Ebben nőttem fel
Szöveges ítélet
1990-ben szüleim 2T Wartburgjukat egy baleset miatt cserélték le az 1.3-as ra.( Ahoz képest hogy milyen vékony lemezből van talpon jött haza egy tető után ) Ekkor még gyerekként nagy élményt jelentett az új autó, főleg azok után hogy mennyit kellet várni rá, és egy idő után minden gyerek megunja a vonatozást. Már 1990 ben is elég elavultnak számított a technika de a 3 henger 2 ütem után jól szólt, ma pedig már mindenki azt hiszi hogy valami nagy baja lehet a jellegzetes szelephangja és a itt-ott kifújó kipufogója miatt. A helykínálat elöl hátul bőven elegendö itt még nincs annyira korlátozva az ember lábtere, a hátsó ülésről nem is beszélve, itt nem akkora szívás hátul középen ülni mint az újabb autókban. A csomagtartóba rengeteg minden elfér, persze ha fel bírjuk emelni odáig hogy beletegyük. A motor teljesítménye türhető ameddig nem butítjuk le egy katalizátorral ami mamár nélkülözhetetlen. A végsebességét egyszer sem érte el, de a 140 azért ment neki, igaz ilyenkor a meredek szélvédő és a 4-es válto miatti magas fordulatszám miatt már csak kiabálva társaloghatunk. 100-ig egész türhető a zaj. A váltó borzalmas, az áttételek egy erős motorral még csak-csak elmennének, de az 1.3.-as VW attól hogy IFA van ráírva még nem nyomatékos. Arrol hogy majd 2 be visszahuzzuk kanyar előtt ne is álmodjunk, mert csak jókora reccsenéssel lehet abszolválni. A futómű elég billegős nem kanyarvadászatra termett. A karosszéri nagyon vékony lemezekből készült, ennek köszönhető a jellegzetes wartburg ajto becsapás, és persze annak hogy nincs benne semmilyen hangszigetelő anyag. Az alváz még 1-2 éves korában ipari alvázvédővel lett kezelve, amilyet a sótelepen dolgozó lánctalpasoknál használnak, így nem is csoda hogy 12 év alatt az alján nem jelentkezett rozsda. Ellentétben a kerékíveknél egyre erőteljesebben( annak ellenére hogy mindig garázsban állt), mihelyt ki lett javítva beletolattak a ház előtt és a kerékdobot cserélni kellett.
Ami a legemlékezetesebb hogy egyszer sem hagyott ott minket, egyedül a gyújtáselosztó és a kopó alkatrészek, olajak lettek cserélve, persze minden időben és talán ennek köszönhető ritka állapota is.
12 év után autócsere következett és egy Renault Mégene 1,4 16V vette át a helyét. Lényegesen konfortosabb gyorsabb, de nem lehet kimenni vele a sáros füldtakon horgászni és nem annyira kedveli a hétvégi kertbe való járást sem. A sagem trafóknek köszönhetően nem hagy az út szélén, csak 3 hengerrel és dupla fogyasztással kell hazadöcögni.
Lehet mások nem kedvelik a wareszt, és lehet ha most kéne beleülnöm nekem se jönne be, de ez volt az az autó amelyiken megtanultam vezetni, Apám ölében, majd mikor már elértem a pedálokat, de nem láttam ki... ezek azért sokat nyomnak a latba hogy ennyire kedvelem ezt a típust, nomeg a fél életem utázásait is ebben éltem át.
Ráadásul nem messze lakaik mostani tulaja, és egy darabig gondolkodtam is a viszzavásárláson is, de már annyira rozsdásodik hogy nem éri meg a helyreállítást, vagy csak nem tudnám megfizetni.
Hibalista
- gyújtáselosztó, csomagtartó tető rúgó
Ide hordtam szervizbe
szervízt csak vizsgáztatáskor látott
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1990 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 12 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 80000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | 353 | Következő autója? | Renault Mégane 1.4 16V |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan