Nehéz kezdés után, óvatos elégedettség.
Szöveges ítélet
A vásárláskor egy közepes méretű autó kombi változatát kerestük. Olyan autót, ami elegáns és sportos is, legalábbis kinézetre, amennyire ez egy kombitól elvárható. Nagyjából 2003-ban esetleg 2006-ban gyártott autók között néztünk szét. Audi A4, Mazda6, Volvo V40 volt a listán, mikor autót mentünk nézni. Szubjektív okokból a Volvo volt a favorit. Tetszett a külseje, bár a belső látványával kellett barátkozni egy darabig. A rádió, fűtés kapcsolók, stb rész, sosem tetszett igazán, de meg tudtam szokni. A külseje, máig jobban tetszik, mint sok akár modernebb autó. Lehet, hogy az ízlésemmel van a baj, de nekem nagyon bejött. Mikor megláttuk a sötétkék autót világos bőr belsővel, az asszony is beleszeretett. Meg is vettük a műszaki tartalommal nem törődve. Tapasztalatlan autósként nem tűnt fel, hogy a motor haldoklik. Csak 1500km-el és egy tengerrel arrébb derült ki, hogy főtengely és hajtóműcsapágy csere előtt, jobb ha nem mozog az autó. Hát így kezdődött és ez az indítás rá is nyomta a bélyegét a kapcsolatunkra.
Egy autószerelő barátom tette rendbe az autót és ő is szervizelte 5 éven át. A motorral nem volt több baj, szépen ment amíg mi használtuk és megy most is. (ismerősnek adtuk el) De sosem tudtam úgy nekivágni egy egy hosszabb útnak, hogy csak élvezzem a vezetést. Mindig volt egy kis aggodalom bennünk. Mivel a páromnak és nekem is van céges autó, így csak kirándulni használtuk, amibe az is beletartozik, mikor Írországból, Magyarországra mentünk. Hosszú úton sem volt kényelmetlen és az úttartásával is elégedett voltam. A feleségemnek nem tetszett, hogy a kormányzása relatíve nehézkes, de engem nem zavart. Nem nagyon lehetett büszkélkedni sem a fürgeségével, sem a fogyasztásával. Sokan panaszkodnak a típus kis méretére, de nekünk elég volt. 170cm vagyok és vígan elfértem benne "magam mögött" is. Nagy értéknek tartottam, hogy akár az út szélére húzódva is lehetett benne izzót cserélni szinte az összes lámpájában (a ködlámpához alá kellett feküdni ehhez), ami nem mondható el sok kortársára. Viszont sok dolog volt, amit sosem tudtam megszeretni benne. Már az első métereken feltűnt, hogy világos bőrtapintású műszerfal borítás visszaveri a fényeket a szélvédőre, ami így olyan volt, mintha nagyon koszos volna és alig lehet átlátni rajta. Ezt nem vártam volna pont a biztonságáról híres Volvo-tol. Ugyancsak igénytelen tervezésnek tudtam be, hogy jobb oldali ablaktörlő kar (jobb kormányos az autó) csúnyán "bekönyököl" a látótérbe. A tempómat használata egy közepes rejtvénnyel is felér. A vezető ülést nem tudtam soha úgy beállítani, hogy a fejtámla ne legyen túl messze a fejemtől. Bár ez utóbbi lehet az én testtartásom hibája, ami más autóban rendben van, csak itt probléma. De mindezen "hibákkal" együtt, inkább szerettük, mint utáltuk. Picit fájt, mikor az új gazdája elhajtott vele a ház elől. Talán elárul valamit arról, hogy elégedettek lettünk-e a Volvo márkával, ha azt mondom, hogy most egy Volvo V50-est használunk helyette.
Hibalista
- Hajtókar csapágy gondokkal vettük. Bontott főtengellyel és új csapágyakkal lett javítva, házilag. Ezután gond nélkül ment 80000km-t 5év alatt. Visszatérő gondok voltak a fékekkel. A kézifék vagy mindig mindig fogott picit, vagy hónaljig kellett húzni, hogy ne guruljon el a lejtőn az autó. Köztes megoldást nem találtunk. Kb. 150000km-nél mind a 4 féktárcsa le lett cserélve, majd előbb az egyik, majd a másik hátsó féknyereg is. Ezen felűl, csak a kopó, fogyó alkatrészekre kellett költeni.
Ide hordtam szervizbe
Egy cimborámmal közösen javítottunk.
Értékelése: 10
Képek az autómról
Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2003 |
Kényelem | (6) | Használati időtartam | 5 év |
Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 120000 |
Megbízhatóság | (5) | Vezetett km | 80000 |
Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 8 l |
Előző autója? | Brava | Következő autója? | Volvo V50 |
Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
Verdikt | (8.0/10) |