Sokat emlegetett jóbarát
Szöveges ítélet
Egyetemistaként vettük, mikor megszületett első gyermekünk.
Kellett a hely, és olcsó kellett hogy legyen az autó. A rendlkezésre álló összeg csak 15-20 éves autóra volt elég, és a Volvo volt az, ahol a minőség találkozott a méretigénnyel és a penzügyi kerettel.
Hatalmas csomagtartója mellett nem akkora a hatsóülés mint várnánk, sőt, a vezetőülésbe is kis ügyeskedés kellett hogy bemásszunk, a hatalmas kormány miatt, bár volt benne szervó.
Csomagtartójában, a padlóból felhajtható, menetiránnyal ellentétes két üléssel hétszemélyessé lehetett bővíteni, bár leghátul legfeljebb 14 éves gyerekek szállíthatóak. Nem volt olyan utánfutó, amit nem lett volna szabad a horgára akasztani.
2.3-as, turbó nélküli, 117 LE-s motorjával 90-100-ig úgy gyorsult, hogy fel se tűnt, onnan vettük észre, hogy a sebességmérőre kell nézni, hogy gyanúsan gyorsan kezdenek haladni mellettünk a fák. Ezt az élményt mindenki osztotta, aki próbálta vezetni.
Legszebb autós emlékeim közé tartozik, ahogy családostul utaztunk a napsütésben, a 240-esbe valahogy a nap is másképp süt be. Barátságosabban. Négyéves kisfiam, bár kétéves korában eladtuk a Volvót, azóta is ilyen, kockaalkú autókat rajzol, és meg-megkérdezi, mikor lesz újra olyan autónk.
Motorházában, a bennelévő piros motorblokk mellé beférne bőven egy másik modernebb motor is. Emiatt ragyogóan hozzáférhető minden, és eredeti tervünknek megfelelően, magunk kezdtük szervizelni. Sajnos, mivel ezt a parkoló aszfaltján kellett télen az esőben csinálni, idővel ez elmaradt, és a fellépő hibák arra késztettek bennünket hogy eladjuk, helyette egy francia csodát, egy Citroen C3-at vettünk. A Volvót két év után ugyanazon az áron tudtuk eladni mint amin vettük. Egy szerelő vette meg, aki nagyon elégedett volt a vételével.
Visszatekintve, a beleölt pénzt (kipufogót, generátort, karosszériamunkát az alján a rozsda miatt) kár volt kidobni, gyakorlatilag az új tulajnak ajándékoztuk az autó fél felújítását. Helyette még meg kellett volna csinálni a motor hibáját, ami lévén nem agyonelektronikázott motorról szó, nem lett volna lehetetlen vállalkozás. Így most negyedik éve használhatnánk ezt a végtelenül jóhangulató, nyugodt, óriási autót.
Aki ilyet akar venni, győződjön meg róla hogy ne legyen sok a rozsda, és számoljon azzal, hogy lehetnek komoly szervízköltségek. Amíg e költségek nem a karosszériára mennek, addig látszik az alagút végén a fény, némi ráfordítással soká szolgálhat az autó. Pl. a miénk 320.000-nél is alig fogyasztott olajat (1 liter / 10.000 km)! Viszont ha bizonytalanná válik hogy meddig marad egyben a karosszéria, ahogy a miénknél is volt, minden ráfordított pénz kétségessé válik.
Mindenestre kisfiammal és feleségemmel közösen osztjuk azt a tervet, hogy ha egyszer lesz elég nagy saját garázsunk, újra veszünk egyet, együtt restauraljuk és abban járunk majd nyaralni és ünnepi alkalmakkal.
Hibalista
- Generátor
- Kipufogó
- Termosztát (valószínűleg, nem derült ki)
- Motorirányítás (valószínűleg, nem derült ki)
- Rozsda (skandináv nedves, sós klímájú ifúsága miatt)
-
- A gyári generátor elkopott 310.000 km után, ahogy a kipufogó is elfáradt, ki kellett cserélni. Mikor a hűtővíz melegedni kezdett autópályán és langyos motorral nem akart indulni, eladtuk.
Ide hordtam szervizbe
Ide NEM hordtam: márkaszervíz. Csak és kizárólag kis, független szervizekben dolgoztattam.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (4) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 307000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 14000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | ZX 1.4 | Következő autója? | Citroen C3, bármi más jobb lett volna! |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan