Volver
Szöveges ítélet
Volt egy lehetőség, hogy ha visszaadom a céges autót és saját kocsival járok a külföldi utakra, kapok egy komolyabb havi cégautó-megváltási összeget. Jól jár a cég, mert nem kell cégautó-adót fizetni, flottamenedzsert fizetni, az autó fenntartását és értékvesztését állni, de jól járok én is, mert a havi apanázs meglehetősen bőkezű. Így aztán a cégautó mellett tartott, imádott, fürge kis városi szaladgálós autómat (Seat Ibiza Xenonsport, 2005, 1.4 16V 100 LE) elkezdtem lecserélni egy nagyobb, kényelmes utazóautóra.
Korábban Octaviáim és Lagunáim voltak, csupa szép emlékem maradt róluk, így ezek között kezdtem keresni, de hamarosan más típusok is előkerültek, a Nissan Quashqai-tól a Seat Leonig (meg még Alfa GT, Clio RS az értelmetlenebbek közül), illetve egy ismerősöm párnák közt babusgatott Superbje.
A legnagyobb esélye egy szép, 2.0 dCi Lagunának lett volna, de ami elérhető volt, annak mind ezer baja volt, leginkább az, hogy frissen behozott neppermobilok voltak, végtelenről visszapörgetett kilométerórával.
Viszont éppen a Lagunák utáni keresés vezetett a mostani Volvómhoz. Történt ugyanis, hogy az ismerős Renault márkakereskedésben szóltam, hogy ha valaki pont hozna beszámításra egy Lagunát, akkor az engem érdekelne.
Lagunát nem hoztak, de hoztak egy S60-ast.
Az előző tulaj jó barátságban volt a Renault kereskedés főnökével, és amikor elmondta neki, hogy az akkor nem egész 7 éves, keveset futott autójáért mennyit adna az Audi-szalon, ahol az új A6-osát veszi, nemsokára megcsörrent a telefonom. Ha egy kicsivel többet ígérek az Audi-szalon szinte pofátlanul alacsony beszámítási áránál, és meg tudom várni, amíg az illető átveszi az új autóját, remek üzletet köthetek.
Mivel a Volvo márka eleve szimpatikus volt, le is utaztam a Somogyi dombságba, ahol életemben először láttam egy S60-ast közelről.
Tetszett, na :-) Lapos, széles, rája-szerű orr rész, ugrómacska-szerű övvonal, kupésan hátracsapott váll - bár a formát az évezred első napjaiban álmodták meg, a mai napig is tetszetős. Abszurd, de sok ismeretlen szólított meg azzal, milyen "szép" az autó, pedig ez az S60-as a kétezres évek eleje óta az utcakép része...
Kezdetben kicsit aggasztott a konkrét autó világos bézs beltere, de tény, hogy rendkívül elegánsnak tűnt. Bőr betétek a kárpitban, kifejezetten prémium anyaghasználat - leszámítva a tulajdonképpen rettenetes, műanyag mű-fabetéteket.
A Momentum felszereltségi szint is okés volt: a háromlépcsős Volvó-skálán ez van középen, és bár kanyarkövető xenont, navigációt, villany üléseket, full bőr kárpitozást nem tartalmaz, a 8 légzsák, a menetstabilizátor (volvóul DTSC), a kétzónás klíma (erről még lesz szó), a tolatóradar, a tempomat, a fűthető ülések, az esőszenzor, a sötétedő belső visszapillantó tükör, a könnyűfém felnik szériának számítanak, meg egy sor egyéb nagyautós apróság is (lábtér világítás, megvilágított piperetükrök, kormánytávos hifi, behajtható tükrök, gombnyomásra lebillenthető hátsó fejtámlák, stb).
Ráadásul az S60-om első tulajdonosa anno pont olyan extrákat rendelt bele az autóba, amik nekem is tetszenek: ilyen a hátsó naproló, az emelt szintű hifi (6-lemezes műszerfali CD-tárral, rengeteg hangszóróval, külső erősítővel, center sugárzóval, 3D Dolby surround effekttel), és a gyári riasztó.
Amikor először leutaztam megnézni az autót, a tulaj, egy vidéki város kórházának gyermek kardiológus főorvosa, kezdetben kicsit barátságtalan volt, de azért úgy-ahogy megmutogatta az autót, ami ugyan nem volt kiglancolva, de kívül-belül tökéletesen gyári állapotúnak tűnt.
Mentünk egy próbakört is. Amikor a doktor úr figyelmeztetett, hogy a turbós autót hidegen eszembe se jusson pörgetni, illetve majd leállítás előtt is járassam pár percet, már tudtam, hogy ez az autó lesz az enyém.
Amikor visszatérve a doktor úr otthonába kiderült, hogy annak a kortárs festőnek a festményeit gyűjti, aki az én papám ivócimborája volt, illetve a vörösborokban is hasonló az ízlésünk, a doktor úr egész barátságossá vált, és ha a telefonban megbeszélt árból további engedményt már nem is adott, a szinte vadi új téligumi szettet még beleértette az árba.
Hm, az S60 sírnivalóan jó autó.
Legalábbis arra, amire nekem kell.
Én egyedül vagy egy-egy kollégával utazom hosszabb távokon, többnyire autópályán vagy jó minőségű autóúton. Így tökéletesen beférnek a cuccaink, az első ülésekben pedig főúri kényelemben autózunk, még sok száz kilométeres út után is frissen kiszállva. Ehhez hozzátartozik, hogy a deréktámasz is több fokozatban, hatékonyan állítható, illetve az első ülés combtámaszának is van külön magasságállítója.
A motor elegendően erős a GPS-szerinti 131 km/h :-) tartásához (hosszabb távon ilyenkor is 6 liter körül fogyasztva), autóúton pedig mindig bőven van erőtartalék az előzésekhez.
Az igaz, hogy az ugyanerre a motorblokkra építő 163 lóerős következő teljesítmény-fokozat érezhetően erősebb autó benyomását kelti, az ahhoz járó hatsebességes váltóval pedig feltehetően a fogyasztása sem magasabb, mint ezé a 126 lóerősé, de a gyári szoftver áttöltése nem feltétlenül biztonságos megoldás: a perifériák eltérnek, például az EGR-szelep hűtése vagy a leömlő csatornák elvezetése.
A fogyasztás mindenképp az autó erős oldala: egy éjszakai, azaz nagyjából forgalommentes hazaút Szabadkáról az autópálya elkerülésével simán megvan 5.3 - 5.5 literes fogyasztással. Mindez csendben, tökéletes kényelemben, a kanyargósabb szakaszokon is jelentős biztonsági tartalékkal a futóműben.
Eközben a xenon nélküli, de prémium izzóval felszerelt (GE Megalight Ultra +120%) fényszóró gyönyörűen bevilágítja az utat még esőben is; az emelt szintű hangrendszer pedig kifejezetten kellemesen szól bármilyen műfajon, akár akusztikus jazz-en is.
Végigcsináltunk egy tengerparti nyaralást is a családdal: minden cuccunk simán befért a csomagtartóba (a felfújható krokodil is!), és a gyerekek is elegendően kényelmesen ültek hátul ahhoz, hogy a 2 x 12 órás autóút alatt ne elégedetlenkedjenek. Igaz, kaptak a fejtámlák hátuljára egy DVD-szettet, fejhallgatókkal, így ők szépen nézték a Hupikék törpikéket meg a Shrek-et, miközben óránként 131 kilométerrel közeledtünk az úticélhoz.
Mondjuk az is tény, hogy pár év múlva már nem lesz ennyire kényelmes nekik a hátsó üléssor: normális testalkatú felnőtteknek már kicsit szűk a lábtér, pláne ilyen hosszú távon. A fiatalabbak ne is álmodjanak autós szexről a hátsó ülésen ;-)
Ha további negatívumokat is kell említeni, ilyen a borzalmas fordulási kör átmérő: egy platós IFA kisebb helyen tud megfordulni, mert az S60-ban a kormányt nem lehet eléggé alászedni. Ahol más autóval éppen visszafordulsz, ott a Volvóval garantáltan ipszilonozni fogsz.
Más műszaki megoldások is a kétezres évek elejének színvonalát tükrözik, amikor az autót valójában tervezték. A legtipikusabb példa a kétzónás klíma, aminek a hőmérséklet szabályozását két különálló tekerentyűvel lehet beállítani a bal és a jobb oldalon.
Elég régimódi még a központi kijelző is, ami ugyan tud magyarul, de az információt négy külön ablakocskában írja ki, picike és béna karakterekkel.
Nincs elég tárolóhely sem: bár van a műszerfal közepéről kihajtogatható pohártartó, és két viszonylag nagy, fedeles üreg is a könyöktámasz környékén, továbbá - más autóknál szokatlan módon - egy-egy zseb az első ülések elején, a mobiltelefont például nehéz hová eltenni. A kesztyűtartó határozottan kicsi, a hátsó ülések melletti ajtózsebek pedig értelmetlenül sekélyek, semmi úti cucc, még zsebkendők tárolására nem alkalmasak.
Az autóm megbízhatóságával kapcsolatban az már a próbaúton kiderült, hogy a DTSC lámpa hibát jelez, és tudni lehetett, hogy a problémát a kormány csúszóérintkezője okozza. Az alkatrész sok volvósnak okoz fejtörést, a probléma típushibának számít. A csere ugyan csak néhány perces művelet, de az alkatrész ára kemény 70 ezer forint.
A csaknem 7 év alatt összegyűjtött többi apróbb hiba javítása pár ezres tétel volt csupán, pl. a kormányoszlop magasság állító karjának a törése, vagy a tanksapka visszahúzó mechanizmusának hibája.
Valamivel drágább volt a pár megfáradt futómű alkatrész, a fékcsövek és a hátsó fékbetétek cseréje, de ezek még mind eredeti gyári alkatrészek voltak, akárcsak mondjuk az akkumulátor, ami - csodák csodája - lassan nyolcadik éve szolgálja ki az autó áramigényét.
Pár szó a szervizekről.
Mivel az autó alapvetően vezetett szervizkönyves volt, a kötelező olajcserére 7 évesen is márkaszervizbe vittem, az Ivanicsékhoz, mivel jó a hírük és a kezdetek óta a márkával foglalkoznak. Sajnos a benyomásaim erősen negatívra sikerültek, elsősorban a munkafelvevő miatt, aki nem volt képes felnőni a prémium márka szintjére.
Lásd: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=128689366&t=9216536
A fentiekből következik, hogy sajnos az autó fenntartása nem úszható meg annyira kevés pénzből, mint egyes tömeggyártmányok esetén: a gyár által a motorhoz megkívánt 0W-30-as A5/B5 olaj eleve nem olcsó (kb 3000 forint/liter, ráadásul egyből 7 litert kell venni), és a többi kopó-fogyó alkatrész között sincs sok utángyártott, illetve a bontott cuccok sem jelentenek igazi alternatívát.
Szerencse, hogy működnek a márkához értő alternatív műhelyek, mint például Pawlik Károly szervize Csepelen, ahol sok éves szakértelemmel és elfogadható áron nyúlnak az autóhoz, és megvan a saját alkatrész beszerzési forrásuk is.
Összességében az autómmal maximálisan elégedett vagyok. Gyönyörű a formája, remek a kidolgozása, gazdag a felszereltsége, a motorja ezen a teljesítményszinten is bika, ráadásul meglepően alacsony fogyasztás mellett. Bár fenntartani nem feltétlenül olcsó, komolyabb extra kiadást még nem okozott.
Hibalista
- Az autón semmi nem romlott el, de volt néhány hibája, amikor vettem, ezeket megjavíttattam: - - - tanksapka visszahúzó rugó eltört (2,000 ft, márkaszerviz) - - b.e. visszapillantóba integrált talajmegvilágító lámpa eltört (6,000 ft, márkaszerviz) - - kormányoszlop magasságállító kar eltört (6,000 ft, márkaszerviz) - - kuplungpedál visszahúzó rugó eltört, kiesett (az autó így is tökéletesen működőképes maradt) (15,000 ft, márkaszerviz) - - kormány csúszóérintkező halál (típushiba) (70,000 ft, Pawlik-műhely) - - irányváltáskor koppanó hang a féltengely környékéről (egy rögzítő csavaranya meghúzása)
Ide hordtam szervizbe
Volvo Ivanics
Értékelése: 1
Másik szerelő értékelése
Pawlik Károly műhelye, Csepel
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2006 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 111000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 18000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan