Cseles Mindenes
Szöveges ítélet
1992-ben vettem, els? kocsi volt. Azért ezt a típust, mert a legolcsóbban lehetett kapni, és mert apámnak is volt ilyenje, no meg igazán tetszett a formája. Azóta szeretem a klasszikus autókat, de most kínálom az újsággy?jteményemet eladásra (T: 06 20 9514705).
Debrecenbe kellett menni érte egy hirdetés alapján, de amit ott láttam, az elképeszt? volt a levélben kapott fényképhez képest. Mindjárt sikerült a felére lealkudni. Egy réteg? neoluxos átfújás, amit levitt a szivacs, rengeteg gitt, és gyújtásproblémától elkezdve minden volt vele az els? úton.
Egy vasútállomáson leállt, mert lemerült az akkumulátor. Azt hittük, elég újat venni, mert az eladó mondta is, hogy rossz. Nem töltötte ezután sem, s egy szerel? megnézte a dinamót, végre töltött. Aztán megint nem indult, valaki vállalta a vontatást, azt tanácsolta, amikor kb 30-cal megyünk, vágjam be kettesbe, arra beindul. Nyilván ekkor tört el a Hardy tárcsa bordás tengelye (tulképpen a féltengely) és szakadt szét a gumi perec is benne. Nem tudtuk, hogy volt tartalék a csomagtartóban. Egy szerel?nél kellett hagyni kb 3 hétig, aki nyilván szanaszét lopta, mert érthetetlen, hogy a váltókar miért esett le a kormányról, miért kellett ahhoz is nyúlnia, eddigre már több, mint kétszer annyiba került az egész.
Ezután rendesen kitanultam a szervizkönyvet, és nyaggattam az ismer?söket, végül egyedül vettem ki a motort, váltót, és szereltem szét kicsi elemekre. Pénz nélkül azonban nem lehetett csodát tenni, amikor lejárt a m?szakija, kikerült Kistelekre egy autógy?jt? ismer?sömhöz meg?rzésre. A mai napig tervezem a rendbe hozatalát, igazi nagy károk csak a kaszniban vannak, az girbe-gurba és horpadt. Legjobb volna egy szebb állapotú ugyanilyen kinézet? kasznit felszerelni egy 1300-as 4 ütem? "újvarburg" alvázra, és felspécizni a gyönyör? eredeti díszít? alkatrészekkel, amiket a horpadtabból kiszereltem (rádió, króm díszek és lökhárító, fa borítás, kett?s ív? hatalmas kormánykerék, lámpaburák, ilyesmik).
Minderre ma nincsen lehet?ségem, mert nem tudom hol tartani szétszerelés alatt. A kocsi eredeti színe delfinkék és fehér, szürke kárpittal, cseresznyefa szín? fa bels?vel. Ez egy "nagykerek?" típus, ha jól tudom, a legutolsó sorozat. Ezután jött a sokat szidott "kiskerek?", ami a kockawartburg el?dje, de még a régi gömbölyded kasztnival.
Megérte azt az évet végigkínlódni vele, sokat tanultam az autókról szinte ingyen. Gyakran jártam vele kirándulni, és kb 110-zel tudtam vele közlekedni. Csak egyszer voltam vele szervizben (miután rendbe hoztam), mivel a fékgombához a saját primitív szerszámaimmal nem fértem hozzá. Megszolgálta az árát, és a millió tulajt. Nálam csak az ablaktörl? romlott el, a karoszszéria lemeze kifáradt ott, ahol a lapát tengelye a szabadba kinyúlik. Egy darab fémlemezt kifúrtam, és ezen átbújtatva az ablaktörl? tengelyét a saját hollanderével visszafogattam, ezzel a primitív megoldással szolgált még amíg kellett.
Különösen a csomagtartóját találtam nagyon elegánsnak, és praktikusnak. A lökhárító felett egy kárpitozott fa lap szépen egy síkban kínál igen tisztességes rakodófelületet, ha ezt felhajtjuk, alatta van a TELJES pótkerék. A pótkerék kiszedését segíti egy ügyes b?r fül, amit a csomagtér fels? szélénél be lehet akasztani, hogy a fa lap felhajtva maradjon, mint a mai ötajtósok kalaptartói. A hátsó ülések sajnos nem döntket?k el?re, de volt ebb?l kombi típus, és egy kombi szer? panorámaüveges változat is. Hatalmas ajtókkal ez igazi turistaautó volt (a panorámás), mert oldalról a tet?be hajoltak az ablakok, mint némely régi autóbuszon.
Szerettem, és hiányzik. Azóta csak modern céges kocsikat vezettem. A Varnyún tanultam meg igénytelenül igényes lenni. Ha laprugós felfüggesztése is van, ez semmivel nem kényelmetéenebb, mint a mai dzsipek, azokon is az van (Pl. Toyota Hilux, Mitsubishi). S?t, a Varnyúban igazi rugós kanapén terpeszkedhettem, órák múlva sem törte a fenekemet. A könyökömet a díszes karfán pihentetve a kett?s ív? kormányt két ujjal tartva vezethettem. Csak 90 körül kellett kicsit jobban fogni, mert a rossz gumik miatt a kanyarokat nem szerette.
Kaland: egyszer követtem egy terepjáróst, aki a város szélén átmbukdácsolt a vonatsínen. Én utána, mert szerettem volna látni, mi van arra. Ilyen nagy kerekekkel a vonatsín nem akadály. Tanyák voltak ott komondorokkal, és valami legel?félében elt?nt az út. A terepjárós nyilván eltévedt, visszafordult, de én kiszálltam leveg?zni. Két lépés után cuppogott a cip?m, lápra mentem. Gyorsan idítóztam, elpörgött a tükörradiál ócska gumi, de a bazi nagy ballonos kerékkel (15 coll) el?re-hátra hintáztatva sikerült megfogni csúszós füvön is a talajt, és full gázzal szárazabbra teperni. Ez egy ilyen kocsi, és ha akkor jobban tudok vezetni, nyilván nem kell kuplungot füstölni, hogy kimásszon. Azóta a vonzódás az összkerékhajtáshoz.
Hibalista
- Dinamó, és töltés (kábelkorbács)
- Hardy tárcsa (behúzatáskor szakadt)
- kaszni rohad
Ide hordtam szervizbe
Király nev? kontár, aki 1200-as Ladákat tuningol fel 180-ra.
Értékelése: 1
Másik szerelő értékelése
Saját magam
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1962 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 120000 |
| Megbízhatóság | (2) | Vezetett km | 7000 |
| Szerviztapasztalat | (2) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Subaru Libero 1300 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan