Tökéletes közlekedési eszköz
Szöveges ítélet
Az autót újonnan vettük édesanyámnak 2002-ben. A széria első példányai között van az autó, ez mégse jelentett problémát soha a későbbiekben. A prioritások között szerepelt, hogy megbízható legyen az autó, valamint, hogy ne legyen német, mert azok akkoriban igencsak szerettek eltűnni nem kis kellemetlenséget okozva ezzel a tulajnak. És most kicsit előre is ugranék a történetben, ugyanis én ekkor kezdtem tinédzser éveimet, vezetési tapasztalataim kimerültek a kormány és váltó garázsban való rángatásában.
7 évvel később mi a benzinfejű gyerek legfőbb vágya? Persze, hogy az instant jogosítvány, ahogy a tizenhetet betölti. Így is lett, gyakorlatilag a Corolla volt életem első autója, amin megtanulhattam hogyan kell A-ból B-be menni. Ekkoriban persze még csak szülői beleegyezéssel használhattam, voltak is ebből nagy viták, mit is mondhatnék szüleim megérezték mekkora befolyásoló erővel bír az autó. Én meg csak legszívesebben vezettem volna, egész nap, egész héten.
Voltak is cifra történetek. Megesett egyszer, hogy pécsi lévén, felmentünk haverral a Mecsekbe autózgatni. Épp aznap esett le az első hó és épp aznap lett a jogosítványom két hónapos. Ha összerakjuk a részleteket, nem nehéz kitalálni, hogy ennek a történetnek nem lesz jó vége. De hát driftelni menő, azt is meg kell tanulni valahogy, és mi sem alkalmasabb erre, mint egy kezdő sofőr orrnehéz, elsőkerekes autóval. Persze, hogy be is csúsztunk, ha nem is az első, de a második a kanyarban az árokba. Csodával határos módon mi is és az autó is egy karcolás nélkül megúsztuk. Szerencsére nem mentem gyorsan mentségemre szóljon, persze így is jó nagy hülyeség volt. Aztán ment is a telefon haza éjfélkor, hogy hát izé ki kellene húzni, mert megdőlt a hegy alattunk. Volt nagy öröm, magyarázkodás, tanulságos sztori maradjunk annyiban.
Érettségi után fővárosunkban folytattam tanulmányaimat, ami hétvégi ingázást jelentett, így hát enyém lett a Totoya. Valamint ezzel mentünk mindenhova nyaralni, kirándulni, fesztiválozni haverokkal. Két év alatt beleszaladt 30ezer kilométer. Mondanom sem kell zsebpénzem jelentős részét 95ös ólmozatlanba invesztáltam. Nem éppen jövedelmező, de annál élvezetesebb :)
Innentől már komolyabb kép rajzolódott ki bennem az autó tulajdonságait illetően.
És most már tényleg az autóról. Haladjunk belülről kifelé. Belül az autó számomra eléggé ingerszegény, a teljes szürke színskála fellelhető az elemeken, persze egyik sem harmonizál a másikkal. A műszerek takonyzöld világításától én személy szerint rosszul vagyok, továbbá a tipográfián sem gondolkozhattak sokat a mérnökök. Nem egy ergonómiai csoda, na! Egyébként az összeszerelés minősége kiváló, minden logikus helyen van, semmi sem nyiszog, bár tény, hogy alig 100ezer kilométer után nem is való az ilyesmi.
Külön kitérnék a kazettás fejegységre. Nem értem, hogy 2002-ben mit gondoltak a Toyotánál, amikor belerakták a már 90-es években sem menő rádiós magnót, ami persze nem cserélhető, mert egyben van a fedélzeti számítógéppel. Sebaj, a problémát sikerült áthidalni egy kazetta-jack átalakítóval (igen, létezik ilyen), így még jobban is jártam, mintha CD-s lett volna a fejegység. Továbbá a hangminőség is megfelelő, nem összehasonlítható egy-két francia és olasz autó fahangú gyári hangrendszerével.
Az ülések szerintem kiválóak, jó az oldaltartásuk és hosszú az ülőlapjuk, ugyanakkor az üléspozíció nem az igazi, nagyon magasan ülünk benne és a kormány nekem a legmagasabb állásban is alacsonyan van, pedig nem vagyok egy nagy darab ember. És itt megjegyezném, hogy bár nem látszik, a kocsi óriási belül! Édesapám Audi A4-ese érezhetően szűkebb. 4 embernek bármilyen hosszú úton fejedelmi kényelmet biztosít, és ha kombi, még a csomagok is elférnek. Ami számomra meglepő, hogy az ajtók nagyon finoman csukódnak, akár egy prémium autóban.
A végére hagytam a vezetési élményt, amely finoman szólva hagy némi kívánni valót maga után. Induljunk ki abból, hogy szerintem ezt az autót leginkább családanyák részére találták ki napi rutinjaik lebonyolítására. Ennek megfelelően minden alá van rendelve az egyszerű kezelhetőségnek.
A kormány a kétezres évek autószimulátorait idézi. Semmi visszajelzés, a megszokottnál sokkal nagyobb holtjáték és a kisujjas mozgatás néha már ijesztő. Ugyanakkor a futómű precíz, jól lehet vele venni a kanyarokat, egyedül a durva úthibákon válik egy kicsit pattogóssá, amúgy jól veszi a többi egyenetlenséget.
A váltó nem egy precíz darab, a malterosvödör, benne bot esetének tipikus példája, továbbá jó szokása, hogy szeret kiugrani rükvercből. Nem sokat foglalkoztak vele Japánban az biztos.
A 4 tárcsafék jól adagolható, remek közúti és városi használatban egyaránt, nagyon szélsőséges esetekben blokkol csak.
És a motor... Az a fránya motor, amely megöli a vezetés bárminemű élményét. Hangját leginkább egy botmixeréhez tudnám hasonlítani, egyszerűen kiráz tőle a hideg is. Ahogy nyomom a kocsinak, úgy nyüszít, mintha fájna neki. Nyüszít és közben alig történik sebességváltozás. A gyári adat szerint 97 ló, ebből jó ha hetvenet érzek. Ezt a passzív economy funkciónak szoktam hívni. Azért nem eszik, mert egyszerűen nincs szíve hajtani az embernek. A motor karakterét illetően, négyezres fordulatig lineárisan gyorsul, semmi nem történik, aztán 4500 környékén valamit elkezdünk érezni, ami már hasonlít a gyorsulás érzetéhez és ez tart hatezerig. Országúton előzésnél szigorúan vissza három, különben nincs esélyünk. A motor egyszóval kelletlen, amennyire csak lehet. Mondom ezeket úgy, hogy abszolút nem a teljesítményt szoktam egy autó megítélésénél előtérbe helyezni, sokkal inkább az irányíthatóságot.
Végül a fogyasztásáról. Városon kívül 110-es utazósebesség mellett 6,2 és 7 liter között a szállított személyek számától és menetdinamikától függően. Autópályán 130-nál már 7,5-8 liter, de nyilván nem erre lett kitalálva az autó, rengeteget is pörög, 3800-at, ha jól emlékszem. Városban 8-9 liter forgalomtól függően, de ennyit bármelyik benzines bekajál legalább.
Összegezve, szerettem az autót, mert sok kellemes emlék és élmény fűz hozzá. A megbízhatóság mintaképe, ez is biztos. Viszont két év alatt az utolsó fél lóerőt is kiautóztam belőle, és ezután egyszerűen annyira steril és unalmas volt számomra, hogy valami izgalmasabbra vágytam. És igen, engem is elért a BMW láz, muszáj volt vennem egyet, a Corolla pedig visszakerült régi helyére, édesanyámhoz.
Ui.: Ezt az autót olyan embereknek ajánlom, akik úgy tekintenek rá, mint egyszerű közlekedési eszközre, és keveset akarnak költeni a fenntartására, de semmilyen plusz élményt nem várnak tőle, erre utalok a címmel is.
Hibalista
- A szó legszorosabb értelmében semmi. Csakis kopó, fogyó alkatrészek. A klímát egyszer fel kellett tölteni 11 év alatt.
Ide hordtam szervizbe
Toyota Troska Pécs: új korában még ide vittük szervizeltetni az autót, aztán már fölöslegesnek tartottuk a márkaszervizzel járó felárat, elvégre csak olaj- és szűrőcseréről volt szó. Egyébként meg voltunk elégedve.
Értékelése: 7
Másik szerelő értékelése
Pécsi Gázautó Kft. Barátságosak, pontosak, korrekt árréssel dolgoznak és természetesen a szakértelem is megvan.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2002 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 67000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 34000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | E46 318ti |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan