Sportdiplomata
Szöveges ítélet
Több cégautón, el?re megfontoltan és különös kegyetlenséggel elkövetettt rutinszerzés után, elérkezett a pillanat, amikor kirúgtak. Meki-morzsák csipegetésében eltunyult, kiérdemesült nagyvárosi postagalambhoz hasonlatosan, azonnal járm? után néztem. A korábbi forgalmi tapasztalatok és a könnyelm? üzemanyagpocsékolás nyomán, egy karakteres, érett, vérb? benzinest álmodtam magamnak. A kör egyre sz?kült, mígnem a Volvo alsó-középkategóriás limuzinja kacsintott egyet és hidegvérrel félresöpörte a V6-os Xantia és a négyes Golf alternatíváját. A legértékesebb és egyben dönt? pontokat az általános állapotával szerezte, amely alapján túlzás nélkül titulálhatták újszer?nek az eladók. Nem tartott soká’ barátságot kötni a színével sem, némi adatgy?jtést követ?en beláttam, hogy ezen nem múlhat, és amúgy is ez a második legkedvesebb szín számomra a kétezres modellév palettáján. Egy portugál diplomata fószer volt az el?z? tulaj, aki többnyire Ny-Európa és hazája között ingázott a járm?vel, és hazaérkezését követ?en azonnal lenyelte a slusszkulcsot, nehogy valamely családtag mohón lecsapjon az arrafelé kuriózumnak számító 160 lovas masinára. Legalábbis semmiféle az ellenkez?jére utaló elhasználódás nem volt felfedezhet? az autón, sem kívül sem belül. Letisztult formájával soha nem volt semmi bajom, sötétített fényszórói szigorúan tekintenek az áldozatok visszapillantóiba és a dipikék szín is meglep?en jól domborítja az autó vonalait. A beltér sem okozott csalódást, annál is inkább mert minden –akkor rendelkezésre álló- extra megtalálható benne. Jól esett végigpásztázni a m?szerfalat, a küls? stílusjegyek köszöntek vissza; logikus felépítés?, jól áttekinthet? kezel?szervek, gusztusos részletmegoldásokkal és strapabíró félb?r üléskárpitozással. Végre minden kapcsolónak van funkciója, sehol egy otromba lazsáló m?anyagdarab, amelyek annyira tipikusak cégautók esetében. A turbófeltöltéses benzines modelleknél választható karbonhatású anyagbetét a középkonzolon valamint az ízléses b?rborítású sportkormány izgalmas el?jelnek t?ntek a próbaútra nézve. Meleg motorral indultunk és mikor a harmadikat toltam már tudtam, hogy innent?l csak a kötelez? –esetleges- hibákra kell figyelnem, a kérdés eld?lt: köll a kocsi… A lényeges benyomások azóta sem változtak, összességében egy kiváló menettulajdonságokkal rendelkez? viszonylag sokoldalúan használható, teljesítményéhez mérten visszafogott étvágyú autónak bizonyult az S40. A fékhatás szerintem elmarad a motor teljesítményét?l, akárcsak a futóm? a hajtás és a vezet?ülés tulajdonságai is. Ezeket a részleteket mintha nem is ugyanaz a team fejlesztette volna, egy kissé alulméretezett mindegyik. A fék csokipuding, f?leg ha vasalom, a futóm? inkább komforthangulatú, a hajtás pedig –bár kifogástalan állapotú- nem vagyok benne biztos, hogy túlélne egy Hetvehely-Nyárásvölgy gyorsot, még az én tudásommal se. A vezet?ülés kialakítása sem igazán támogatja a lendületes bevetéseket, remélem nem fog a kezemben maradni a kormány ezután sem amikor kapaszkodom. El?bbi negatívumok ellenére általában nagyon kedvelem az autót, kultúrált atmoszférája és kiforrott egyénisége miatt. A forszírozott hangnemet leszámítva azért kit?n?en helytáll a pirosnál fellép? spontán kihívások alkalmával, az enyém többszöri mérés átlageredményeként 7.8 másodperces százra gyorsulást produkál, mindenféle módosítás vagy bels? tuning nélkül. 140-160-ig nagyon vehemens az autó, és a 230 körüli végsebességet is viszonylag er?lködés nélkül éri el. Higgadt és udvarias, 140 km/h-t meg nem haladó vegyes használat esetén szinte pontosan 8 literes átlagfogyasztásról tudósít a fedélzeti infoegység. Az utóbbi id?ben többféle mechanikus probléma is adódott a kocsival, ám az elektromos egységek néhány izzócserét leszámítva hibátlanul teljesítenek. Az els? komolyabb beavatkozás a turbo tehermentesít? szelep-tengelyének kiver?dése okán történt, és ha már felemelték az autót egyúttal a jobb oldali féltengely-gumiharangot is kicserélték. A teljes turbo egységet újra cserélték, a szerviz „örök”garanciás esetnek nyilvánítva nagyvonalúan jelképes 1 eurót számlázott. (Az autót négy évesen, de 1 év teljes kör? garanciával vásároltam) Nemsokára a generátor szíjtárcsájának bels? racsnis(csak egy irányban elforduló) szerkezete kért szót, alacsony fordulatszámon terhelésváltásoknál hallatott csúf hangot. Csere, majd egyúttal az egyik generátort rögzít? csavar túlhúzása, amely kézenfekv? módon kábé két hét múlva adja meg magát a húzóterhelésnek és a vibrációnak. A hibát elismerték, benntört csavar kiszedése majd helyes nyomatékkal történ? meghúzása után jelenleg panaszmentes. Ezek után csak futóm?állításra került sor, amely során másodikra sem sikerült tök pontosan középre állítani a kormánykereket, zavaró. Furcsa jelenség, de szokatlanul kényes a szélvéd? küls? felülete, a legkisebb mechanikai hatás (az átlagosnál mocskosabb benzinkúti ablakmosó/lehúzó) is nyomot hagy rajta, ami miatt százfelé törnek az éjszaka szemb?l érkez? fénysugarak.
Szerethet?, jó képesség? munkatárs, érthetetlen gyengékkel. Összességében jó választás…
Hibalista
- blow off-szelep(turbo), szíjtárcsa racsni(generátor), féltengely-gumiharang
Ide hordtam szervizbe
Ny-európai Volvo márkaszervizek, korrekt hozzáállás, valódi segít?készség, ingyenes csereautó, 45euró/óra rezsi, néha lassúság
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2000 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 68300 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 24000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan