Szürke Eminenciás
Szöveges ítélet
Szóval úgy vettem meg, ahogy nem szabad autót venni: sötét este, esőben, nagyjából 60°C-ra melegített vízzel...
Roppantul tetszett. Átnéztem, amennyire a körülmények engedték, mentem vele valamennyit, majd kifizettem és hazahoztam. És azt a konstans hülye vigyort képtelen voltam letörölni az ábrázatomról. Egy kicsit biztosan fel is állt...
Egy 25 éves 1.4-es, tolórudas Volvo 340-ből ültem át a 12 éves, 140 lovas, csillogó S40-be. Akkorát lépett, hogy úgy éreztem, elhagyom a hajam.
Másnap reggel, hidegen már hallottam, hogy szól a nyelestengelycsapágy (55°C fölött abbahagyta), és gyanús volt, hogy valami zárlat zabálja az akksit.
Mentem vele egy ezrest nagyjából, majd egy országátszelő út után hazafelé tartva az M19-ről az 1-es útra fordulva a város elején visszagangoltam 5-ből 4-be, és a váltó egy hangos reccsenéssel kimúlt. Örömtáncot jártam az út szélén a csillogó, félhalott kacatom körül, és közben röhögtem magamon...
Elvontattuk az akkori munkahelyemre (ami egy autószerelő műhely volt), és pár nappal később az egyik barátommal/kollégámmal leakasztottuk a váltót, aztán feltettük a satupadra és kiborítottunk belőle egy marék fogat.
Az történt, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan okból a franciák (Renault motor és váltó) a bal oldali diffikihajtásnál nem alkalmaztak szimmeringet, hanem egy fantasztikus brainstorming után arra jutottak, hogy a belső féltengely-gumiharangot 3 db csavarral rögzítik a váltóházra, a féltengelyre tesznek egy csapágyat, és erre a csapágyra bilincselik rá a gumiharang kisebbik átmérőjét. Tehát a gumiharang áll, a féltengely forog benne, és ez az egész kóceráj mindenestől még a váltó olajtere. Hurrá!!!
Aki most arra gondol, hogy kiszakadt a gumiharang, elfolyt a váltóolaj, csapágyas lett a váltó, majd az utolsó 300 autópályakilométer alatt összesültek az 5. fokozat szinkron- és kapcsológyűrűi a váltóban, az nyert egy csokit. Persze, hogy bent maradt 5-ben is a váltó, miközben én toltam neki egy 4-et. A rudazat áttétele akkora, hogy nem érezni, hogy eltéptünk valamit. Bár annak a váltónak már akkor harangoztak, amikor az előző tulaj nem vette észre, hogy elhagyott belőle 3 liter olajat.
Vettem egy bontott, átnézett váltót 60 000 Ft-ért, ha már szétkaptam, kicseréltem a kinyomócsapágyat is, mert az is megette már a kenyere javát. És persze új vezérműszett, vízpumpa, folyadékok cseréje, néhány gumiharangot is csereérettnek láttam. Az utólagosan belekendácsolt, akksizabáló, és egyébként nem is működő riasztót kivágtam belőle, így megint forgalomképessé vált a gépsárkány.
Ha lazán kezeljük a dolgokat, igazából egyéb bajom nem is volt vele azóta.
Persze már a váltócsere folyamán gyanús volt, hogy mért hiányzik annyi zajszigetelés, műanyag bisz-basz a motortérből is, meg vezetőoldali lábtérből, de amikor egy kiadós eső után beázott a szélvédő és a tető között, majd elvittem egy fényező ismerősömhöz, hogy ha már ki kell szedni a szélvédőt, tegye rendbe a körülötte levő néhány fényezési hibát, na akkor derült ki, hogy valószínűleg tisztességesen összerongyolták egyszer az orrát, mert van egy varrat a bal oldali A-oszlopon. Úgy értem olyan helyen, ahol nem kéne lennie. Viszont még új korában zúzhatták meg, mert a kasztni tökéletesre van lakatolva, a vonalak párhuzamosak, a hézagok gyönyörűek (leszámítva a motorháztető és a fényszórók közti illesztést), és a fényezés is egészen jó a motortér felől is. Hát egy esetleges második csókot már biztosan nem úgy tolerálna, ahogyan azt a Volvonál/Mitsubishinél megálmodták annó, de mekkora az esély arra, hogy egy bódét kétszer ugyanonnan, hasonló körülmények között találnak el. Nem, nem örülök neki, hogy törve volt, de nem gányul pofozták helyre, csak az ún. fölösleges dolgok közül hagytak ki párat. Emiatt aztán 140-nél már hangos az utastér.
Ezeken kívül kopó-fogyó alkatrészeket cseréltem. Kormányösszekötőket, elöl féktárcsákat, elöl-hátul betéteket, gyertyákat, kipufogó sortömítést, meg a még gyári hátsó dobot, miután egy intenzívebb gázadás alkalmával szétnyílt a lemezesre rohadt teteje. Szenvedtem egy sort még az utólagosan belegányolt dobozkával és vezetékköteggel, amikkel a rádiót valami úton-módon direktpluszra kötötték - és igen: egyszercsak elkezdte enni a delejt az akkuból. Kidobtam belőle ezt is, visszaállítottam a gyári kábelköteget, azóta eltelt 2 év, és úgy tűnik, minden rendben van.
Le van szakadva a jobb oldali motortartó bak, alászedve kopog a bal külső féltengelycsukló, és a hátsó (multilink) futóműből is hallok néha zajokat, ezek orvoslása még nem történt meg, de majd lassan eljutok idáig is. A motor (B4204S) elkortyol 1 liter olajat 5000 km alatt, de amíg láthatóan nem füstöl, érezhetően nem gyengélkedik, biztosan nem nyúlok hozzá. A kormánya húz egy kicsit jobbra, de két padon is volt mindkét kerékszettel, statikusan tökéletes a futómű. Álló motornál is húz, a fékeket megnéztem, a kerékcsapágyak is rendben vannak - ötletem van még jópár, de mivel a gumikat nem nyalja, így még nem foglalkoztam jobban a problémával.
Az autót egyébként nagyon szeretem. Visszafogottan elegáns, nem kicsi, valamekkora presztízse is akad még. Pont annyira gyors és erős, amennyire nekem kell. Alul ugyan agyhalott, csak 3000 fölött jön rá, hogy neki szóltak, de simán beleforog a 6500-ba. A nyomatékcsúcs (183 Nm) 4500 körül érkezik, de valahonnan 3500-tól talán 5000-ig 180 Nm-t csavar. Ez vicces, mert emiatt 5-ben jobban gyorsul 120-130-ról (3500 rpm), mint 80-100-ról (2900-3000 rpm). Autópályára termett utazólimuzin ez. Berakom 5-be, bekapcsolom a tempomatot, kicsit hangosítok a zenén, hátradőlök az ülésben, fejem a fejtámlának támasztom, és átsuhanok az országon. Derékfájós vagyok, de ebben fel sem tűnik 300-400 km (a Kisalföld és a Dél-Alföld között ingázok).
Kapott már hideget-meleget, az órája most a 319 000 km-t veri (274 000 volt, mikor vettem), de az elkopott szövet-, repedezett bőr kárpit, a kormány fényesre kopott bőre, a váltógomb, az egyenesre kopott bal első ajtóhatároló, az itt-ott lepotyogó, lógó kárpitelemek azt súgják, hogy alsó hangon egy 100-assal több van benne. De lehet, hogy 200-zal is. Viszont mindkét első ülésben fűt a fűtőszál. Az ülőlapban és a támlában is. Átkozott kényelmes még a sofőrülés is, A kapcsolók kapcsolnak, a klíma nagyon gyorsan hűt/fűt, minden kütyü működik benne - leszámítva a fényszóróállító motorokat, odáig még nem jutottam el. A műszerfalon felvillannak, majd elalszanak a kontrollfények, a DSA (Dynamic Stability Assistance) pedig kikapcsolható.
A fényszórói hagynak némi kívánnivalót maguk után, bár az enyémben a foncsor megdöglött mindkettőben. A jobbost már kicseréltem, a balos még várat magára. Tompítottnál kiteszem a fehér botot, de a refivel azért látok. Ha meg nagyon hiányzik még valami, hát felkapcsolom a ködfényszórókat kiegészítésnek.
Alattam tisztán városban 10-12-t eszik, az autópálya és a vegyes olyan 8-9 között szokott alakulni.
Alapvetően nem nyomom ki a szemét, ez a napi járós autóm, nem is arra találták ki, hogy üssék-vágják, meg aztán futott is már eleget. De azért néha-néha nekem is elgurul a gyógyszerem, és megtalálom a gázpedállal a szőnyeget. És akkor az autóból is előbújik a kisördög. Tud ez kanyarodni! Csak az a fránya, kelletlen váltó, az ne lenne! Lóg is a bot, nyúlik is az egész szutyok, és hiába a dupla-szinkron, van, hogy akad egy nagyot. Mondjuk az áttételezése nem rossz. Ja igen, az ominózus eset óta csak "duplakuplung-gázfröccs" kombinációban váltok vissza.
Amikor '95-'96 tájékán 10-11 évesen az első S40-et megláttam az utcán, földbe gyökerezett a lábam. Akkor eldöntöttem, hogy egyszer veszek egyet. Hát vettem. Ez az autó alólam fog kirohadni, tőlem megy a bontóba. Szeretem is, ismerem is, és nagyon tudok kötődni a tárgyaimhoz. Utcára tökéletes. Játszani meg majd veszek valamit, ami hátul hajt - mert a 340 óta nagyon hiányzik az RWD.
Hibalista
- váltó - jobb oldali motortartó bak - hátsó kipufogódob - fényszóróállító motorok - fényszórók - kopó-fogyó alkatrészek
Ide hordtam szervizbe
gépészmérnök vagyok, én tartom karban, bütykölöm
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1997 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 274000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 45000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | 340 | Következő autója? | S80 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan