Az első
Szöveges ítélet
Ilyennel szereztem első autós élményeimet. Tizenöt éves voltam, a haverom anyukájáé volt. Akkoriban az ember még motorozik, én is így tettem. De Bözsi egy nagyon hisztis autó volt, mindig kérette magát. Anya reggel elment dolgozni, de Ő soha nem akarta hazahozni. Kilőtte a gyertyákat, elállítódott a megszakító, beégett a gyújtáskapcsoló, ezért hetente egyszer bejártunk a haverral a városba szervízelni az öreglányt. Természetesen mindig egy próbaút következett ezután.
Aztán megszereztem a jogosítványt és elcseréltem a bátyámmal a Trabiját a robogómra. Saját autóm volt. Alig akartam elhinni.
Rossz volt rajta a szabadonfutó, a lámpáit eképpen kellett kapcsolni: kapcsoló elfordít, kiszáll, bal sárvédőre ütést mér, ezt megismétli a jobb oldalon, aztán boldogan tovaszáll kellemes Arol2T illatot lebegtetve. Csodás érzés volt haladni. Úgy éreztem elrepít a világ végéig is.
Aztán lett egy száztíz lóerős légkondis céges autóm. Keztek feltűnni a Trabant gyengéi. A kényelmetlen ülés, a jobbra kényszerítő testtartás. Innentől egy héten kétszer használtam, ha a másikra nem volt lehetőség. De azért polírozgattam ám, mert csíptem Őt.
Aki ilyet vesz, nem szabad, hogy igényeket támasszon. Folyamatosan udvarolni kell neki. Ha hazaértél megsímogatni, dícsérgetni. Lelke van, családtagnak kell tekinteni. Ha úgy kívánja a délutáni teára is meg kell hívni. Ezt a bánásmódot meg fogja hálálni és nem romlik el.
Nálam annyi mindent túlélt,hogy egy másik autó már az első kalandnál off állásba állt volna.
Egyszer egy ismerősöm irányításával sikerült másfél méteres magasságból leugratni gond nélkül. Azt hittem meghalt. Hát csak a kipufogója tört el. Feltettem és mehettem is tovább.
Amire nagyon kell nála figyelni az a hattyúnyak. Ez a lelke az autónak. Nekem kb. 5 garnitúra féltengelybe került, mire rájöttem, hogy görbe a lelkem. A másik dolog amivel időzni kell legalább havonta a zsírzóprés. A keletnémet mérnökök az ötvenes években tervezték a tehnikát, akkor is az egyszerűség jegyében. Ha a függőcsapszegek alul felül jól meg vannak kenve, örök életűek. A motorja tartós, ha kap rendes olajat, meg a 100-as sebességlimit nincs túllépve. Futóműve igazából nincs, úgyhogy azzal nem is lehet probléma. A kaszni itt-ott rozsdásodik,de fillérekből javítható.
Nagyon meglepő, hogy a vezetési élmény is igazán pozitív benne. Stabilan áll a kanyarokban, egy kis ültetéssel meg szlalombajnokságot lehet vele nyerni.
A lényeg: ha valaki autót akar,ne ilyet vegyen. Ez több annál. Ellenben ha minimális időt tud rá áldozni, és egy kicsit odafigyel rá, a világ egyik legjobb járművét kapja.
Ja, és kedves atyáinknak üzenném, hogy nem a kétütemű autókat, hanem a dízeleket kéne figyelgetni, ha zöld szívünk. Egy ötéves 1.9tdi annyi kormot termel, hogy a mögötte utazó Trabant utasai garantáltan tüdőrákot kapnak mindannyian.
TRABANT FOREVER!
Hibalista
- féltengely, féltengely, féltengely
Ide hordtam szervizbe
A Trabit az ember maga szereli.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1982 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 60000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Autobianchi |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan