1.6 Sport Ice - az ideális kompromisszum
Szöveges ítélet
A szempontok: öt évvel ezelőtt nejemmel jól használható, főleg városi autót kerestünk, amelyet nem kell majd sokat javíttatni, jól pakolható, nem fogyaszt sokat és olcsó az üzemeltetése. Az újonnan megvásárolt 1,6-os Toyota Corolla Sport Ice, egy ötajtós hatchback, a kevés fogyasztás kivételével lényegében minden elvárt paraméterét az elvártaknál is jobban teljesítette, ezért nagyon megszerettük. Jó esélye van arra, hogy még évekig használjuk.
Ezt megelőzően 12 évig egy 1,9-es benzines Passat Variantom volt, majd egy vállalati Passat 1.8T, a kettő összesen 15 évig, a kettővel mentem együttesen vagy 250.000 kilométert. Sokat autópályáztam velük, az első utazósebessége 160-180 km volt, a másikkal 220-szal is lehetett tépni és gyorsulásban kisebb BMW-ket alázni. Egyszer az 1300 km-es Róma-Budapest távot 12 óra alatt lefutottuk, pedig akkor még az osztrák-magyar határnál meg kellett állni.
Jól tudtuk, hogy a Toyotával most nem ilyen iramszarvast veszünk, és mivel ketten vagyunk gyerekek nélkül, nem volt szükségünk hatalmas batárra. Nagyon ésszerű döntésre törekedtünk. Cél volt, hogy a kocsi 10 évet is kitartson, ha kell, és mivel akkoriban problémák voltak az üzemanyaggal, benzines mellett döntöttünk, pedig a Toyota 1.4-es D-4D-je ennél jobban húzott, hát még a nagyobbik dízel. Csakhogy számoltunk, hogy eléggé sok benzint lehet venni a minimum félmillió forintos felárból, amennyivel egy dízel motoros autó többe került és mindmáig kerül. Ne felejtsük el, hogy akkoriban, mégha árnyalatnyival is, de dízel még a benzinnél is drágább volt, és csak a kisebb fogyasztás lehetett a szempont. Tudtuk azt is, hogy évi 12-18 ezer kilométernél nem fogunk többet beletenni, nem volt tehát hol kiautózni a felárat.
Szempont volt az is, hogy, ha benzin árak megbolondulnak, az autót gázra át tudjuk állítani. Nos, ez végül nem történt meg.
Hangsúlyozva, hogy az eltervezett kompromisszum ezzel a kocsival nagyon jól működött, mégis a problémásabb pontokkal kezdeném.
Fogyasztás: az 1,6-os 110 lóerős motor 9,6-9,7 litert iszik 100 kilométerenként, amit soknak tartok. Vannak persze, akik ennél kevesebbel járnak, de mi Budapesten, a Svábhegy oldalában lakunk, a hegymenet és a gyakori légkondi használat a fogyasztás növekedés irányába hat. Ennél kisebb fogyasztást csak sík terepen, városközi használatban lehet elérni. A kocsit nejemmel együtt közösen használjuk, én nála könnyebb lábú vagyok, de a fogyasztást akkor is csak 1-2 decivel tudnám lejjebb szorítani az adott körülmények közepette.
Üléshuzat: mivel a huzatokhoz szükséges szövetek előállításánál, valamint az újra-feldolgozhatóság miatt az autógyárak számára a környezetbarát technológiák alkalmazása egy ideje kötelező, a nem túl drága újabbkori kocsik üléshuzatai – nemcsak a Toyotánál – csapnivaló minőségűek. Toyotánk fekete-és kockamintás kék üléshuzata az ajtónyitáskor becsepegő esővíztől tisztíthatatlanul foltosodott, ezért valamennyit garanciába kicserélték. Az új huzat sem a világ csodája, de legalább nem foltosodik. Első Passatomban az üléshuzat 12 éven át minden külön védelem nélkül példás állapotban maradt. De hát ez van.
Stabilitás: hát igen, ez mégiscsak egy kis kompakt hatchback, nyomába nem ér a korábbi nagy Passat kombimnak, persze nem is erre tervezték. Nem drámai, mert a mindennapi normál használat során ez egyáltalán nem probléma, de szélsőséges esetben azért okozhat meglepetést. Példa: Budapesten az Istenhegyi út Gyöngyvirág lejtőjének S-kanyarjában jó páran elszállnak minden évben. Egy alkalommal én is magabiztosan döngettem lefelé (megjegyzem magasan a megengedett 40 km/h sebességhatár felett), hiszen 25 éve arra járok, de a kocsi váratlanul olyan dülöngélésbe kezdett, hogy azt hittem a kanyar végén engem is úgy kell majd összekaparni. Nagy nehezen visszahoztam a Corollát a kiszámíthatatlan táncából, és utána érdeklődtem a szervizben, ahol alacsony keréknyomásra gyanakodtak. Szerintem nem: tudomásul kell venni, hogy ez a típus egyszerűen nem alkalmas rallizásra. Megjegyzem, ugyanezen a helyen komoly BMW-k, Audik is elszálltak már, tehát gondolatban ehhez tessék viszonyítani.
Télen fontos viszont a jóminőségű téli gumi, mert a Reálszisztéma eladója által eredetileg rámtukmált állítólag Continental licenc Barumokkal már az első télen, friss havon csúnyán nekivágódtam saját kapufélfánknak. Apró lökhárító horzsolásoknál szerencsére nem történt több, de az eset meggyőzött arról, hogy sokkal kevesebbe kerül egy jó téligumi szett, mint a kocsi esetleges javíttatása. Úgyhogy azóta télen Goodyear Ultragripeken gurul az autó, ami sokat javított a stabilitásán, nem beszélve arról, hogy emelkedőn is sokkal jobban kapaszkodik havas időben.
Gyorsulás: városban bőven elegendő, amit produkál (hiába kerestem a gépkönyvben, mit tud, nincs benne. Korábban sosem kerestem, sőt e „népítélet” érdekében néztem meg az adásvételit is, hogy megtudjam: 110 lóerős. Egyszerűen ezek nem voltak szempontok, csak a tényleges, praktikus használat. Autópályán is jól használható, de nem kifejezetten autópályára és egész napos utazásokra való. Nem is arra vettük, nem is arra használtuk és így jól is teljesített. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne vele egészen jól nagy távokat megtenni. De ne keressük benne a nagyobb és drágább autók utazási komfortját.
Festés: egy nagyon piros, majdhogynem Ferrari vörös autót vettünk szoknya spoilerekkel körkörösen, küszöbsínnel és könnyűfém felnikkel. Ezüstszínűt akartunk eredetileg, mint sokan mások, de ez volt a bemutató teremben és ezt olcsóbban adták - 4 milka volt összesen. Egyáltalán nem bántuk meg ezt a némiképp ránktukmált színválasztást, mert a kocsi kitűnik a sok unalmas fekete, ezüst vagy fehér autó közül, ami biztonsági előny. A festés pedig öt év után is nagyon jó állapotban van, kifejezetten jól néz ki. Igaz végig garázsban áll, ami nyilván sokat számít. Azóta viszont nem félek a piros, vagy az élénk színektől, nyugodtan újra vennék ilyen feltűnő autót.
Pakolhatóság: a Toyota Corolláknak ebbe a generációjába még nem Isofix üléseket tettek, ezért a csomagtartó és az ülések teljesen egysíkba dönthetőek, ami kiváló pakolhatóságot eredményez. Egy mosógépet minden további nélkül el lehet vele szállítani. Sőt némi bűvészkedés és a jobb oldali ülés döntésével még tán 2,5 métert meghaladó, nem túl széles pakkok is.
Egy alkalommal jót derültem azon, hogy olyan hosszúkás IKEA pakkokat, amelyeket a Corolla könnyűszerrel elnyelt, egy mellém leparkolt kabinos, ló nagy Nissan pickup a rövid platója miatt nem tudott elszállítani.
Sajnos állítólag EU-s előírás lett az autógyárak számára az Isofix alkalmazása, ezért a Corolla utód Aurisokban sem, és sok más új autótípusban sem lehet egysíkba dönteni az üléseket. Milyen kár! Ilyenkor az ember nagyon tudja gyűlölni az ostoba EU bürokratákat.
Spoilerek, szoknyák: a kocsi, mivel a Corolla „sportosra” kozmetikázott változata volt, a normál verzióhoz képest oldal, első és hátsó szoknyákkal volt ellátva, ami magyar viszonyok közepette sok bosszúságot okoz. Lehet, hogy ez civilizált, jó útrendszerrel megáldott országokban elmegy, de nálunk semmiképp. Magyarország nem alkalmas erre. Számtalanszor súrlódik az első, vagy hátsó szoknya az elhanyagolt és túl magas járdaszéleken. "Szoknyás" autót használni Magyarországon értelmetlenség. Én mégegyet biztos nem fogok venni.
Némi filozófia: végezetül a Corolla ürügyén summáznám 35 évnyi autóhasználat tapasztalatát. Szerintem Magyarországon a gépjárműállomány erősen túlmotorizált. A kocsik teljesítőképessége és nagysága messze a valós igények felett van. Persze, én is hajtottam egy hatalmas Passat kombit és söpörtem 200 felett a Passat 1.8T-vel. De visszatekintve a Passat kombi fennállásának 12 éve alatt talán 85 százalékában egyedül utaztam benne. Mára pedig sebességtúllépések az állandó ellenőrzések miatt is eléggé értelmetlenné váltak.
A környezetvédelmi szemlélet terjedésével a nagy böszme SUV-okat, sokhengeres és nagyétvágyú gépszörnyeket egyre inkább obszcén, erkölcstelen és idejétmúlt jelenségeknek találom.
Sót, az igazság az, hogy jelenlegi tényleges igényeinkhez képest Corollánk is túl nagy. Időnként felpakoljuk ugyan, az idő nagy részében legalább a komplett hátsó üléssorral nagyobb annál, mint amit ténylegesen kihasználunk.
Nyilván költhetném a pénzemet nagyobb autóra. Nem feltétlenül az a kérdés, hogy az ember adott esetben nem tud megvenni egy nagyobb és drágább autót, hanem az, hogy minek? Miért növeljem az autógyártók profitját a sajátom helyett. Pár milliós vagy többszázezres különbözete ingatlan korszerűsítésekre is elkölthetők és az előbb-utóbb pénzt is hoz alacsonyabb fűtési számla vagy nagyobb aladási ár formájában.
2013. július 28-i bejegyzés:
Két éve külföldre költöztünk. A változás annyi, hogy a sok autópályázás miatt 8,5 literre csökkent az átlagfogyasztás 100 km-ként, az átlagsebesség pedig 26-27 km/óráról 57-58 km/órára nőtt. Mármint a kocsi belső számlálója szerint. De egy dolog a belső fogyasztásmérő és más a tényleges fogyasztás, erre azért felhívnám a figyelmet. Nejem mérése szerint, aki mostanában hosszútávon használja a kocsit, 500 km-t 33 literrel tesz meg, ami 6,6 literes 100 km-ként fogyasztást jelent szemben a kocsi számlálója által kimutatott 8,5 literrel. Nagy különbség.
A pocsék utak miatt a stablizáló pálcákat most újból ki kellett cserélni, pedig 20 ezer kilométerrel korábban lettek előzőleg kicserélve.
Hibalista
- Kopó alkatrészeken kívül semmi. Üléshozatot kellett cserélni esővíz okozta foltosodás miatt.
Ide hordtam szervizbe
Reálszisztéma Toyota, Budaörs
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Toyota Centar, Beograd
Értékelése: 7
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2005 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 8 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 115000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Passat 1.8T | Következő autója? | Auris |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan