Édes pici szerelmem
Szöveges ítélet
Ma is szinte szorongat a torkom, mintha egy rég nem látott szerelmemre emlékeznék, akit elhagytam, mert jobbra vágytam. 20 éves voltam, mikor egy vasárnapi autópiacon megtaláltam Őt, mustársárga szinével, és mintha leszólított volna, megtorpantam, nézegettük egymást, és tiz perc múlva az enyém lett.
Gyönyörű 3 évünk volt együtt, jóban-rosszban.
Gyalogos-biciklis-babettás létformám dimenziói egyszeriben megnyíltak a nagyvilág felé, valami "szabadság" érzést adott nekem, nem maradtak térbeli korlátaim, úgy éreztem, akkor és oda jutok el, amikor és ahova akarok. Csodajó érzés volt beülni, és magamra csukni az ajtót. Élveztem a kissé repedtfazék hangját, én ezt rendkívül "sportosnak" véltem (a hátsó kipufogódob kongott az ürességtől). Büszke voltam, és boldog. Azóta megismételhetelten kirándulásokat tettünk vele, barátnőmmel, haverokkal, horgászcimborákkal. Kaján vigyorral gondolok vissza dolgokra, a szinte vízszintesig dönthető ülésekre, ahol igenis nagyon kellemesen megoldhatók voltak a "De nincs hol..." problémák.
Életem szép részének volt sokszor egyetlen tanúja a kis trabi, éjszakai vallomások, veszekedések, izzasztóan mámoros kibékülések, de kanszagú röhögések, bulizós hujjogatások is elhangzottak őbenne. És persze káromkodások... mert szegénykém nem csak dicsérve volt... erre leginkább a hitvány minőségű felújított főtengelyek adtak okot, vagy a gyakran vizes keverékbenzin, és az időnként beköpködött gyertyák. 3 év alatt 4-szer kellett főtengelyt cserélni, mert állandóan tönkrement egyik-másik csapágya. Pedig még pluszban is olajoztam a keveréket, de max. 11 hónap volt amit egy ilyen "felújított" főtengely kibírt. Gyári újra meg nem volt pénzem...
Ebben lehet, hogy én is hibás voltam, mert azért szerettem a lehetőségekhez képest sportosan vezetni. De a fogyasztás ezek ellenére is max. 8 literig ment fel, télen talán kicsit jobban, de a 10-12 literes legendákat én nem tudom elhinni! Volt olyan, amikor egy nap levezettem vele közel 800 (!) kilométert magyar utakon, és az átlagfogyasztás 5 literre jött ki! Este ugyan elég elgyötört voltam, mikor kiestem az autóból, de a kocsi jobban bírta, mint én.
Minusz fokokban végignéztem, ahogy bunkó újgazdag szomszédék futkoznak a Fiatjuk és a Citroenjuk között, mert az előbbit kinyitni, a másikat beindítani nem lehetett. A Trabim egy "torokköszörülésre" beindult és én úgy éreztem magam, mint Ludas Matyi, aki 3-szor veri vissza... Élvezet volt látni a pofájukat.
De a legnagyobb dicsőség az volt, amikor a Rába-parti földúton, ami az esőktől úgy elmocsarasodott, hogy a haver két lépés után seggre esett kiszállás után, megakadás nélkül tettem meg egy kilométert a horgászhelyünkig, utána egyből vissza ki, hogy traktorost keressek azon szegény vadászok számára, akik a Nivájukkal úgy beragadtak, hogy hárman hiába próbáltuk kitolni. Igazi iszapbirkó volt... Trabikám nem hatódott meg a helyenként küszöbig érő víztől, meg a 15 centis püré-sártól...
Hóban vezetni igazi élvezet volt, pedig csak nyári gumim volt, de a 20 centis friss hó csak úgy ropogott alattuk. SOHA nem ragadtam le se hóban, se sárban, pedig szinte kerestem a bajt. Azt mondom, ha nagyobb csomagtartója lett volna (vagy épp kombi lett volna) a létező legjobb horgászautó lehetne belőle. Vagy vadászoknak, Niva helyett :-)
Összefoglalva, egy olyan autó a Trabi, amiről mindenki Tudja, hogy technikailag "ócska" de mindenki, akinek volt, mosollyal gondol vissza rá, egy autó, ami nem a benne rejlő képességekkel, teljesítménnyel, kényelemmel, csilli-vili elektronikával tesz rád benyomást, hanem azzal a megmagyarázhatatlan X-faktorral, ami a világon rajta kívül csak nagyon kevés más típusnak sikerült. Ezek mára kultautók, ahogy a Trabi is már az, és egyre inkább az lesz!
A mai autómhoz képest nevetségesen kicsi, gyenge, zajos, büdös, hideg, kényelmetlen, semmit nem tud abból nyújtani, ami a maiban már magától értetődik, de egy biztos! Soha, egyetlen olyan autóm nem lehet többé, ami annyi boldogságot, és érzelmet fog blőlem kiváltani, ill. nekem adni!
És ebben van a Trabi varázsa, amiért oly sokan szeretik.
Ha tehetném, vennék egyet, és pénzt nem sajnálva top formába hoznám, és Ő állna a garázsban, a milliós "csoda" meg kinn a hóban.
A két autó ESZMEI értéke ugyanis ég és föld...
Hibalista
- Félévente főtengelycsere
- egyszer generátorcsere
- hátsó laprugó törés
- bal féltengely törés
- randevú az őzikével
- egyszer gyertyahiba miatt 70 km egy hengerrel (nem volt nálam tartalék)
Ide hordtam szervizbe
Nagybátyám, aki behúnyt szemmel szedte szét, de össze is rakta! Zárlatos gyertyapipát csokipapírral meggyógyította. Vashordó tetején főtengelyt cserélt másfél óra alatt.
Nélküle nem sok örömem lett volna...
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
Én magam... ha gyertyacsere, karburátortisztítás kellett.
Értékelése: 2
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1984 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 71000 |
| Megbízhatóság | (5) | Vezetett km | 40000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | opel astra 1,4i |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan