Egy ésszerű városi mini
Szöveges ítélet
Előző autómtól (lásd lent) elég nehézkesen és komoly anyagi áldozatok árán tudtam csak megszabadulni. Átmenetileg egy évre akartam egy olyan kocsit venni, aminek olcsó a fenntartása, alacsony az értékvesztése, és nem kell állandóan szervízbe sem hordani. Ugyanakkor nem is valami csigalassú, fapados és randa "A-ból B-be" autó.
Arra jutottam végül, hogy egy városi kisautót veszek, méghozzá japánt (mer´ azzal van a legkevesebb gond állítólag). Így választottam végül az 1.3-as Yarist (a Jazz túl drága lett volna), amivel végül is többé-kevésbé megtaláltam a számításomat.
Először a jó dolgokról: nekem továbbra is bejön a régi Yaris kinézete, virgonc kis motor az 1.3-as, és nem is fogyasztott sokat városban. A futómű idegesítő ringatózás helyett egész jól kezelte az átlagosnál egy fokkal dinamikusabb vezetést, bár nagyobb úthibákon hajlamos volt kicsit a pattogásra.
Mindig könnyedén lehetett vele parkolni, nemcsak azért mert kis helyre is befér, hanem mert remekül lehet érezni a méreteit elöl-hátul. Tetszett a trükkös műszerfal is. És végül is semmi se romlott el benne, ami az Alfa után nagy megkönnyebbülést jelentett nekem.
Ami kevésbé tetszett, arról már hosszabb a lista. Kezdésnek baromi nehéz volt 1.3-as, klímás autót találni, nemhogy viszonylag fiatal és keveset futott példányt. Nem egyet vittek el az orrom elől, úgyhogy végül megelégedtem egy kicsit drágább példánnyal.
Amikor viszont eladni akartam, akkor persze minden fordítva volt, és a világon senkit sem érdekelt pont ez az autó a tucatnyi lehetőség közül, úgyhogy végül elég nyomott áron tudtam csak megszabadulni tőle (de kellett a pénz az utódjára). Az olcsó fenntartás azért se jött végül be, mert a kedves biztosítók a drága japán alkatrészek (és részben fiatal korom) miatt elég magas árat szabtak a cascóra.
A francia összeszerelésnek tulajdonítom az időnként tragikusan viselkedő váltót. Rémesen hosszú utakon járt, és néha meglepően nehézkesen vette be a fokozatokat, különös tekintettel a hátramenetre. Párszor mentem csak vele rövid időkre autópályára (Budaörsön az Ikea felé), de nem nyűgözött le sem a stabilitása, sem a fogyasztása, sem a menetszél hangereje. Állítólag a modellfrissités ezen a téren a hasznára vált.
A térkínálat vegyes: 184 centis emberként kissé úgy éreztem magam, mintha két számmal kisebb kocsiban ülnék, valahol a térdemnél volt a műszerfal, és sose tudtam igazán kényelmesen beállítani az ülést. De vállban sose volt szűk, és egyszer elfértünk benne négynél többen is egy váratlan zápor alkalmával. A sok kis tárolóhelyet viszont nem igazán lehetett kihasználni: félliteres palackokat, normális méretű napszemüveget sehol se lehetett jól elhelyezni.
Összességében azért mégis elégedett voltam vele, és nem bántam meg, hogy nem egy Cliót vagy 206-ost vettem helyette. Bár arról is megbizonyosodhattam, hogy a japán autók legendás megbízhatósága sem valami abszolút dolog, Budapest szétrázza ezeket is idővel...
Hibalista
- Csomagtérajtó kontakthiba - minden apró úthibán azt hitte egy pillanatra, hogy nyitva van, és felkapcsolta a villanyt... Plusz nyikorgott. Azt hittem, a futóműben romlott el valami, szóval megnyugvás volt, amikor soron kívül megjavították a szervízben.
Ide hordtam szervizbe
Toyota Sakura Óbuda - kicsit tökörészősek, de legalább nem akartak átverni
Értékelése: 7
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2001 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 20000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 15000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Alfa Romeo 156 1.6 | Következő autója? | Mazda3 1.6 TX |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan