Guruló nappali, csak a kandalló hiányzik belőle
Szöveges ítélet
Az olasz és az angol autókat szeret(t)em. Alfák, Lanciák, TVR, Lotus, megannyi halálosan megbízhatatlan, ámde gyönyörű autó. A németek közül néhány Mercedes model tetszik, az Audit végtelenül unalmasnak tartom, a BMW meg szerintem a német Zsiguli. A Lagonda a kedvencem, amin a brit barátaim betegre röhögik magukat, mert az Aston Martin, és talán az autótörténet legmegbízhatatlanabb konstrukciója. Szerintem a Lagonda interiőrje az egyik legizgalmasabb design azóta is. Hát istenem, az első iPhone sem tudott copy-paste-elni.
A japán autókért sem voltam nagyon oda. Eljött az idő, amikor a 3. gyermek is megszületett és elkerülhetelen lett, hogy a légkondi nélküli Alfát valami családi autóra cseréljük. Így vettem egy D-CAT Versot Németországban. Hát nem volt szerelem első látásra. Praktikusnak praktikus volt, hatalmas minőségi ugrás a bizonytalanul imbolygó Alfa után. Az is igaz, hogy 130 fölött az autópályán, amikor megindul mindenkinek leesik az álla, hogy ezt most így hogy. Van benne valami nagyon fura turbo lyuk, így a lámpánál nem tudsz kilőni, mert lomha, mint egy M62 mintájú Kraz. Csak nagyobb sebességnél kezd el fickósodni.
A Sienna egy véletlen folyamán került a tulajdonomba, éppen próbáltam barátkozni Versoval, amikor a Facebookon megvettem egy feledékeny amerikai hölgytől. Miért volt feledékeny? Nagyon becsületesen átadta a Sienna összes papírját csak azt felejtette el közölni, hogy az autót a legutóbbi, 5-6 évente szokásos giga árvíznél megkóstolta a Moldva. Elég alaposan.
Utána jött a honosítás, ami itt Csehországban nem egy bonyolult művelet, ha megtalálod rá a megfelelő Honzát. Viszont cserébe, utána sehol máshol nem fogják leműszakiztatni az autót csak ott, ahol legelőször az embered beajánlott.
9 év afrikai munka után kicsit megváltoztak a motorikus prioritásaim. A design és innováció helyett, előtérbe került a megbízhatóság, a tartósság és nyúzhatóság. Megmaradt viszont az ergonómia és az okos, praktikus megoldások iránti tisztelet, így lett a Sienna a kedvenc autóm. Evör. Ahogy Pere Laci jellemezte egyszer, olyan mint egy guruló amerikai nappali csak a kandalló hiányzik belőle. És tényleg. Ma már az első amit megnézek egy autón, nem a dinamikus forma, a teljesítmény, a technológia újdonságok, hanem, hogy tudok-e benne kényelmesen aludni.
Két emberfajtának nem ajánlom a Siennát. Aki fogyasztás-pornó addikt és aki nem kedveli a kihívásokat. Ahhoz, hogy 12.5-re szorítsam a fogyasztást, (20 liter körüli fogyasztásról) meg kellett tanulnom a tantrikus vezetés fortélyait.
De ezt úgy sem bántam nagyon, mert a család minden alkalommal hangosan tiltakozott az alfás beidegződéseim ellen.
A kihívások nagyon váratlanul bukkanak fel. Például ha valami szerencsétlen herbálos betöri az ablakot, hogy kiszedje a másféldolláros aliexpressről rendelt kihangosítódat, akkor bizony, az üveget amerikából lehet csak megrendelni. Ugyanis a Toyota Siennát Princetonban, Indiana államban gyártják kizárólag amerikai piacra.
Mindezektől eltekintve ha van 3 gyermeked, és időnként az ő barátaikat vagy a nagyszülőket is fuvarozod, és mindezt totális kényelemben szertnéd megtenni akkor a Siennánál nem nagyon van jobb, kényelmesebb, biztonságosabb választás. Az a legenda járja, hogy az első model után a második generációt az amerikába költtöztett japán tervező egy éven keresztül szemelyesen a családjával együtt tesztelte és tökéletesítette, amíg el nem ért arra a szintre, ami után a Kintsugi következik.
Kezdjük azzal, amit nehéz volt megszokni. A váltó. Halálosan ráérősen vátogat, holott a 3.3 V6-os motor 232 lóereje szerintem elég lenne ahhoz, hogy a két és fél tonnás kasznit megcibálja. Különben meg zen-közeli, ki-nem-szarja-le állapotba kerülsz, az M1 belső sávjában, nem is látod azt a kis szerncsétlent aki mögötted villog húsz perce az oktáviájában. Ülsz a böszme nagy pilóta fotelben, előtted hatalmas, fényes fekete kapcsolók, mögötted a gyerekek, harmadik sorban a nagyi pihen (akit egyszer ottfelejtettünk egy benzinkútnál, majd amikor a személyzet felhívott kinyomtuk a telefont, mert azt hittük szórakoznak, de ez már egy másik történet), szól a Bob Dylan CD és csak falod a kilométereket százharminchetedszer Prága és Budapest között. Még az a nyomorult D1 sem érdekel, ami Európa és a Csehek szégyene. Ebben az autóban egyszerűen minden megvan am egy felelős családapa képzeletbeli listáján szerepel. 4 kerék meghajtás (plusz fokozatok a már majdnem függőleges hegymenetekhez) tikk, runflat gumik tikk, 2 és fél tonna vas, számolatlan légzsák tikk, kárpit mindenhol, masszív, olyan tapintású műanyagok mintha terminátort simogatnád, hazakísérőfény tikk, elektromos toló ajtó tikk, a harmadik, teljes értékű ülés sor mögötti hatalmas csomagtartó tikk. Valamit biztos kihagytam.
Húztam már vele gigantikus méretű trailert. Amikor a lányom pici volt és elaludt a full-size babakocsiban, akkor babakocsival együtt raktuk az autóba. Így nem kellett felébresztenünk a ki-berakással járó molyolással. Amikor elindulunk a 3 gyerekkel Prágából Mali Losinjra akkor a Sienna hátulját néhány mozdulattal king-size bed-é alakítjuk, úgyhogy amire én letolom a 12 órás utat, a kis bűnözők kipihenve cibálják a tengerbe a 3 RedBull-tól és az ezer kilométeres, egész éjszakai vezetéstől butára zsibbadt apjukat.
Az autó 13 éves most, 8 éves kora óta van nálam. Azóta a szokásos olaj cseréken kívűl, a vezérlést, egy hátsó rugót és az ajtómozgató motort kellett cserélni. Tavaly óta az arnykezű Páne Sofor-höz hordom, de járt már a Toyota Mayernél Budakeszin olajcserén. Ők nagyon kedvesek és becsületesnek tünnek, van egy másik budapesti Toyota szervíz, ahol néhányszor jártam, viszont róluk ezt már nem tudnám bizton állítani.
A magyar Toyota szervízeknél szinte bármit meg tudnak rendelni az ausztria központi raktárból, de az amerikai beszerzés, vám-áfa, meg mittudomén milyen plusz lehúzásokkal együtt is gomboknak tünnek a sógorok áraihoz képest. Egy példa. A vezérlés cserére egy millió körüli ajánlatot adtak a Váci úti Toyotánál néhány évvel ezelőtt. Amerikából hozattam az alkatrészeket, és be is szereltettem egy csehszlovák mesterrel. Láss csodát alkatrésszel, munkaórával megvolt 170 ezerből.
A webről letölthető a komplett repair manual, a váci úti Toyotánál igen hálásak voltak, amikor cikkszámmal és kinyomtatott szerelési útmutatóval érkeztem az ajót mozgató motor cseréjére. A siennacsetpontkom-on rengeteg trükk és folyamatosan frissülő felhasználói tapasztalat van összegyüjtve.
Hibalista
- Toló ajtó mozgató motor, vezérlés csere, kipufogó javítás, jobb hátsó rugó
Ide hordtam szervizbe
Toyota Mayer
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Páne Sofor
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2005 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 100000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 60000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 12 l |
| Előző autója? | Verso | Következő autója? | Sienna |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan