Húz mint a mozdony, mégse fogyaszt
Szöveges ítélet
Hát, hol is kezdjem? Miért éppen Volvo S60? Röviden, mert tetszik a formája, és egy műszakilag kifinomult, jó autó. De a sztori azért ennél hosszabb, vágjunk is bele részletesen! :)
Alapvetően nekem nem túl sok forma jön be, és első autónak így fiatalon, még egyedülállóként mindenképpen olyat szerettem volna, ami szép formájú. Legyen öröm ránézni, legyen élvezet beleülni. Azért menjen is jól, mert szeretek dinamikusan vezetni. De azért ne is fogyasszon sokat, mert akkor fájó szívvel nyomom a gázt, meg egyébként is, a takarékosság híve vagyok. Ne pazaroljuk a Föld erőforrásait, ha nem muszáj!
Mindezen követelmények együtt hamar világossá tették, hogy benzines autó nem igazán jöhet szóba. Ami takarékos, az harmatgyenge; amiben van kraft, az lezabálja a gatyámat is. Akárhogy is csűrtem-csavartam a dolgot, mindenképp az jött ki, hogy megfelelő kompromisszumot csak a diesel tud adni.
De hát Volvóban ott a D5, ami híresen szuper motor! Emlékszem, még bőven gimnazista voltam, mikor ez a motor megjelent az akkor új S60/V70/S80 családban, és már akkor mindenki dicsérte, hogy milyen jó karakterisztikájú, kulturált, erős és takarékos. Persze akkor még álmomban sem gondoltam, hogy egyszer talán majd egy ilyet hajtok, hiszen akkor ezek az autók 8-10 millió Forinttól indultak, ami ráadásul 15+ évvel ezelőtt messze többet ért, mint ma. (Emlékeim szerint a havi diák BKV bérlet például 550 Forint körül volt akkoriban...Ma ugye 3450 Ft.) Magyarán teljesen elérhetetlennek tűntek egy átlag középiskolás jövőképét tekintve.
De azóta eltelt több mint egy évtized, azok az autók mára jóval könnyebben elérhetőek. Nyilván az anyagi helyzetem is többet enged meg, de a használt autó árak is igen nyomottak. Mikor elkezdtem nézelődni használt autó után az interneten, teljesen meglepett, hogy ezek a tizenpár éves Volvók már akár egy millió alatt is hazavihetők. Mi? Egy millió Forint? Hát az már nem olyan elérhetetlen! Egy Volvónak 2-300 ezer kilométer - rendes karbantartás mellett - még nem eget rengetően sok, a D5-ös motort pedig így évtizedes távlatból is még mindig dicsérik, azaz nem csak erős, kulturált és takarékos, hanem megbízható is! Hát pont ezt keresem, nem?
Tulajdonképpen már itt eldőlt, hogy mit választok (addig volt még 1-2 más márkájú autó is a fejemben), a kérdés már csak az volt, találok-e egy jó példányt, jó áron.
Valójában olyan sokáig nem is kerestem. Pár hétig követtem a hahu kínálatát, aztán egy-két kiszemeltet megcéloztam. Volt egy a fehér-úti kereskedések egyikében, szép sötétkék, plüss-belsős. A nepper viszont nem volt bizalomgerjesztő, a lepacsizós közvetlen stílusa valahogy nem passzolt ahhoz, hogy most látom életemben elsőnek... A kocsiról csak annyit mondott, hogy egy 40-es férfié volt, nincs vele műszaki gond, és vezetett szervizkönyves. A motortér szétszilikonozva, szépnek néz ki, de ugye a szilikont pont azért fújják rá, hogy elrejtsen minden árulkodó nyomot. Tüzetesen megnézve, mintha a blokk alsó részén azért még valamicske olajfolyás így is látszana... A vonóhorog vonófeje nincs meg, igaz, a hirdetés szerint nincs is rajta horog. A felniken még bőven jó téli abroncsok feszülnek, de nyári garnitúra nincs hozzá. Március közepe lévén (2015) ez már időben közeli további kiadást jelent. Belül a plüss borítás szép, a kesztyűtartóban pedig ott a szervizkönyv. Viszont vezetve csak 2004-ig van, az is Belgiumban... Óra szerint már közelít a 300 ezerhez, de jól tudom, hogy ez a mai viszonyok és nepperszokások szerint minden bizonnyal több. Valahogy érzem, hogy ez az autó nem az, amit keresek. Ha több tapasztalatom lenne autóvásárlásban, ismerném a típus csínját-bínját, lehet, hogy érdemes lenne foglalkozni vele. Viszont kezdő autóvásárlóként ez a nehezen lenyomozható, nem túl bizalomgerjesztő nepper által árult autó nekem csak egy potenciális nagy zsákbamacskának tűnik. Nem kizárt, hogy jó autó, de nekem túl soknak tűnik a kockázat. A kereskedésből kifordulva már tudom, hogy ide nem jövök vissza.
A másik kiszemeltem Százhalombattán van. Nem kereskedés, hanem magánszemély árulja, egy 55 év körüli férfi. A telefonban is már nagyon kedves, rögtön tud fogadni, hogy megtekintsem az autót. Ezüst színű, 2003-as gyártású D5-ös. Napi használatban van, a tulaj elnézést is kér, hogy nincsen kitakarítva. Én csak örülök ennek magamban, mert egyrészt így jobban látszik, hogy a tulaj milyen állapotban tartotta a maga számára (mennyire igényes), másrészt az esetleges sérülések, folyások sincsenek mesterségesen eltüntetve. A napi használat is azt jelenti, hogy nagy gond biztos nincs a kocsival. Rozsda gyakorlatilag sehol, csak egy egész pici (~5x40mm) van a jobb hátsó sárvédőíven, jól láthatóan egy apró meghúzás után nem lett javítva a fényezés, és ott indult neki, de egyelőre még csak felületi a dolog. Egy-két apró horpadásocska, fényezési hiba itt-ott, de semmi komoly, összességében kicsit bemattult fényezés, de nem flancoskodunk, jó az. A tulaj elmondása szerint a jobb oldala egyszer könnyebben sérült, de nem komolyan, a javításból nem látszik semmi. Minden kérdésre természetesen és őszintének tűnően válaszol, egyszer sincs az az érzésem, hogy most találja ki a választ, vagy bármit is takargatni akarna. Jól szituált úrnak tűnik, elmondása szerint ez már a többedik Volvo a családban, és nagyon meg van vele elégedve. Jól megy, jól fogyaszt, de már váltana egy újabbra. Ő a második tulaj, az autót a Volvo Ivanicstól vette 2006-ban, ahol bemutató autónak használták. Nyitja az ajtókat, mutat körbe mindent. A vezetőülésen a legnagyobb igénybevételnek kitett helyen a híresen gyenge Volvo-műbőr textilje már kilátszik, a váltószoknya kopásnak kitett hajlatán szintúgy. A kormány is fényesre kopott, de 288 ezer kilométer alatt ez simán lehet normális egy agglomerációs közlekedésben használt autónál. A középső pohártartó-konzol fedele törött, mondja is, hogy ez típushiba. És nem hazudik, mert ez tényleg az, én még nem láttam olyan 2005 előtti S60-ast, amin ez a fedél ép lenne. (A fehér-úti autóban teljesen hiányzott is a fedél. Az sem véletlen, hogy a 2005-ös modellfrissítéskor ezt a fedelet teljesen el is hagyták, és redőnyösre cserélték.)
Bíztat, hogy üljek bele, próbáljam ki milyen kényelmes. Pár perccel később ő ajánlja fel, hogy menjünk vele egy próbakört a környéken. Ki sem szállok, nyújtja a kulcsot, indulunk.
Egy szélesebb-hosszabb utcán javasolja, hogy adjak nagy gázt, amit persze nem kell kétszer mondania. :) Határozottan jól megy, semmi rendellenes zaj, zörgés, kopogás, és a tükörben sem látok füstfelhőt, szóval a motorral nagy gond biztos nincs. A fedélzeti komputert ugyan nem tudom mikor nullázta, de épp 6.2-n áll az átlagfogyasztás. Ha ez vidéki átlag, akkor sem rossz, kiegyeznék vele. Pár száz méter után mutatja, hogy ott az az autószerelő, oda hozta mindig karbantartásra, ha akarom álljak meg nyugodtan, és menjek be kérdezősködni. Teljesen természetesen mondja, úgy mint akinek semmi takargatnivalója nincs, és nekem tulajdonképpen már ennyi is elég. Engem nagyjából itt győzött meg, hogy ez az ember szerette az autóját, ha vélhetően nem is a legnívósabb helyre, de rendszeresen vitte karbantartásra, és ha esetleg spórolósan is, de a lehetőségeihez képest vigyázott rá. Ezek után nem valószínű, hogy valami olyan gáz legyen az autóval, amit ő szándékosan elhallgat, sőt az órában lévő 288ezer km is hihetőnek tűnik. Nyilván a korából, futásteljesítményéből fakadóan bármikor beüthet egy költségesebb javítás, de ez minden ilyen korú és kategóriájú autóra igaz, ezt nem lehet felróni a tulajnak. Aki ilyen autót vesz, az ezzel számoljon.
Elmondása szerint egyébként a kettőstömegű lendkerék még a gyári (ez hihető), a porlasztócsúcsok egyszer fel lettek újítva. Az olajcsere "már esedékes". Ez is érthető, ki cserél eladás előtt olajat? Valóban nem lenne értelme, mert a ráköltött pénzt nem lehet a vételárban visszakérni.
A próbaút végén az úr még beinvitál a kertjébe, és megmutatja a fészerben az alufelnin lévő nyári gumikat. A gumik öregek és már minimum közelire kopottak, de a felni eredeti Volvo és rendben van, nem sérült. Az autón egyébként jó állapotú Michelin téli gumi van acélfelnin, gyári dísztárcsákkal. Mindhárom gyári kulcsot is megmutatja, a két nem használt kulcs teljesen újszerű.
Összességében jó érzésekkel távoztam, de konkrétumot még nem mondtam neki. Szerettem volna a biztonság kedvéért elvitetni valami nevesebb (esetleg márka)szervizbe, viszont az úr eléggé elfoglalt volt, és én sem értem rá túl sok napon.
Azért telefonon leinformáltam az Ivanicstól, minden amit tudtak az autóról az passzolt ahhoz, amit a tulaj is állított.
Pár nappal később aztán áthidaló megoldásként abban állapodtunk meg, hogy ő elviszi az autót egy közeli nevesebb szervizbe, de nem abba, ahova amúgy vinni szokta. Nekem pedig elküldi az átvizsgálás eredményét igazoló papírokat, és ha akarok, személyesen, vagy telefonon is érdeklődhetek utána a szervizben. Így is történt, sőt pluszba még kérés nélkül le is vizsgáztatta, bár egy hónap még volt hátra a műszaki lejáratáig. Mivel a papírok semmi gondot vagy problémás hibakódot nem írtak, így végül rábólintottam. Volt ugyan azért némi rizikó benne, de a tulaj őszintesége számomra meggyőző volt, a kockázatok inkább a számára is ismeretlen rejtett hibákban lehettek. Az autót 1 millió 289 ezerért árulta, és még 50-et kért a nyári gumis alufelni szettért. Én, figyelembe véve, hogy az átvizsgálás és műszaki vizsga is belekerült 30-40 ezer Forintjába, felajánlottam neki, hogy ha ideadja alufelnistül 1 millió 250 ezerért, akkor megveszem.
Ideadta. :)
Tapasztalatok 1 év és 15 ezer km után:
(303545 km, 2016 április):
Az átíratás után rögtön csináltam egy olajcserét, illetve kicseréltem az üzemanyag és a pollenszűrőt is. Ebben a youtube nagy segítségemre volt, tulajdonképpen minden szerelési művelethez van fenn "hogyan csináld" videó. Persze csak az egyszerűbbeket vállalom be otthon, amikkel tapasztalatlanul és egyszerű szerszámkészletemmel is boldogulok. A vezérműszíj csere már nem ilyen volt. :) Ennek csereperiódusa 160 ezer km, úgyhogy 288 ezer kilométernél remélem már a második szíj volt benne, én minden esetre bejelentkeztem a zuglói nagy tapasztalatú, több ismerősöm által is ajánlott Volvo szaki Seres Karcsihoz egy szíjcserére, elvégre is a 320 ezres csere amúgy sem lett volna már olyan nagyon soká. A 320 ezres csere tartalmazza a vízpumpa és minden egyéb görgő cseréjét is, ezen felül a hosszbordásszíj is cserélve lett. Így 153 ezer forintért remélhetőleg a következő 10 évre / 160 ezer kilométerre ez most le van tudva.
Ezen felül még rakattam rá egy vonóhorgot is, mert én nekem a hobbim miatt fontos a vontatás képessége, használtam is többször már azóta. Persze így az előző tulaj által végzett vizsga feleslegesnek bizonyult (néztek is a vizsgáztató helyen, hogy így egy nappal sem lesz később a lejárat, akkor mi értelme volt ezt így csinálni...), de hát az előző tulaj nem tudhatta, hogy nekem vonóhorgos terveim vannak. Mindennel egybevetve ez 152 ezer Forint volt.
Persze azért voltak műszaki problémák is, de ezt én normálisnak tartom egy ilyen idős autónál, és nem is lepett meg, tulajdonképpen készültem rá. Az okos ember tudja, hogy nem annyiért kell használt autót venni, amennyi pénze van, hanem kell tartalék a törvényszerűen felmerülő kisebb, rosszabb esetben nagyobb gondokra.
A legnagyobb probléma az 2015 augusztusában jött elő, 295 ezer km-nél, egyszer csak egyik napról a másikra elkezdtek csattogni a hidrotőkék. Pontosabban csak egy csattogott igazán, de szétszedés után kiderült, hogy már több is fáradt volt. A menetteljesítmény vagy fogyasztás egyébként változatlan maradt, de a hang mutatta, hogy valami belül gyógyítást kér. Szeretett Volvómat ismét Seres Karcsihoz vittem. A 20 hidrotőke szelephimbástul történő cseréje 244 ezer Forintba fájt, de ha már ott voltam, a komplett hátsó fékek is cserélődtek, mert a tárcsa már minimumon volt, a kézifék meg a hatástalanság határát súrolta... Ez utóbbi meredek utcában lakóként nem kellemes. :) A Textar tárcsa Ate betéttel és Ferodo kézifékpofákkal 73 ezer volt munkadíjjal.
Ahogy a hidrotőke csattogás elmúlt, úgy lett hallható, hogy a generátor csapágy bizony surrog. A töltéssel-működéssel nem volt gond, de minthogy a generátort hajtó hosszbordásszíj egy szakaszon egy térben fut a vezérműszíjjal, így egy esetleges csapágymegszorulás esetén szakadó hosszbordásszíj bekerülhet a vezérlés kerekei alá, a dolog nem játék. A generátort a Fer-Vill-nél 24 ezer jó magyar Forintért felújítattam, így most ezzel egy ideig biztosan nem lesz gond. (Ki- és beszerelés házilag kb. 2x30 perc, help by youtube)
Ezen felül az elmúlt évben volt pár izzócsere (főleg 5W-os helyzetjelzők / rendszámvilágítás, de egy H7-es tompított is), egy vezetőoldali ablaktörlő lapát csere, és a vezetőoldali ablakemelő is bedobta a kulcsot. Szétszedés után korábbi gányolás nyomai voltak felfedezhetők, valaki a 2x2 centis törött műanyag csúszkát javítani próbálta... Eddig tartott. Egy netről 1500 Ft-ért rendelt cseredarab megoldotta a problémát.
Sajnos a nyáron a saját figyelmetlenségemből a vezetőoldali ajtót is meghorpasztottam, és bár lehetett volna javítani, a bontott darab olcsóbb volt (30 ezer). Még egy kis nyom maradt a sárvédő lemezen is, de az lehet hogy úgy is marad... :)
Egyébként az autó még mindig jól megy, bármikor képes mosolyt csalni az arcomra. :)
Padlógáznál kettesben 2000-es fordulat felett már elkapar, és hármasban is megy mint a disznó. Az a legjobb fokozat, már elég hosszú nagyobb sebességű előzésekhez is, de még kiválóan is gyorsul. Persze még ötösben is van ereje akár 150-nél is, 170-180-ig teljesen kényelmes vele az autópályázás. Felette sem gond neki, de nekem már fáj a szívem egy ekkora dízel motort tartósan 4000-es fordulat környékén járatni. Óra szerint 210-nél érezhetően elgyengül, és 220 km/h a vége.
A fogyasztása néha már-már nevetségesen alacsony, az ember nem ezt várná egy 13 éves 300 ezret futott 1600 kilós és 163 lóerős autótól. Az elmúlt 1 évben összesen csak 12 alkalommal tankoltam a megtett 15 ezer kilométer alatt (915 liter gázolaj / 14778km -> 6.2L/100km). Jó nagy a tankja az igaz, de azért jó fogyasztás is kell ahhoz, hogy jellemzően 1100-1200 kilométerenként elég legyen tankolni. És ezt tudja városi használatban is! Legjobb számított átlagfogysztásom két tankolás között 5.37 liter volt, a legrosszabb 6.6 liter. Az előbbi csak autópálya, zömében normális sebességgel (110-130), kisebb részben odalépve (140-180). Az utóbbi az pedig csak Budapest 1137 km-en át, bár az igaz, hogy nem totáldugós forgalom, hanem zömében olyan haladósabb (31km/h-s volt az átlagsebesség). A fedélzeti komputer amúgy 10-11 decivel csal lefele, azaz a kiírt értéknél ennyivel több a valós fogyasztás. Minden tankoláskor nullázom és összehasonlítom a számítottal, és mindig stabilan ez az érték jön ki, szóval én ezt már tényként kezelem. Ennek következtében persze a kiírt még megtehető távolság is mindig túlzó, a valóság jó 15-20%-al kevesebb. Tankolás után közvetlenül 1500-1600km-t ír ki jellemzően, és ez a szám gyorsabban csökken, mint ahogy a kilométerek gyűlnek, így jön ki a végén 1200-1300km valós megtehető km. (jellemzően 50-150km szokott még benne maradni, mikor tankolok.)
A vezetési stílusom a forgalom 95%-ánál dinamikusabb, ellenben ezt ésszel teszem, például piros lámpa, vagy körforgalom előtt időben elveszem a gázt, és hagyom magas fokozatban motorfékkel gurulni. Aztán zöld lámpánál rendszerint mindenki lemarad. :)
Azaz a jó fogyasztást nem kevés gázadással, hanem kevés fékezéssel érem el. A legnagyobb pazarlás az, mikor a drágán, talán ha 40% hatásfokkal megtermelt mozgási energiát elfékezzük. Én nem is értem, az autósok 70%-a imád fékezni, mintha ingyen lenne az üzemanyag, a fékbetét és a féktárcsa. Én fékezni utálok, de gázt adni azt szeretek. :)
Nagyjából így vagyunk most 2016 április elején, egy közös év és 15 ezer km után. Idénre a kopott nyári gumik helyére vettem egy használt garnitúrát 17 colos gyári Tucana alufelniken. A felnik sajnos nem mind voltak épek, így még javíttatni is kellett őket, de most már rendben vannak. Egész más az összhatás, mint a dísztárcsás téli kerekekkel volt... :)
Ezen felül valószínűleg a hátsó-alsó motortartó bakom is el van fáradva, mert ott szökik a vákuum. Ennek a cseréjét már tervbe vettem, illetve az első szilentek is azt hiszem lassan csereérettek lesznek. Gondolkozom a vezetőülés újrabőrözésén is, a híresen gyenge Volvo-műbőr sajnos szép lassan egyre jobban megadja magát az ülőlap egyik részén. Remélem egyéb költséges javítás nem csúszik be idénre, de persze sose lehet tudni. Minden esetre a kocsi megbízható, sehol nem hagyott még ott, és bár költeni kell rá, busásan meghálálja. :)
Hibalista
- Hidrotőkék, csere szelephimbástul - 243 ezer Ft - Generátor felújítás - 24 ezer Ft - Bal első ablakemelő - 1500 Ft
Ide hordtam szervizbe
Seres Karcsi: kiváló szakember, igazi “Volvo guru”. Nem zavarja, ha ott vagyok a szerelés alatt, szívesen beszélget, közben még kérdezni is lehet. A mínusz 1 pont csak azért jár, mert nagyon be van táblázva, így rendszerint csak több héttel előre tud időpontot adni.
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Piliscar, Nagykőrösi út: Ők a vonóhorgot szerelték, nem volt különösebb probléma. Rendes csapatnak tűnt, a szilentcserére/futóműállításra lehet, hogy hozzájuk viszem.
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 2003 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 286767 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 15000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan