Retinába égett Check Engine-lámpa
Szöveges ítélet
Nos, miatta nem veszek soha többet használt autót.
Nem mintha nem lett volna jó vagy megbízható kocsi, de a Check Engine lámpa megőrjített. Az első 50.000 km-t boldogságban, sebességben és mámorban úszva tettem meg: aztán kigyúlt a Check Engine, és elkezdődött a pokol- és Canossa-járás.
Németország felé menet, Linznél gyúlt ki először, infarktus- és visszafordulásközeli állapotba kergetve minket: végül továbbmentünk, és Stuttgartban hallottuk először a bűvös szót - katalizátor... vagy fedélzeti komputer. A hibaüzebetet kiütötték, de minden egész eltörött bennünk, és azt vettük észre, vagyis vettem észre, mert főleg én vezettem, hogy folyamatosan azt lesem, mikor gyullad ki újra: amit meg is tett, hazafelé jövet, és utána vagy húszszor, amíg már nem érdekelt, és úgy hagytam, hadd égjen.
Amerikai szennyfilmeken szocializálódott agyvelőm sugallatára "felkerestem a márkaszervizemet", ahová rendszeresen jártam egy kis pénzcsapolásra, mert már akkor fékbetét-féktárcsát cseréltek, ha egy karc volt rajta, a gyerekem élete kapcsán bennem lakozó érzéketlenséget kárhoztatva, midőn rá merészeltem kérdezni, hogy nem volna-e elég a következő szervizkor cserélni (mert nagy lelkiismeretesen a szervizkönyvet is vezettem, azt gondolva, hogy ez majd eladásnál bármit is számít Magyarországon.)
Ott megvizsgálták a kocsit, és azt a talányos választ adták, hogy a katalizátor romlott el (300.000 ft egy új)... majd gondolkodtak egy kicsit, és hozzátették: de ha a katalizátor-csere után esetleg mégis újfent kigyúlna a lampion, nyomban kicserélik a fedélzeti kompjutert (még 300.000 ft) is, mert akkor biztos abban van a hiba (az orvostudományban ezt kizáró diagnosztikának nevezik, és életek múlhatnak rajta...)
Namost a kocsi olyan 1 milla 200 körül érhetett akkor, és nyomban láttam, hogy ki van velem baszva: ha cseréltetem rajta a cuccokat, annyit ráköltök, amennyit egyáltalán nem akarok és nem is tudok.
Ezért megkérdeztem - amolyan bizalmas tanítvány-hangon - a sztentori toyotistát, hogy szerinte mit csináljak. Tömören csak annyit mondott: adja el. (Messzire fuss, soká maradj.)
Csak hát a kocsi kellett, a pénz egy másikra nemigen gyűlt, ezért jártam vele kigyúlt Check Engine-nel (amíg beleégett a retinámba), kábé háromszor kiolvastam az Internetet a hibakódra orvoslást keresve, kéthavonta kiüttettem a hibát (ezt márkaszervizben egy laza tízesért, maszeknél 3 ezerért csinálták), és arra jutottam, hogy igen ritka baja van a kocsimnak (szerencsére azért büszke nem lettem rá).
Felvettem a kapcsolatot mindenféle sufniműhelyekkel és utángyártott cuccokat forgalmazó dílerekkel is, de vagy a barátaim, vagy pedig ők maguk - a stílusukon keresztül, közvetve - lebeszéltek az utángyártottról - több olyan sztori is a tudomásomra jutott, hogy a kb. 100.000-ért vesztegetett utángyártott és nagyon nehezen (kocsi-szétbontással) beszerelhető alkatrész pár hónap után szintén kidőlt, s már ott is volt a szakadt part.
Huncutabb ismerőseim felajánlották, hogy a katalizátort a lámpával összekötő derótot ők majd jól elvágják egy kicsi ügyes patentfogóval, s akkor kész. Élénk fantáziám van, így már láttam is magam előtt, hogy aláznak szénné eladáskor, hiszen minden balfasz tudja: indításkor meg kell nézni, felvillan-e és utána kialszik-e minden lámpa a műszerfalon. Ez tehát nem volt járható út.
Ekkor kísértett meg először a gondolat, hogy kifogtam az egyetlen ilyen autót (később kiderült: nem az egyetlen), hogy soha nem tudom eladni, a nyakamon rohad meg, és ebben fogok meghalni is. Annyira rögeszmémmé vált ez, hogy már örülni sem tudtam az amúgy remekül működő géperejű járműnek (kicsit a fogyasztása megnőtt, de ettől eltekintve ment, mint a golyó, és tényleg semmi komoly dolog nem romlott el rajta).
Aztán meghirdettem, őszintén, fejlehajtva; felhívtak, hangoskodva; szemérmetlenül alkudtak, ócsárolták szegény autót, szidták, mint a bokrot, rugdosták, leköpték és végül nevetséges összegért megvették: akkor nagyon sajnáltam, de most, pár héttel utána már könnyebb. Ja, és a lelkiismeretem is tiszta.
Szerettük nagyon (első autónk volt, még nevet is adtunk neki), de megtanított a következőkre:
- soha ne vegyek többé használtat, csak olyant, amire garancia van, és ha kigyúl a Check Engine, vagy bármi gáz van, vissza lehet vinni a szálónba, és addig verni az asztalt, amíg megoldják a dolgot.
- ne használjam soha az autót a garanciaidő végéig, szabaduljak meg tőle, amint lehet.
- ez csak egy vas, amelyik irtóra viszi a pénzt. (Autózni mindazonáltal kell, és remek dolog.)
- minden japán alkatrészen olyan büntetővám vagy mi van, hogy egy eldugult spricni helyett is 15 ezerbe kerül az új.
- olyan tényleg nincs, hogy egy Corolla nem indul, de ettől még éppen elég baja lehet nekije viszont.
- minden szerviz a lehúzásra játszik, minden használtatutó-kereskedő az életedre tör, és egy mégoly megkímélt, márkaszervizbe hordott, szeretett, ápolt, dédelgetett, de picikét szépséghibás (Check Engine, villogott a szeme előtt vörös betűkkel) autót eladni is RÉMÁLOM.
Hát ezért veszek most új Kiát, mert arra adnak 7 év garanciát, aztán a többit meglátjuk.
Hibalista
- Vásárlás után kötelező akku-, fékbetét és féktárcsa-csere. A fényszórók gyakran kiégtek. Spricnicsere egy vagyon, ahhoz képest. A legnagyobb baj azonban: valahol 150.000 km táján kigyúlt a Check Engine lámpa, és kb. 60.000 kilométert így tettem meg vele. Semmi változást nem érzékeltem (kicsit nőtt a fogyasztás), de halálra idegesített. Katalizátor-hibát jelzett, de senki nem tudta, mit kell csinálni, aki viszont tudta, annak a szolgáltatásait nem lehetett megfizetni.
Ide hordtam szervizbe
Toyota márkaszerviz
Értékelése: 5
Másik szerelő értékelése
Maszek arcok
Értékelése: 8
Képek az autómról
Fenntartási költség | (3) | Évjárat | 2002 |
Kényelem | (10) | Használati időtartam | 4 év |
Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 102000 |
Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 110000 |
Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 8 l |
Előző autója? | – | Következő autója? | Kia Cee'd SW |
Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
Verdikt | (7.7/10) |
