Finom kis retró érzés deluxe köntösben
Szöveges ítélet
Nem szeretnék hosszú prológussal nyitni, hiszen egyszer már megírtam, a másik Trabantomról szóló, „Bentleynek érzem bár ez egy Trabant” című népítéletemben, de aki szeretne egy általános bevezetőt olvasni a Trabantról, ott elolvashatja.
Szóval igen, elvetemült Trabant mániás vagyok, persze csak hobbista. A Deluxe-om története a részemről valahol 2013 környékén kezdődik, mikor rátaláltam jó áron a jófogáson. Előtte nem sokkal értékesítettem külföldre egy kisebb felújítás után egy másik trabit, így a sikertől felbuzdulva nekivágtam a második felvonásnak.
A deluxot egy szintén őrült Trabant mániás, de szűkszavú gyűjtő embertől vásároltam. Azon kívül, hogy előtte jó pár évvel csontig felújították és azóta kivonva állt fedett helyen, sok mást nem árult el róla, úgyhogy mielőtt meggondolta volna magát az alacsony ára kapcsán gyorsan el is vittem.
Nem tökéletesen, de elfogadhatóan felújított példányról beszélünk, 90-es, utolsók közül való, gyári ddr napfénytetővel, nyitható hátsó ablakokkal (azokat azóta kivettem hogy a másik trabimba költözzenek), ködlámpákkal, kék tetővel, lökhárító babákkal, tényleg, szép, de gondolom utólag deluxá alakított trabi lehet.
Az az igazság hogy idő és hely híján kb. két évet állt leponyvázva egy ismerős kertjében vevőre várva, aztán amikor úgy tűnt hogy van rá vevő, előszedtem, eladásra felkészítés céljából, és használgatni kezdtem hogy lássam tényleg jó e, nehogy szart adjak el, persze mindez egy fék beállítással kezdődött mert nyilván minden dob máshogy fogott, vagy be volt ragadva.
Szóval el kezdtem használni, a vevő meg eltűnt, a vége az lett, hogy úgy megszerettem, hogy többet használom mint a másik, jobban szeretett (mivel nagyapámtól örökölt családtag) trabimat. A gyönyörű hangú magas frekvencián pim-pim-elő motorját a szuper főtengelyével ki is vettem, hogy legyen egy tartalék motorom (hamarosan, új, nagyobb hengerekkel belekerül a másikba) és került bele egy ismeretlen származású 15 ezerért vásárolt motor amelyben kiderült, hogy nem hogy nem is olyan rossz, hanem hogy egyenesen jó benne a főtengely, két 72-ről 73,25-re felfúrt dugattyút raktam rá, és a régi fajta engedékenyebb karburátort amivel jobban megy (kb. 1 literrel eszik többet, 6 körül, de láb függő).
Hát gyerekek, persze csak Trabant léptekkel, de egy igazi állat lett, erős és gyönyörű a hangja. Úgy veszi a lapot és úgy pörög fel hogy csak na. Azóta beleszaladt jó pár km hétvégi kirándulások során, de jó időben hetente egyszere szívesen járok vele a munkahelyre is (17kmx2). Fogalmam sincs mennyi a vége, egy trabinál ez nem számít, de az óra szerinti 90 nem megterhelő számára, nyugodtan lehet így vele falni a km-ket forgalomfenntartás nélkül, a 100-ba már beleszaladtam párszor (nagyon könnyen, padlógázra 90-ről is nagyon szépen veszi a lapot), de nem szoktam, nem szeretem kínozni. Városba érzi igazán jól magát, fürge, ügyes, és mivel az egész autó meglepő módon a legtöbb trabitól eltérően kimondottan finom és puha benne minden, az apró méretével izgága kis városi szaladgáló, öröm vele minden méter, csak úgy lehet szlalomozni az idétlen modern túlsúlyos hűtőszekrények között hogy ihaj, még az asszony is szereti vezetni. 1:40-es full szintetikus Mannol olajat használok a keverékhez, gyakran prémium benzinnel. Füstölés csak hidegen van, meleg motorral már egyáltalán nem füstöl ilyen modern szintetikus olajjal, ez már nem a szar ásványi arol 2t.
Mindez természetesen óriási közönségsikerrel társul, mindenki szereti, mosolyognak az emberek, dicsérik, integetnek, nosztalgiáznak, fokozva ezzel az örömöt ami a használata okoz. Karbantartása minimális, csupán a kevés használattól hajlamosak ugye a dobfékek összevissza fogni vagy beragadni, de igyekszem legalább heti egyszer menni vele egy kört így egy „vasalással” rendbe jön minden általában, de olajat ugye nem kell benne cserélni, gyertyát nálam még sosem köpött be, karbival sem volt még gondom, évente egyszer meg szoktam zsírozni a futóművet, csak száraz időben használom, tisztán tartom és ennyi, szinte semmilyen nyűggel nem jár a birtoklása, éves biztosítása egy tízes, adója 3 ezer ft, már egy ideje nem hirdetem, nincs szívem megválni tőle, esetleg majd ha a másik kapna egy telifényt akkor talán, de ez a veszély nem nagyon fenyegeti.
Hibalista
- egy rendbe rakott trabinál jellemzően csak a kevés használattól néha beálló fékek jelentenek gondot, amúgy igazából semmi.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1990 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 70000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 6000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan