kézikarja, ami pedig néha jól jönne. Ezért én felszereltem vele párhuzamosan egy Lada tápszivattyút, amivel szükség esetén telepumpálható az úszóház. Beépítettem az egyik hűtővízcsőbe egy leeresztőcsapot is, hogy kényelmesebben lehessen leengedni a hűtővizet.
A műszerfal igencsak ki van bővítve. Van egy voltmérő (Lada 2107), egy ampermérő (UAZ), egy analóg óra (Lada 1500) és egy LED-es fordulatszámmérő (magyar gyártmány, Proton), ami egyébként feszültséget is tud mérni. Az elektromos hálózatban számos kisebb átalakítás és bővítés történt már. Az indítómotor nyomógombbal működik.
Néhány hónapja kicseréltem a gyújtásalaplapot elektronikusra, és szintetikus kétütemű olajat használok (és persze az előírt 1:50 keverési arányban). Ezek igen jó hatással vannak a Wartburg bizonyos érzékszervi hatásaira, sokkal kevésbé látható a füstje, és sokkal kevésbé büdös is.
Egy költségesnek nem mondható, ám munkaigényes javítás a szellőzőrendszeren történt. A Wartburg szellőzője gyárilag nem éppen tökéletes kialakítású, ami azt eredményezi, hogy a szélvédőre irányított levegő fele a légcsatornák tökéletlen illesztésein keresztül a műszerfal alatt landol. Ez kedvezőtlen hatással van a szélvédő pára- és jégmentesítésére, ezért érdemes a csatornák réseit alaposan betömeszelni. Én ezt öntapadós szivacscsíkokkal oldottam meg, amit nyílászárók szigetelésére lehet kapni.
A Wartburgnak számomra igen sok előnye van. Csomagtere nagynak mondható, a limuziné 525 liter, a kombiét már említettem. Nagy hasmagassága terepen nagyon jól jön. Az alváz igen erős, jól terhelhető, bár egy hibája, hogy véget ér a hátsó tengely vonalában, a csomagtartót már nem támasztja alá, ezért szélsőségesen nagy terhelésnél a csomagtartó meg tud rogyni. De ehhez igen nagy terhelés kell, mert anyám kombija nincs megrogyva, pedig azt sose kíméltük. Az alváznak még egy nagy előnye, hogy nem kell emelési pontot keresgélni. Az alváz bármely pontja emelhető, elbírja a kocsit.
A kormányváltó nagy előnye, hogy az első ülések előtt sima padló van a két ajtó között. Nincs középkonzol, nincs semmi körülöttem, ami fölöslegesen töltené be a helyet. Sokkal jobb, mint a jelenleg divatos elrendezés.
Roppant előnye a Wartburgnak az egyszerű felépítése. Könnyen javítható, a motortér szellős, szinte már nevetségesnek tűnik a hatalmas motorházban a picike motor. De én inkább nevetek ezen, mint hogy ne férjen be a kezem sehova. Különben sincs szükségem nagyobb motorra, ez elég erős.
A Wartburggal meglehetősen könnyű parkolni. Ennek egyik oka, hogy kormányzott kerekei kellő mértékben elfordíthatók, de az is nagyon megkönnyíti a dolgot, hogy a vezetőülésből igen jó a rálátás a kocsi összes sarkára. A modern típusok többségével ellentétben kiválóan lehet látni, hogy mettől meddig ér a kocsi.
Általában, de különösen, amikor nagy utakra megyek, egy lakatosműhelyt és egy alkatrészraktárat zsúfolok be a kocsiba. A Wartburg számos hibája javítható útközben is, mindenféle műhely és spéci felszerelés nélkül, ezért mindig felkészülök egy jól megrakott szerszámosládával, pár olyan célszerszámmal, ami nem foglal sok helyet, összecsukható bakkal és egy csomó olyan alkatrésszel, ami útközben törhet, szakadhat, kiéghet. Tele vagyok mindenféle izzókkal, biztosítékokkal, vezetékekkel, sarukkal, gyertyákkal, csavarokkal, bilincsekkel, dróttal, madzaggal, kötéllel, ékszíjjal, mindenféle tömítésekkel, gumi-, PVC- és szilikoncsövekkel, mindenféle bowdenekkel, gömbfejjel, meg még a jó ég tudja mivel. Egyéb felszerelés is akad bőven, például nem szeretem, ha valami sáros földút kényszerít kerülőre, ezért szokott lenni a kocsiban hólánc, gyalogsági ásó, kézicsörlő, balta, drótkötél (vontató) meg egy 10 méteres 5 tonnás spanifer.
Látszólag igen sok javítást igényelt már ez a kocsi. Kétségtelen, hogy talán több időt töltött nálam szétszedve, mint egészben, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy egyrészt ezt a kocsit az előző gazdája csak használta, de nem gondozta, másrészt az a helyzet, hogy én mindig megtalálom magamnak a hibát, amiről úgy érzem, hogy sürgősen meg kell javítanom, még ha egyébként nem is okozna problémát egy jó darabig. Ez néha azt eredményezi, hogy látszólag ok nélkül esek neki a kocsinak, de hát van, hogy nem bírok nyugodni.
Nem tudom ajánlani a Wartburgot azoknak, akik nincsenek megáldva bizonyos fokú műszaki érzékkel. Nekik meggyűlhetne vele a bajuk. Viszont sok kellemes percet tud okozni azoknak, akik szeretnek bütykölni, és rá tudnak érezni a feelingre, amit ez a mindenféle presztízstől mentes, olcsó, széles körben lenézett vagy lesajnált, mégis büszkén birtokolható kocsi nyújt, akiknek egy kocsiban nem az az elsődleges értékmérő, hogy mennyire tud kitérni nyugalmi helyzetéből a sebességmérő mutatója, vagy hogy mekkora tempónál lehet még meghallani a hifigépből áradó dumdum legfinomabb ritmusait. Nekem nagy biztonságérzetet nyújt egy olyan kocsival útnak indulni messzire, aminek ismerem a rezdüléseit, a lehetséges hibaforrásait, a szükségjavítási lehetőségeit, és amiről még akkor is messziről lesír, hogy egy öreg, nem kimondottan értékes járgány, ha sosem láttak valahol ilyet. :-)
Hibalista
- Karosszéria: csak a festék és a szentlélek tartotta össze, 130000 Ft (lakatolás+festés)
- Motorfelújítás: 37500 Ft
- A többinek nem tudom már az árát.
-
- Karosszéria egy másik alkalommal
- Alváz festés
- Vízszivattyú csere
- Kipufogó csere (a régi már szinte teljesen eldugult a koksztól)
- Féltengelyek felújítása
- Gömbfejek és gömbcsuklók cseréje
- Differenciálmű csapágyak cseréje
- Kerékcsapágyak cseréje
- Fékek felújítása (minden volt már, betétek, tárcsák, dobok, hidraulika)
- Indítómotor javítás
- Váltótartó bak egyszer eltört
- Meg még kisebb és járulékos dolgok: szimeringek, szilentek, porvédő gumik, tömítések...
- Futómű beállítás, fékhatásmérés, lengéscsillapítók rázópados vizsgálata...
-
Ide hordtam szervizbe
Leginkább én magam.
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
Szomszéd srác, valamint egy autóvillamossági szerelő.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1986 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 28000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Rover 25 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan