Eddig német volt az etalon. Már nem az.
Szöveges ítélet
Nem gondolkodtam Volvo S60-asban, amikor vissza szerettem volna lépni a prémium autók világába egy megbízható kis japán után. Böngésztem a hirdetéseket, néztem a szekereket hónapokon át, és amikor már azt hittem, kompromisszumra kényszerülök a minőség terén a nézett évjáratban való gyenge felhozatal végett, lettem figyelmes a Volvora, ami a német autók megbízhatóbb, jobban összeszerelt alternatíváját nyújtotta. Mindent kipróbáltam, amit 2004-ben gyártottak, úgyhogy tudom, miről beszélek. A vásárlás éve 2013 volt, vagyis egy épp 10 évesnél fiatalabb, kevés kilométeres, nagyon jó autót kerestem, amiben jobban elférek, mint az említett kis japánban.
És akkor kezdem. Volvo S60 lett belőle. Sokat kellett keresni, de meglett. Így az enyém a legmegkíméltebb darab az országban. 2.4 benzines, szívó, 140 lóerővel, manuális váltóval (meglehetősen gazdaságos fenntartású), 134ezer igazolt kilométerrel. Vezetett szervízkönyv, magyarországi első vásárlás, 3 könyvnyi egyéb dokumentáció, magyar nyelvű board computer. Sosem volt cégautó - ami ritka ebben a típusban.
Első blikkre nem mindenki számára egyértelmű, de az S60-as egy szerény külső mögé bújtatott S merdzsó, kisebb csomag- és hátsó lábtérrel (de erről majd később). Aki azonban veszi a fáradtságot, hogy beleüljön és megmozgassa az autót néhány kilométeren át, az rájön, hogy bár hivatalosan a felső középkategóriába tartozik a gép, ez már prémium autó, a korában elképzelhető minden lehetséges extrával felszerelve. Az anyagminőség a harmincasok számára elérhető összes márkát veri (minden németet és sok japánt is hajtottam előtte, de Bentley-hez nem tudom hasonlítani, mert azt még nem). Az utazási komfortról is ugyanez elmondható. Anno, valami "béla-király-megmondja-a-frankót" szavazáson megválasztották a bármely kategóriában fellelhető legkényelmesebb utazóautónak. Ha a csomagtartóban nem akarjuk a világvége túléléséhez szükséges teljes parafernáliát magunkkal hurcolni, és nincs hátulra 2 méteres utasunk, akkor ez tökéletesen igaz ma is! Az ülések maguk megérnek egy misét. Körülbelül kétszáz autótípusban utaztam eddig, de az S60 ülései a legkényelmesebbek. Elnyelnek, mint egy tévénéző fotel, tartanak, mint egy versenyautó ülései - semmilyen irányban nem csúszkálok a bőrön -, és pont ideálisra vannak tömve. Aki azt írta, hogy frissebben szállunk ki belőlük, mint ahogy beszálltunk, az nem hazudott. Ehhez jön még, hogy az elsők minden irányban mozgathatók, és olyan pozíciót is föl tudnak venni, mint a nizzai Ritz Hotel napozóágyai, illetve a tény, hogy a bőr kevésbé kopik, mint más típusban és jobb a fűtése is (az enyém ugyanis egy full extrás változat), mint bárminek, amit meg tudnék nevezni. Az ülőlap és a hátlap is melegít derékban, de nem süt meg. Mínusz fokokban nem kell a kabinfűtést használni, mert az ülésfűtés az ideális tartományban tartja az ember hőjét. Sok egyéb típusban, ha elviselhető meleget akarunk, akkor ki-be kell kapcsolgatni a szerkezetet. Itt nem. Csak két állásban változtathatjuk az erősséget, de jobban eltalált ülésfűtéshez még nem volt szerencsém. Ebben a kategóriában jelölném is Oscar díjra. És az említett komfort érzésben úgyszintén egyre.
Hogy másról is beszéljek, mint az ülések; a tér elegendő, az ergonómia szó ebben az autóban nyer értelmet. A kezelőszervek bőségesek, mint egy jetfighter-ben (sok van belőlük és mindegyik ki van világítva), és az extrák listája olyan hosszú, amilyen hosszú 2004-ben csak lehetett. Vagyis Volvoék nem spóroltak az S60-nal. Egy 40-essel össze sem lehet hasonlítani. Ezt már prémium autónak szánták, ahogy már az előbb említettem. A szélvédő párátlanítója 8(!) másodperc alatt eltünteti a vízlecsapódást, az automata klíma kétzónás, és rettentő gyorsan reagál, ám hogy fokozzák a svédek a fokozhatót, a hátsó üléssornak is jutott néhány "légbeömlő" nyílás, így mindenki boldog, és minden ablak átlátható. Van még sötétítő roló, levegő károsanyag mérés, tempomat, sok funkciós board computer, multikormány, "multihifi" és elektromos stabilizáló rendszerből annyi, hogy fel sem tudnám sorolni őket.
Az összeszerelési minőség elképesztően magas színvonalú. Nincs nyeklés-nyaklás, nyiszogás, kasztli csavarodás. Valóban guruló páncélszekrény érzése van az embernek. Mintha egy darabban öntötték volna ki az autót. A passzív biztonsághoz ezen túl komoly gyűrődési zóna és 6 légzsák járul hozzá. Köztük kettő függönylégyzsák, ami a hátsó utasokat is védi az üvegbefejeléstől.
Az anyagminőség, ahogy fentebb írtam, páratlan. Puha műanyagok, drága kezelőgombok, a kieső-leeső-lekopó tárcsák helyett. Minden érintés kellemes. A kormánykopás nem mérhető 140ezer kilométer után sem. OK, én gyűrű nélkül vezetem, de az előző tulaj házas ember volt :)
Az extrák listája, ahogy fentebb írtam, elképesztően hosszú, és magától értetődő módon minden működik. És nem kell aggódni, hogy mikor nem fog. A négykarikás német gyöngyszememben, ami azért elképesztően jó autó volt szintén, ilyen kilométeróra állásnál már mindennapos para volt, hogy beszakadnak az oldalsó ablakok (gyenge emelőszerkezet), megadja magát a cd-játszó vagy "csak" a hangszintszabályzója, esetleg elmozdul vagy kimegy valami jeladó a motortérben, és a computer letiltja a gyújtást. Volt is trélerrel való ismerkedés. Hát, az S60-ban ilyesmi eszébe sem jut az embernek.
Motor, váltó és fütőmű. Az enyém 2.4-es benzines, turbó nélkül, manuális váltóval. A legjobb kombináció; nem véletlen, hogy ebből van a legkevesebb eladó, ha van egyáltalán. Nekem várnom kellett rá. A motor kellő erőt szolgáltat mindenkinek, aki nem autóversenyző. De hé, ezt az autót uraknak építették. Ezzel krúzolni kell. Jó persze tudni, hogy meg lehet vele lendületesen is indulni, és autópályán lehet vele villogtatni a belső sávban. Akár Németországban is, mert a 210km/h-s végsebességet valóban tudja erőlködés nélkül. Utóbbi útfelületen ráadásul úgy fut, mintha légpárnás lenne. És nuku zaj az utastérben. Csak a gyári 10 hangszóróból áradó koncert minőségű zene. Fogyasztás mindig 10-11 liter körül (1600 kilohoz képest elég szerény), kivéve ezt a bizonyos autópályát. Itt olyat tud a 2.4-es szívó, hogy megérti bárki, miért ezt kell venni. Nézem Budaörs után a computert és egyre nő bennem a hitetlenség. Az aktuális fogyasztásmérő elkezd a 10,5 literről ereszkedni. 8, 7, 6,5...aztán 5,8!! És ebben a tartományban marad 140km/h környékéig. Itt amúgy még alig forog 3500-at a motor. Talán még kevesebbet. Spanyolországig el lehet menni 6 L-es fogyasztással, komoly tempóban, légpárnán ücsörögve. Ez a szofisztikált futómű azonban - hogy próbáljak valami hibát is találni az autóban - kevéssé bírja a másodrendű magyar utakat. A harmadrendűről meg már nem is beszélve. A becsületére válik azonban, hogy nem szakad ki alóla az undercarriage, csak érzékelteti a vezetővel, hogy nem esik jól neki a Fehérvári út, a Budafoki, a Jászberényi, a Rákóczi, vagy a Zsámbékot az M1-essel összekötő útnak csúfolt szolgalmi nyavalya. Keménynek, pattogósnak érezzük ilyenkor a máskor vajpuha futást, sőt megkockáztatom, időnként bizonytalan kimenetelűnek egy-egy kátyúba gurulást. Vagyis, aki ezt a gépet vezeti, hamar megtanulja kerülgetni, átlépni, kimanőverezni az úthibákat. Érdemes is, mert a Volvo alkatrészek hirhedetten drágák, a minőség okán. Ha nem akarunk lengőkarokat cserélgetni, inkább lassítsuk a forgalmat, és kerüljük ki a tankcsapdákat. Vagy aki ismer városvezetőket, burkoltasson újra néhány utat. A forgalom lassítást amúgy büntetlenül megtehetjük, mert az autó méretei tiszteletet parancsolóak. Kívülről mindenféleképp. És akkor itt érkeztem el a ponthoz, ahol szólok arról, hogy miben különbözik mégis az S60 az S merdzsótól. A belső tér nyilván kisebb, hisz a kocsiszekrény is olyan 20cm-mel rövidebb. Hátul érezhető ez beszálláskor - az S60 egy ún. sportlimuzin, szinte kupés övvonallal -, amikor a fejre vigyázni kell, és odabent kisebb valamivel a hátsó lábtér, mint abban a másik S-ben. Ez normális magasságú emberek esetén nem kerül észrevételre, de 2 méteres urak esetleg térddel megközelítik az első ülés hátlapját, fejjel pedig a tetőt (az elöl utazóknak nincsenek hasonló problémáik). A csomagtér pedig valójában nem kicsi, de néha annak tűnik. Főleg, ha túlméretes tárgyakat akarunk szállítani. Hát, ebben az autóban nem lehet. Sem generátort, sem hűtőszekrényt. A svédek nem járnak a Mariahilfer Strassera bevásárolni olcsó konyhagépekből. Ők síelni járnak. Így a csomagtér meglehetősen mélyre benyúlik (tehát valójában nem kicsi), széles is, csak éppen nem túl magas. Talán ha mankókerék lenne benne, no meg előre rakták volna az akksit. De prémium kategóriában ugyebár egyiket sem illik. Magától értetődő módon van azonban síalagút, és nagyon kényelmesen és egyszerűen dönthetjük le az utasüléseket is. Nem padlóig, de használható szögig.
Ja igen, és a váltóról ígértem még néhány szót. Hát, nem rossz, de ez nem olyan pontos, mint az A4-esben volt. Az útja ideális, és nehéz is mellé rakni, de valamiért mégis megszokást igényel. Nem jár sínen, mint az Audiban. A váltókar viszont cserébe teljesen bőr borítású, mint az én belteremben minden. Nem fukarkodtak vele. Snassznak gondolták a műanyag kupakot, amit a német "bőr váltógombos" autókban találunk.
Rövid összefoglalás: Ha valaki nem vette ezt az autót eddig komolyan, mert nem Germániából érkezett, annak ajánlom, hogy próbáljon ki egyet, és újra fogja értékelni a preferenciáit. Mondom ezt úgy, hogy eddig én is a német ergonómiat tartottam az etalonnak. Fontos azonban megemlíteni, hogy nagy darab emberek (195cm és 110kg fölött) nem fogják olyan kényelmesnek találni, mint én. Számukra továbbra is az A8 vagy S Merci lehet a kielégítő alternatíva.
Meghibásodás eddig semmi, két kiégett izzón kívül. De ezek sem úgy mennek ki, mint mondjuk az Alfákban. Előre jelzi a computer, hogy életük vége felé közelednek. Aztán néhány nap múlva kezdenek fokozatosan veszíteni fényerejükből, biztosítva több hetes kaput a cseréjükre.
Ha bármi változik, frissítek.
Hibalista
- Első tompított fényszóró izzó, hátsó féklámpa izzó
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2004 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 134000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 7000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | Corolla | Következő autója? | nem tervezem |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan