Jörgensen Morgensen
Szöveges ítélet
Már volt egy ilyen autóm - a róla szóló megemlékezés "Csaknem Mercedes" címmel ugyanitt olvasható. Tehát évek óta a szívem csücske a típus. (De nem a legcsücske! A régi Tatrák és W108 - 114 - 115 - 116 Mercedesek vannak legbelül) De ennyit a személyes anatómiámról!
Tudni kell, hogy az ember a korral idomul a lehetőségeihez és az elvárásokhoz. Magam is így tettem és az utóbbi hét-nyolc évben a munkámból való sok futkosásra tekintettel (persze, csak erre fogom a dolgot, ténylegesen egy megalkuvó, konformista kispolgár vagyok) mindig ún. rendes autóim voltak, amik kényelmesen és biztonságban elvittek A-ból B-be, és haza is hoztak onnan.
Történt, hogy egy szép(?) napon a 9.5-ös Saabom feltehetően anyaghiba miatt bedobta a törülközőt, mert szétrepedt a motorblokkja. Így tehát fura helyzet alakult ki: Nem volt pénzem, nem volt kocsim, de két napon belül szereznem kellett egyet. Kellett egy kocsi, mert a munkám hetente két-három alkalommal vidékre szólított és a tömegközlekedés szóba sem jöhetett (Autófóbok figyelmébe ajánlom: Magyarországon nem megoldott az egyes megyeszékhelyekre munkakezdésre való lejutás tömegközlekedéssel) . Az azonnal alatt azt értem, hogy két napom volt a gépkocsi-beszerzés című mutatványra.
Mivel házfelújításban voltam/vagyok nem engedhettem meg magamnak olyan megoldást, amely sokba került, s a bankhitel örömeiből sem kértem.Látom kamatrabszolgasorba süllyedt ismerőseim megváltozott viszonyát az autóikhoz, melyek mintegy rabláncot jelentenek számukra. Én ennél derűsebb alkat vagyok.
Kevés pénzért jót és hamar. Ez volt a feladat és én már tudtam a megoldást. Három típus jöhetett szóba: 1.) W115 Mercedes (állólámpa) - szerény álláspontom szerint a világ valaha gyártott legkezesebb és legjobb kocsija., 2.) Volvo 240 - ami ugye csaknem Mercedes és 3.) Saab 900 OG (a Saabokkal szembeni átmeneti viszolygásom ellenére!)
Sajnos állólámpás Merciből csak roncsot lehet találni. Amelyik nem roncs, azért egy kisebb afrikai ország éves nemzeti össztermékével egyező mennyiségű pénzt kérnek. Így kénytelen kelletlen le kellett mondanom a Mercedesről. A 240-es, hajszállal jobban tetszett, mint a OG Szabó, márcsak azért is, mert ilyenem már volt, szerettem, ráadásul a Saabokra még érthetően sértődött voltam - bár nem egy OG, hanem egy 9.5 okán.
Azért megvehető 240-es Volvót sem éppen egyszerű találni. Alapvetően kétféle van: Az egyik a festőbrigádok által lelakott, klinikai halál állapotában szédelgő fillérekért tukmált diesel kombi-, a másik pedig a szép, de drága kategória. Létezik ugyan egy harmadik eshetőség is, a jó áron kínált tákolt verzió, de az Úr mentsen meg mindenkit e középutas lehetőségtől. A hasznaltauto.hu hirdetései ezen teóriám helyességét messzemenően alátámasztották.
Tény, hogy a szép állapotú 240-es Volvo drágán is olcsóbb, mint egy használható állólámpa, így érdemi alkudozásba bocsátkoztam. A kocsimat végül egy idős úrtól vettem a kínálati ár feléért. A használtautó.hu-n hirdette az úr, nagyon hosszú ideig, de igen magas áron, tehát senkit sem érdekelt a dolog. Engem sem érdekelt volna, de a kocsi nagyon tetszett és nagyon kellett. Továbbá bíztam abban, hogy a hosszú ideje tartó eredménytelen kínálgatás megtette a hatását az eladó alkupozícióira. Nem tartott sokáig az alku és én már úton is voltam az esti vonattal Ajkára.
Másnap reggel Zalaegerszeg határában leállt a kocsi. Mivel sem a lerobbanás helyétől 5 méterre-, sem az 50 méterre lévő szervíz nem volt hajlandó velem szóba állni - remélem én voltam az utolsó kuncsaftjuk - így kénytelen voltam bebuszozni Zalaegerszegre és venni új akksit, hogy tovább tudjak menni.
Este egy ismerős mágus kideríti, hogy alig van töltés. Na igen, a kocsi évekig állt, a tulaj csak az eladás miatt helyezte forgalomba tavaly, de nem ment vele egy métert sem, így a szénkefék letapadtak. Javítható - mondta végül a mágus, ami azért is jó, mert ilyesféle generátort csak bontóban-, vagy vaterán lehet venni, ha lehet. Másnapra volt töltésem.
Rá két napra megvolt az olajcsere, ékszíjcsere és gyújtás beállítása. A kocsi azóta is minden hiba nélkül megy. Sokat.
Volvo 244GL-ről beszélünk. 2.1 literes, karburátoros, automata, 75 kw-os, ami kb 100 lóerőt jelent. Az automata 3 fokozatú Borg Warner, ami vajouhán, rángatózásmentesen vált. Szervó nincs, meg légkondi, meg mindenféle modern kütyük sincsenek. Cserébe nincs ami elromoljon.
Hátsókerékhajtású, de ennek sem az előnyei-, sem a hátrányai nem tapasztalhatók a szerény menetteljesítmények miatt. (Bár télen - hogy kitapasztaljam a viselkedését - kimentem egy üres parkolóba gyakorolni, amikor leesett az első hó és a nagy csúszkálásban csaknem körbeért a vigyor a fejemen.)
Ha valaki kellő erőnléttel rendelkezik ahhoz, hogy a szervó nélküli kormányt kezelje, s megelégszik a 70-es cirkálással, az ne is olvasson tovább, hanem azonnal vegyen egy 240-es Volvót, amíg még van. Aki ennél egy kicsit többet szeretne, az még várjon ezzel. Tudni kell, hogy a 2.1 literes karburátoros Volvo gyönge teremtmény a 2.3 literes befecskendezőshöz képest. A végsebesség elméletileg 160 fölött van, de gyakorlatban már 120-nál zavaró a motor üvöltése, de 70 fölött már mindenképpen betolakszik a motorhang és ez a hang 100 fölött kifejezetten tolakodó. Egyébként 120-al vidáman megy a végtelenségig, de e fölött a tempó fölött - az enyém legalábbis - hajlamos melegedni.
A 2.3-as injektoros 140-ig egy rakéta. Megindul és tör előre, mint egy gőzmozdony. A 2.1-es nem ilyen. Finoman indul meg és finoman növeli a sebességét (a gyorsulás szót direkt nem használtam). Ha kell keményen neki tud indulni, de én ezt több okból is elkerülöm: Egyrészt nem illik gyilkolni egy ilyen szolíd öreg urat, másrészt megnő a fogyasztás, harmadrészt én szeretem, ha az automataváltóm jól érzi magát.
Belül kisebb, mint amilyennek tűnik, de nem meglepő módon éppen így jó. Nem bálterem, mint a W116-os Merdeces és nem is passzentos, mint a W201. Éppen jó. És ez a két szó pontosan leír mindent, amit a Volvo 240-es tulajdonságairól elmondhatunk. Bármilyen tulajdonság éppen jó lesz, feltéve, ha 240-es Volvó kell nekünk. A csomagtér, a manőverezési képesség, a fékek, a teherbírás, a kényelem, a körbeláthatóság: Éppen jó. Pont olyan amilyennek lennie kell.
Az étvágya kellemes meglepetést jelentett. A korábbi Volvóm 13 liter körül fogyasztott, Jörgensen - mert a keresztségben a Jörgensen Morgensen nevet kapta (így káromkodtak a vikingek az Asterix Tímár György féle fordításában)- ezzel szemben stabilan 10 litert fogyaszt vegyes használatban. Két kajakkal a tetején 11 litert kér, de országúton 8 liter körül eszik. De 10 literrel mindenképpen számolnunk kell. És ez egyáltalán nem sportos vezetést takar, hanem öreguras cammogást. Bár az autó meggyőződésem szerint alakítja a szerető gazdi tulajdonságait: Emlékezetem szerint az Alfáimmal valahogyan nem közlekedtem ilyen komótosan, mint Jörgensennel. Én mindenesetre minden alkalommal őszintén tudok örülni, ha 10 liter alá kukucskál be a fogyasztás.
Persze ennek az időskori szerelemre hajazó boldogságnak előbb utóbb vége szakad. Amint elkészül a házam nyilvánvaló, hogy szükségem lesz egy munkakocsira, ütni vágni, 400 kilométereket beletenni, tengerre, hegyekbe mászkálni a hétvégéken és a szabadságok alatt. Jörgensent tehát reményeim szerint hamarosan nyugdíjazom, s átadom őt egy olyan gazdinak, aki nőnemű, imádja a stílusos dolgokat és nem jár többet évi 5-6000 kilométernél. Már alig várja. Már alig várom. Pedig imádom a Volvómat, de hát számomra - ha csak szerelemből tarthatnék autókat, mint a Csikós Zsolt - mégis csak az öreg Mercedes az igazi (vagy pláne egy Tátra, de ahhoz nagyon meg kéne gazdagodnom). A 240-es Volvó pedig csupán "csaknem-Mercedes".
UPDATE:
Jörgensent végülis odaajándékoztam egy kedves barátnémnak, akiről fentebb megemlékeztem. Egy kedves ismerősöm a havi törlesztőrészlet feléért átengedte számomra használatra a C-5-ös kombi bálnáját, mivel szolgálati autót kapott, ezt meg nem tudja eladni. Természetesen ez nem marad végeles állapot, jelenleg is nézegetem a hirdetéseket. Elsősorban Saab OG900-asokat, de szemezgetek pár utolsó szériás 240-es kombival és egy Volvo 164-el is. Vénségemre újfent rá kellett ébrednem, hogy olyan vagyok, mint egy igazi riviérai nőcsábász: hallatlanul élvezem cserélgetni a kocsijaimat.
Hibalista
- A kocsi évekig állt, úgyhogy a megbízhatóságot a szememben nem rontja a generátor javítása és az ékszíj cseréje - - Ezt követően csak olajat kellett töltenem az automata váltóba és a motorba, valamint nem kerülhetem el a fékbetétek cseréjét sem. De ezek kopó-fogyó dolgok. (2010 október végétől 2011 novemberéig ez az állapot nem is változott!) - - A kocsi valójában örök életű- és úgy is néz ki.
Ide hordtam szervizbe
Egy sufniban minden megoldható. (De igazából semmit nem kellett megoldani
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1979 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 76000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 33000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | 9.5 | Következő autója? | Citroen C5 Break (kölcsönautó) |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan