A keletnyugat élvezet, avagy a Berlini Fal tetején egyensúlyozva
Szöveges ítélet
A kis cuki sárga szörnyeteg, ABL, vagyis Ábel a szigetmonostori rengetegből csöppent az életembe, mint első (forgalomban lévő) autó, 2014 februárjában. Ismertem már a típust, kettő másikat is vezettem, sőt, konkrétan ezt is, egy jó barátom kedveskedett ezzel számomra, szinte jelképes összegért, főleg, ha azt nézzük, hogy 65ezer kilométer volt ekkor benne. Ha nem is szalonállapotú volt az autó, de kevésbé vájtszemű emberek is meg tudták mondani róla, hogy de szép ez a Trabi. Mondjuk anyámnak fel se tűnt pár napig, hogy nem az uncsitesóm kölcsönkért fehér F Astra sedanjával jöttem haza, bár igaz, hosszú az udvar, és messze van a garázs.
Elsőre a vékony, de 186 centis alkatommal a szűk helykínálat, és a szigorúan harapós kuplung volt a nagy probléma, az elsővel viszont könnyű alkalmazkodóképességemmel hamar megbarátkoztam, hamar megtaláltam azt az üléspozíciót, amivel az autó hatótávjának a többszörösét is meg tudnám tenni egy nap, vagy éjszaka alatt, ahogy arra sor is került, de erről majd később. A kuplung viszont nagyon kifogott rajtam, az előző alkalmi találkozásokkor nem tűnt fel annyira, és nem tudom, a többinek is ilyen-e, de a pedál félúton hirtelen erősebben rúg vissza, pont ott, ahol fog a kuplung. Persze a csikorgó kerekeknél azért ügyesebb voltam, és hála a nagy bringás múltamnak, a vádlimat nem lepte meg annyira a dolog, és pár hónapra rá egy domboldalon lévő útfelújításnak köszönhetően volt alkalmam rendesen összeismerkedni a tengelykapcsolóval. De azért a kamionozásba hamarabb belejöttem, amit csak pár nappal az adásvétel előtt kezdtem el, ami miatt jött a Trabi is egyébként. A harmadik negatív dolog, ami még említésre méltó, a "sportos" felfüggesztés, bár állítólag a kétüteműé rosszabb, de annak a vezetése egyelőre még a bakancslistámon szerepel.
A pattogásért cserébe viszont úgy kanyarodik, mint egy gokart, ezt az érzetet a nem létező szervokormány is megerősíti, tulajdonképpen ha nincs forgalom, és rendelkezel megfelelő izmokkal és gumikkal, kettesbe nem is kell nagyon visszaváltanod még egy élesebb jobbkanyarban sem. A fék vákuumszervójának a hiánya nekem nem volt feltűnő, akkoriban egy 1.4-es benyás F Astra volt az etalon nekem, ahhoz képest nem volt sokkal gyengébb előre számított fékezésnél, viszont ha hirtelen kellett (ne adj Isten vész)fékeznem, akkor azért kellett taposni, de egy lábbal is megvan a csikorgás, ha akarod. A gázpedál az autó hosszanti középvonalától már jobbra található, az utas is nyomhatja a bal lábával organikus tempomatként, középkonzol nincs, a botváltó a padlóból tornyosodik ki. A tomboló 1043 köbcenti 40 lóerejét csak nettó 700 kg fogja vissza, és a karburátor meg a gázpedál között mindössze 1 méter bowden van, így elég direkt a kapcsolat, és ezek miatt a jobb lábad minden rezdülésére azonnal reagál az autó, összességében a féket leszámítva nagyon nehéz finoman, lendületből vezetni az autót (nem röhög, 7 mázsának is lehet lendülete), szinte kívánja az autó, hogy rodeózzál vele. Sokáig kerestem az ötödik fokozatot (egész adásvételtől hazafelé tartó úton), mire rájöttem, hogy nincs, és bár az erő-súly arány simán engedné, józan paraszti ésszel kopogtatva a duroplaston azért eléggé Isten kísértés lenne kihasználni az ötödik fokozatot, ha lenne. Bár vannak, akik megteszik, hogy egy kortárs VW konszernbe tartozó donorból átteszik az ötös gangot, ha nem az egész motort.
A reklámszöveg szerinti "kényelmes négy felnőtt embernek" szlogen legfeljebb kínaiak, vagy hasonló apró termetűek országában lehet létjogosult, én magam mögött természetesen nem fértem el, a hátsó kerékdobok miatt eleve négy személyes, még a kombi is. Sőt, kívülről megnézve a fejem közelebb is van a hátsó tengelyhez, mint az elsőhöz, emiatt némi roadster érzés is jön. A csomagtartó ehhez képest persze hatalmas, és egész szép, harmonikus arányt ad oldalról a karosszériának, mint amilyet egy gyerek rajzol, bár a pakolhatóságot nagyban rontja, hogy a hátfal nem jön fel a csomagtérfedéllel, egy ifjú hölgy 20 kilós bőröndjét pironkodva dobtam végül a hátsóülésre pár másodperc kínosan sikertelen tetriszezés után Ferihegyen. A papírvékony oszlopoknak köszönhetően hátrafordulva jobban kilátsz, mint előre, a piperetükrök miatt érdemes is, én felturbóztam a dolgot egy panoráma belső tükörrel, így a kilátásom kb verhetetlen, és a lámpatesteknél alig van jobban kinyúló része, egy falat konkrétan milliméterekre meg tudsz közelíteni érintetlenül. Ha meghagyod rajta a négyütemű hátsólámpákat, tulajdonképpen a féklámpákat le is tudod ellenőrizni a vezetőülésből. Egyetlen egy kellemetlen dolog van, ha egy villanyrendőr alatt te vagy az első, akkor kb bele kell bújnod a szélvédőbe, hogy lásd a lámpát. Ja, és a tetőkárpitot hajlamos elhagyni, nekem mondjuk megvan a garázsban, de minimum az ember haja garantáltan tele lesz a plafonról hulló szivacsdarabokkal, de a ruházat is, ez mondjuk csajozásnál egész ravasz módon ad lehetőségeket.
Megbízhatóságban elég vegyes képet alkot, bár tény, hogy két évig használtam napi bejárásra, plusz nyaralásra is a verdát, ez alatt kétszer hagyott az út szélén, egyszer az ac pumpa adta meg magát szépen fokozatosan, aztán talán ez is hozzásegített az önindító nyugdíjazásához is, de összességében egy egyszerű kis tuti gépezet, ha figyeled az állapotát, és időben cserélsz mindent, amit kell, a pénztárcádat is kíméli, és megbízható is lesz a gép.
Fogyasztásban nekem az elején 7 liter is volt, amíg megtanultam a guplung-gáz csínját-bínját, de aztán vegyes használatban hat alá tudtam dolgozni az étvágyát, ami azért egész baráti. Persze ez lábfüggő, ha gumicsizmában csapatod a földúton, lehet akár kilenc is, és állítólag a szögletes karosszéria miatt autópályán is magas a fogyasztás. Hát nem tudom, ki hogy ment vele, nekem egy Bp-Amszterdam táv alatt egy nyári éjszakán gps szerinti 95-100 km/h közötti tempóval kamionokat előzgetve produkált 5.6 literes fogyasztást, mind magyar, mind nyugati naftával ugyanazon benzinmárkával. Pedig hazafelé már rosszalkodott is az ac pumpa, de hazaértem vele. Garantáltan nem fogsz elaludni ekkora útnál, mert a húsz literes tanknak köszönhetően 360-370 kilométerenként megálltam tankolni, így a cél előtt nem sokkal utoljára teletankolva ötször itattam meg a gépsárkányt a másfél ezer kilométeres úton.
Van, aki utálja, mert a múltját látja benne (bár szerencsére alig van ilyen), jellemzően egyes kétütemű márkatárs meg nem is vesz téged egy kalap alá magával, ha ilyen van a feneked alatt, de elmondható, hogy az emberek nagy része ma már megmosolyogja ezt a keletnyugati csodát. Mára már egy kultusszá nőtte ki magát ez a forma, és talán az is örömmel legelteti rajta a szemét, aki annak idején sokkal többet látott belőle, mint amennyit szeretett volna. A Lánchídon átpötyögve egyszerűen nem bírod megállni, hogy ne könyökölj ki belőle büszkén a sok túrista fényképezőgépe előtt, és a csajok láttára is csikorgó kerekekkel indulsz el a lámpánál már csak poénból is. De az igazi übersztárság Hegyeshalmon túl kezdődik, én egészen Hollandiáig merészkedtem vele 2015 nyarán. Ha egy csillagrombolóval parkolok le a pihenőhelyen, az is kevésbé lett volna feltűnő kb, a motorosbandák mind lájkoltak, a kisgyerekek a hátsóülésről kötelezően integettek, a német rendőrök is csak lassítottak picit, de egy lengyel mikrobusz üvege mögül is láttam felcsillani kilenc mobiltelefon vakuját, de az ultimate rekord, hogy Wuppertalban a függővasút alatt egy BMW M5-ös fékezett le mellettem, és kiáltott át a sofőrje, hogy "Schöne auto!".
Egy szó mint száz, ez már inkább kultusz/hobbiautó, nem hétköznapra való, és ha csak muszájból kellene, akkor talán so-so, mert azért ez már VW szívvel dobog, de úgy igazából nem ajánlom, mert akkor nem visz rá a lélek, hogy kíméld, és figyelj rá, ami ha nem is drága, de időigényes szervizeket fog eredményezni.
Viszont ha neked is négy ütemben dobog a szíved a duroplast bordáid között bármilyen okból, szívből ajánlom, mert akkor szeretni fogod, és gondozni. Amikor meg jön a következő autód, ha teheted, tartsd meg ezt is, mert a fenntartása fillérekbe kerül, és ezt úgy hálálja meg, hogy garantáltan feldobja a napod, ha beleülsz.
Hibalista
- -Ac pumpa kb 75e km-nél, nem emlékszem, de kb 10e körül volt az egész javítás. - - -Önindító, kb 80e km-nél, felújított a helyére munkadíjjal kb 25e Ft. - - -Kipufogó kettészakadt az első tengely vonalában kb 90-ezernél, kb 25-ezerért az első dobbal együtt csere.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1990 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 65000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 40000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | 407 SW 1.6 HDI Premium |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan