Nem csalódtam
Szöveges ítélet
Ez a típus szerelem volt elsö látásra - arányos, klasszikus forma, a Volvo dizájnban is kombiban erösebb.
Az elmúlt 5 év alatt leginkább avval hívta fel magára a figyelmet, hogy természetesen tette a dolgát. Minden idöszakos szervízt megkapott, azon kívül csak egyszer kellett meglátogatni a szervízt, a féltengely cseréje miatt, ami kereken 150ezernél adta be a kulcsot (valószínüleg nyest rágta ki a gumiharangot).
A szervízek mindig segítökészek, pontosak és udvariasak voltak. Olcsók ugyan nem, de ezt nem is várom el egy felsöközepes autónál.
A Volvo evvel a sorozattal (és a P2x platform többi modelljével : S80, XC90, S60) adta meg a kezdölökést a prémiumosztályba meneteléshez. Elnézve a felhasznált anyagok minöségét ill. látványát (2003-as modellév) azért még volt mit csiszolni - a 2004-es modellévtöl kezdve valamivel gusztusosabbak lettek a müanyagok (és elegánsan feketék, nem szürkék, mint elötte). Egyébként a beltérben felhasznált anyagok strapabíróak, a fémnek kinézö valami tényleg fém, a fának kinézö valami sajnos nem az. De a zöldek valszeg ennek jobban örülnek ;)
A müszerfal, középkonzol jól átlátható, mindent elsöre meg lehet találni, mert minden gombnak megvan a saját funkciója és elég nagyok is, hogy biztonsággal meg lehessen öket találni. Az automata klíma vezérlése (ember-piktogramm a levegövezérléshez, 2 tekerögomb a hömérséklet-beállításhoz, és pár másik, amit szinte sosem kell használni) egyszerüen zseniális és zseniálisan egyszerü, beltér-tervezö iskolában kellene tanítani.
A rádió (HU-603, kazetta/CD) nem a csúcshifije a modellnek, de nagyon szépen szól, a 8 hangszórós kivitelben bárkinek merem ajánlani, amennyiben nem vájtfülü audiofil.
A beépített GSM-telefon éppen arra használható, amire való : telefonálásra. Sajnos relatív régi elektronika bújik meg benne, USSB-kódokat nem értelmezi és van pár hiányzó feature (pl. telefonkönyv áttöltése másik telefonról), ezért egy Bluetooth-os megoldás kényelmesebb lehet - csak azt nehezebb szépen integrálni a vezetöi környezetbe.
A 2005-ös modellévig a sima halogén fényszóróknak jobb fénye volt, mint az alibiböl (prémium...) kínált xenonoknak, így elöbbi mellett döntöttem, és nem bántam meg. Jól beállítva (és a megfelelö izzókkal) kb. 100 méterre értékelhetöen világít, ami közúti közlekedésre elég.
Az automata váltó 5 fokozatú, simán, feltünésmentesen teszi a dolgát. Az elsö idöben volt néhány nehezen magyarázható húzása (pl. egyenletes 50-nél hirtelen kitette üresbe, aztán vissza sebességbe), de egy szoftverfrissítéssel minden baj megoldódott. A gázpedált finoman simogatva már egészen alacsony fordulaton is felvált, legmagasabb fokozatba már 65-70-nél is kapcsol. A két felsö fokozat hosszabb áttételezésü, 150-nél kereken 3000-t forog a fötengely 5.-ben.
A motor kiforrott konstrukció, 5 hengerben 2435 köbcentiböl 170 lóeröt hoztak ki, és kellemesen nyomatékos (szívóbenzineshez képest) alacsony fordulaton is. Nem rakéta, de a hétköznapi közlekedéshez böven elég. A papír szerinti 210-et sík úton éppen megfutja (ez óra szerinti 225), autópályán 160-170-es sebességet kényelmesen futja. Persze néha jól jönne egy nagyobb motor (vagy turbó), de teljesítményböl úgysincs elég soha. ;-)
A fogyasztás 11l körül alakul 100 km-enként, ami soknak tünhet, a használat módjától függöen 8 és 14 között ingadozik. Az alacsonyabb értéket föleg országúton egyenletes 100 km/h körüli sebességgel lehet elérni, a német autópálya szakaszok természetesen felfelé dobják meg a fogyit.
Éves futásteljesítményemhez (40k km) jobban illene egy dízelmotor, de a D5 hangja nem gyözött meg, én pedig szeretek kényelemben és csendben utazni.
Ebböl a szempontból a futómü a gyenge pontja a modellnek, mert nincs rendesen elszigetelve az autó többi részétöl - a gumizaj jól hallható nagyobb sebességnél, föleg azért is, mert az autó többi része meglehetösen csendes. A rövid úthibák jól hallhatóak és érezhetöek, amúgy pedig kényelmes, az autóhoz illöen viselkedik. Önmagában egyébként a konstrukció barátságos, sodráshatár elött idöben "szól", van idö korrigálásra.
Az egyéb elektronikai kütyük (úgymint ESP, riasztó, gyerekzár, stb.) problémamentesen teszik a dolgukat. Az autóban van állófütés is - télen egy áldás, ha az ember elömelegített autóba rakhatja az ülepét.
Ha most hirtelen totálkáros lenne az autó, vagy egyszerüen csak javíthatatlanul tönkremenne, nagy bajban lennék, mit vegyek. A németek kiesnek, Lexuséknál nincs ekkora kombi, a Subaru Legacy kombi a 3 literes boxerrel esélyes. Legvalószínübb egy 2004-es modellévü V70 vagy XC70 megvásárlása lenne, mert a facelift utániak (2005-ös modellévtöl) sok minöségi problémával küzdenek az internetes fórumok szerint, valamint az ülés is kényelmetlenebb lett.
Apropó ülés : ha lehetne, ezt az ülést bárhova magammal vinném. Nekem teljesen kényelmes, nem egyszer tettem már meg a Bécs-Düsseldorf távot úgy, hogy csak tankolni és levegözni szálltam ki, megérkezéskor pedig ugyanolyan friss voltam, mint elinduláskor és nem fájt sem az ülepem, sem a derekam. A börbevonat strapabírónak tünik (igaz, 3-4 havonta leápolom rendesen), egyedül a vezetöülésnél látszik komolyabb használat jele (kifényesedett a bör és kicsit ráncosabb is lett), de ezt az együtt megtett lassan 200ezer km és a 110 kilós testúlyom fényében elnézem.
A csomagtér jól pakolható, és bár a prospektusadatok alapján elmarad a frissebb konkurrenciától, nincs szégyellnivalója. Az ülések elöredöntésével sík rakteret kapunk, ahol viszont meglepö módon hosszában kevesebbnek tünik a hely, mint anno az F Astra kombiban volt. Ezt empirikusan mértem le, mindkettöben feküdtem hosszában, a Volvo valahogy rövidebbnek érzödött.
Amire érdemes lett volna jobban odafigyelni a Volvo mérnökeinek :
- a külsö tükrök nagyobb sebességnél berezonálnak (kis ellensúly ráragasztásával orvosolták)
- a futómüvet illett volna jobban elszigetelni
- konstrukciós okokból kifolyólag (keresztben beépített 5hengeres motor) meglehetösen nagy a fordulókör
- Az ülésfütésnek elég sok idö kell, míg érzi az ember (közepesen vastag kabátban simán eltelhet 3-4 perc is)
- A fekete metálszinü fényezés meglehetösen érzékeny a karcolásokra
Mindent összegezve bátran ajánlom ezt a típust mindenkinek, aki megteheti.
Hibalista
- kb. 40000 km-enként ki kellett tisztítani a fojtószelepet (leesö alapjárat miatt, típushiba), harmadik alkalom után garanciális csere más gyártmányra, azóta jó
- 60000 km-nél elsö stabpálcákat kellett cserélni (Volvo típusbetegség, azóta jók)
- 150000 km-nél bal oldali féltengely cserés lett (kilyukadt a gumiharang, elfogyott a zsír, stb.)
Ide hordtam szervizbe
Bécsi márkaszervíz
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Stuttgarti márkaszervíz
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (4) | Évjárat | 2002 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 195000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 11 l |
| Előző autója? | V70 | Következő autója? | Volvo - esetleg Subaru, Lexus |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan