SUV helyett
Szöveges ítélet
2019 márciusában hirtelen felindulásból elkövettem életem legracionálisabb alapokra fektetett autóvásárlását, miután már túlvoltam nagyjából 10, leginkább érzelmi alapú beszerzésen – hozzáteszem, egyiket sem bántam meg, van olyan kocsim, amit azóta is megtartottam.
Felütöttem a legnagyobb hazai használtautó portált, a részletes keresőt pedig kitöltöttem az igényeknek megfelelően. Egyrészt kombi kellett, mert néha járok horgászni, kirándulni, és amúgy sem árt, ha tudok pakolni. Benzines, mert sokszor használom rövidebb távokra is, ahol egy dízel nem melegszik be, és éves szinten sem megyek sokat. Jellemzően országúton és városban járok, néha pályán, ezért az 1.6-os motorokat preferáltam, de szóba jöhetett 1.4-es és 1.8-as is. A kedvezőbb fenntartás miatt kézi váltós kocsikat kerestem. Jellemzően nyáron megyek hosszabb utakat ezért klímát mindenféleképp szerettem volna bele. Korábban nem fordítottam nagy jelentőséget a biztonságnak, de most már olyan autót akartam venni, amiben oldallégzsákok is vannak. Szintén fontos volt, hogy gyakori autó legyen, ne kelljen sokat keresni hozzá alkatrészeket. És végül nem szerettem volna átírással együtt háromhavi fizetésemnél többet szánni rá, ez volt az utolsó megkötés.
Azt még elöljáróban megjegyezném, hogy ha létezik autó, amit korábban soha nem akartam venni, az egy ezüst Golf 4, különösen kombi kivitelben.
A paraméterek beállítása után kirajzolódott, hogy az új autóm valószínűleg egy Golf 4 kombi lesz, ebből volt a legtöbb találat, és erre illettek rá leginkább az elvárásaim. A kínálat felső harmadából sikerült találni egy olyan darabot, amit képek alapján érdemesnek tartottam egy személyes megtekintésre.
A sztereotípiáknak túl sok jelentőséget nem tulajdonítok, autót szerettem volna venni, így csak az érdekelt, hogy a konkrét kocsi milyen állapotban van, az sem érdekelt, hogy nepper hirdeti, vagy nyugdíjas orvos. Így történt, hogy egy frissen importált ezüst Golf 4 mellett találtam magam egy nepper udvarán (egyébként szimpatikus volt az eladó). A kocsit először kívülről vizsgáltam át, minden fém elemen gyári fényezés volt, az üvegek évjáratnak megfelelők, a lökhárítók már voltak fényezve, de azóta újra kerültek rá karcok. Az illesztések végig egyformák voltak, nagy pofont nem kaphatott az autó, folytattam tovább a nézelődést. A beltere viszonylag szép volt, a soft touch felületek szokásosan kopottak. A klíma kissé gyenge volt, a fék pulzált, némi olajfolyás volt a motortérben és a váltótartó bak kezdte megadni magát.
Rozsdát sehol nem találtam rajta, a többi hiba pedig könnyen elháríthatónak tűnt, így végül elhoztam az autót. Nem hiszek abban, hogy tizenéves használtautókból megéri egy hibátlan darabra vadászni hosszas ideig, véleményem szerint amennyi időt eltölt az ember a keresgéléssel, és amennyivel végső soron többe kerül az autó, annyi idő és pénz befektetésével egy erős közepes állapotú autóból is lehet mindennapi használatra tökéletesen megfelelőt faragni. Számomra a legfontosabb a korróziómentes karosszéria volt jelen esetben. Itthon lecseréltem a kenőanyagokat, szűrőket, fékfolyadékot, gyújtógyertyákat, fékszervó vákuumcsövet, kormányszervó csövet, váltótartó bakokat, szervizben kapott egy új vezérműszíj készletet, hosszbordásszíj készletet, valamint klímatöltést.
Karosszéria:
Szubjektív megjegyzés: szerintem szép az eleje, szép a hátulja, de valahogy mégsem passzol össze. Bora fronttal sokkal jobb az összkép, de lépjünk is túl rajta. A német és osztrák importoknál jellemző a rozsdásodás, már a végig itthon futott autók is csipásodnak, de az olaszoktól még lehet jókat kifogni. A kaszni nem túl széles, nem túl hosszú, városi használatra ideális, könnyen találni vele parkolóhelyet.
Beltér:
A fenti tulajdonságból adódna, hogy ha kívül nem túl nagy az autó, akkor belül sem lehet tágas, és ez nagyrészt igaz is. Elöl kényelmesen elférek, hátul a fejtér rendben lenne, azonban a lábtér már viszonylag szűkös. A csomagtartó elég nagy, jól pakolható.
Az autóban lévő ülések (ún. kis Recarok) megfelelő oldaltartást adnak, hosszú távon is kényelmesek. Az első hosszabb utam Szlovénia érintésével az olasz tengerpartra vezetett, meglepően komfortos volt még hosszabb távon is. Sajnos a soft touch felületek nem öregednek elég méltóságteljesen, ez nem csak erre a konkrét darabra jellemző, hanem általánosan az összesre.
Hajtáslánc:
Az 1.6-os 16 szelepes motor nem egy kimondott erőgép, alacsony fordulaton lassan veszi a lapot, forgatva megjön az ereje, de nem tud ülésbe préselő gyorsulást produkálni – nem is várja tőle el talán senki. Városi és országúti használatnál előnyös a rövid végáttételű váltó, egymáshoz közeli fokozatkiosztással, autópályán már kissé zavaró tud lenni, hogy sokat forog. Bár valószínűleg ez félig-meddig kényszermegoldás is, hosszabb váltóval nem biztos, hogy ennyire bírná az autópályatempót. A váltó fokozatválasztó mechanikája nem lopta be magát a szívembe, nehézkesen jár, bizonytalan, még azután is, hogy mindent kicseréltem újra. Mindennapi használatra elegendő az autó ereje, fogyasztása sok városi használattal is 7.7 l/100 km körül alakul. Az olajfelszívócsőn lerakódások jelenhetnek meg, emiatt (főként magasabb fordulaton, autópályás használatnál) az olajnyomás nem éri el a megfelelő értéket, érdemes kicserélni egy újra, vagy esetleg a meglévőt kitisztítani.
Futómű, kormányzás, fékek:
Az első igazán kellemes meglepetés akkor ért, mikor felmentem vele a Mátrába. A futóműve nem csak elnyeli az út egyenetlenségeit, de kanyarvadászatra is egész jól befoghatóvá teszi az autót. Azért hegyi felfutóversenyre ne menjünk vele, oda kevés lesz a lendületből autózás. A kormányzása nem túl direkt, de nem is nyúlós, hétköznapi használatra ideális. A fékek jól adagolhatók, ugyanakkor nincs olyan érzése sem az embernek, hogy egyszer csak elfogy a fékerő. Az ABS amíg nem muszáj, nem szól bele.
Mindennapi használhatóság:
Az autó legnagyobb érdeme, hogy a mindennapi életben teljesen jól megállja a helyét, és a legtöbb embernek ez számít igazán. Pótalkatrészből van hozzá bőséges kínálat, többnyire kedvező áron. Mivel elég sok fut belőle itthon, ezért a szerelők is rendelkeznek megfelelő tapasztalattal, tehát az üzemeltetése nem állítja kihívások elé az embert. Ha sikerül kifogni egy kókányolásoktól és korróziótól mentes darabot, nagy meglepetés nem lehet. Egy két felnőtt – két gyerek felállással is egész jól használható autó, belefér minden a nagy bevásárlásnál, ki lehet vele vinni a fűnyírót a telekre, és ha véletlen nem férne be a háromajtós ikeás gardrób, a tetőcsomagtartón tuti haza lehet vinni. Szóval nagyjából mindent tud, mint a többszörös áron kínált SUV-k, amiket hasonló felhasználásra szoktak venni.
Hibalista
- Fékszervó vákuumcső, kormányszervó cső, olajfelszívócső
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2001 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 245000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 16000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Swift | Következő autója? | Accord Tourer |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan