Idővel megszépülnek az emlékek :)
Szöveges ítélet
Első saját tulajdonú autónak vettem. Korábban volt egy céges (második generációs) octavia kombi (1.9 PDTDI), majd egy focus kombi (1.6 tdci), így tudtam hogy a saját is kombi, illetve diesel lesz. Igazából első generációs octavia kombit akartam vásárolni, de az eladók vagy nem jöttek el a találkára, vagy el sem tudtam érni őket. Így egy lyukrafutás és 1,5 órás felesleges autózás után mérgemben megálltam egy útszéli kereskedésnél, és miközben az ottani skodákat nézegettem a fater megkérdezte: "Ezzel a Volvoval mi bajod van?" Hát semmi, csak a Volvo drága. Ja hogy épp belefér a rászánt keretbe? Akkor nézzük csak meg! Így lett, hogy beleszálltam, az itáliai import járgányba, akkor 12 éves volt, rozsdának nyoma sem volt, a volvo eleve híres a jó acélról, meg lehet hogy valami délolasz területről származott, ahol nem sóztak, de nem is tengerparti városkából származott, hogy a sós-párás levegő megkezdje a fényezést.
A kötelező vezérműszíj, szűrők, olaj, stb. csere után boldogan kezdődött az együttélés. Szerettem, hogy 2200-as fordulat környékén elkezd süvíteni a turbo, alapjáraton a megbízhatóságot sugalló dízeles röfögés zene volt füleimnek. Számomra sosem a gyorsulás, és a végsebesség volt fontos. Nyomaték kellett, hogy 5 személlyel, megpakolva is meglóduljon az autó, és ha autópályán egyik kedves autóstársam nem jön ki elém, akkor még 150-nél is meglóduljon gázadásra, hogy ezzel háláljam meg, hogy azt a kamiont csak mögöttem előzi meg. Eredetileg Budapest-Miskolc ingázásra lett véve az autó, aztán ebből Pozsony-Miskolc ingázások lettek, így az autó tényleg 95%-ban autópályán (illetve M15-ösön) lett használva, ami 5%-ba bele kell számolni az autópályákhoz vezető városi utakat is. Éppen ezért volt, hogy 3 hétig az autó felé sem néztünk, majd egy hétvégén belekerült 1000-1500 km, és zokszó nélkül bírta, meg kell dícsérni.
Kültér: A Volvok konzervatív, időtálló külseje mindig is tetszett nekem, ez még nem a xenonos generáció volt, így nem is toltam a népet a pályán magam előtt, de hát nem is neveltek köcsögnek a szüleim. :) Tulajdonképpen sem elölről, sem hátulról nem tetszett kiemelkedően, de oldalról, ez a kombi forma, ami valahogyan önmagába visszahajló farral végződik; ez kifejezetten tetszett. Remélem egyszer még visszatér valamelyik kombin. Igaz az octavia után meg kell jegyeznem, hogy bár kombi volt, és számunkra mindig elég volt a csomagtartó, azért kombik között a kisebb fajtákhoz tartozott.
Beltér: Kényelmesnek kényelmes volt elöl-hátul, bár a 11 évvel későbbi gyártású octavia jobban tartotta a gerincemet. (Összességében is elmondható azonban, hogy a V40 és az Octavia közti 11 évet legfeljebb 5-nek éreztem komfort és biztonság terén). A spéci Volvo első üléseknek köszönhetően nem való rá holmi univerzális üléshuzat, a méretpontos meg 40 eFt körül volt, így nem lett üléshuzatom. A világosszürke kárpit tisztántartásával viszont meggyült a bajom, igaz a fa berakás kifejezetten tetszett.
Motor-váltó: Csak lefoglalózás után tudtam meg, hogy ez egy furcsa autóipari házasság eredményeképpen, francia motor van benne. Renault motor-váltó, Mitsubishi alváz-futómű, Volvo (hollandiai) összeszereléssel. Mikor az egyik ismerősöm mondta, hogy ez ugyebár az a Renault motoros, akkor egy kicsit megijedtem, mert franciát ugyebár semmiképp sem akartam. Mint később kiderült, a motor volt a legnagyobb erőssége, és bár később több mindennel, a motorral sosem volt semmi bajom. Sőt, dízel motorgyártásban a franciák egész jók (pl. HDI motorok tartóssága, alacsony fogyasztása, stb.)
Összegzés: Az együtt eltöltött 3 évből 2,5 év a gondtalan utazások időszaka volt. Szerettem, hogy -15-ben is pöccre izzít, +35-ben is le tudja hűteni a klíma az utasteret a tóról hazafelé, és nem rinyál, hogy meleg van, nem forr fel. Nem kellett a kuplunggal játszani, hogy ne fulladjak le, ráengedem a kuplungot, a kocsi meglódul, majd hármasban adok egy kis gázt is (na jó, ez egy sarkított példa volt azért, de ezt is bírta). Majd az utolsó fél évben kb. havonta előjött valami, ami alkalmanként 70-100 eFt-os kiadást jelentett. Megegyeztünk, hogy kap egy utolsó esélyt, ha eljátssza, mennie kell. Egy vasárnap délután átugrottunk Pozsonyból Bécsbe, romantikus Duna-parti séta után kulcs fordításra nem reagál. Kiszáll-beszáll, kulcskocogtatás, stb. (már lezongoráztam, hogy Bécsből mennyi haza a trailer, stb.) majd, egyszer, mikor ott tartottam, fordult egyet a motor és beröffent. Irány haza, másnap azzal a lendülettel ment is a kereskedésbe, ahol 10 nap alatt el is vitte az új gazdája. Szerintem amúgy jól járt vele, mert ami ki lett rajta cserélve, az minőségi lett, csak az én bizalmam már megingott a vasban.
Becsületére legyen mondva, hogy nem hagyott ott, annyi lélek mindig volt benne. A fékmunkahenger a vizsgapadon durrant el, a lengéscsillapító rugó egyálltó helyében "anyagfáradt el", a kuplung munkahenger éppen a kapuban törött el, és tulajdonképpen Bécsből sem kellett trailerezni.
Mostanában egyre több ilyen S40-V40-eket látok a magyar utakon, és néha elfog a nosztalgia, főleg, hogy az utód (hogy minimalizáljam az autóra fordított kiadásokat) egy régi suzuki swift lett. A probléma csupán annyi, hogy időközben a Pozsony-Miskolc ingázások Prága-Miskolc ingázások lettek. :)
Hibalista
- 0. "kisgenerál" - ami nálam: olaj, olajszűrő, üzemanyagszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő cseréje, ill. általános átnézetés. Ezt 15 ezer km-enként. 60-65 eFt - 1. Toronycsapágyak - konstrukciós hiba (túl kicsi) 4-5 havonta csere párban - 15-20 eFt - Majd az együtt töltött idő utolsó fél évében kb. havonta (munkadíjjal): - 1. lengéscsillapító rugó (egyálltó helyében), anyagfáradás, akkor már cseréljük mind a négyet, ne érjen meglepetés - 70 eFt - 2. jobb első talpas kopogás, csere, akkor már lengőkarral - 50 eFt - 3. fékmunkahenger - 95 eFt - 4. kuplung munkahenger - 70 eFt - 5. immobiliser/önindító (?) - magától megjavult, de ez volt az "utolsó csepp".
Ide hordtam szervizbe
A miskolci profi brigád (szándékosan maradnak inkognitóban): Profi csapat, családi szervízből nőtte ki magát, több ismerős ajánlotta, sosem csalódtam bennük, amikor tudtam hazavittem a kocsit javíttatni.
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Mosonmagyaróvári kontárok. Sosem tudtam jót kifogni, ezért mindig váltogattam. Bármit csináltak, mégegyszer kicseréltettem a miskolciaknál, csak addig kellett eljutnom.
Értékelése: 3
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (3) | Évjárat | 2000 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 160000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 70000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | SWIFT 1.3 GC |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (6.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan