Szürke Paripa
Szöveges ítélet
Már majdnem 330000 van benne, az majdnem harmada a milliónak. Ebből 230000-et mentünk együtt. Eléggé összenőttünk. Ezt írtam róla elsőre, rég:
Nagyon szeretem. Nagyon szerény, ugyanakkor nagyon kitartó, munkabíró eszköz. Alsóközepes tömegmodell, mégis minden ízében minőségélményt nyújt. A minőségélmény alapja, hogy soha nem romlik el semmije, pedig kegyetlenül hajtom. Amúgy jól bánok vele, rendesen karbantartom. Ha beül az ember, a kategóriában szokatlan minőségű, puha tapintású műanyagok fogadják. A gyári kárpit szép (az előző és egyben első tulaj valami rettentő huzatot tartott rajta, amit a vásárlás napján kivágtam, de ettől 97ezernél olyan volt a kárpit, mintha vadonatúj lenne). Az ajtók is kárpitosak. Minden kezelőszerv korrektül és elegánsan működik, a váltó gátlástalanul jó, egyujjas, pontos, rövid úton, nagyon gyorsan kapcsolható, mindig döbbenetes a különbség, ha más kocsiba kell ülnöm. Az ülések elsőre nagyon kényelmesek, aztán hosszú úton rájön az ember, hogy hiányzik a deréktámasz. Volt, hogy kispárnával pótoltam, de idővel kifészkelődtem egy olyan testhelyzetet, amiben akármeddig bírom (volt már egyfenékkel Anglia is). Oldaltartás se sok van. Hegyi ámokfutásnál kapaszkodni kell a kormányba. Szeretem, hogy egyetlen mozdulattal hátradönthető a támla. Nyári csavargások során sokszor előfordul, hogy a kocsiban alszom. A kormánymagasság állítható. Majdnem legalulra szeretem rakni, hogy a térdeimbe épp ne akadjon, mert az alacsony kéztartás nagyon jól jön, ha nagyon sokat kell menni egyvégtében. Az ülés állíthatósága nekem teljesen jó (190 fölötti csávó vagyok), de a kormány tengelyirányú állíthatósága nagyon hiányzik. Ha úgy állítom be az ülést, ahogy a lábaimnak a legjobb, kicsit messze van a kormány. Hátul nem sokat jártam eddig. Asszem, macerás lehet mögöttem utazni. Nekem a fejtér is kicsi hátul, csak lecsúszva kényelmes, de akkor meg a lábamat nincs hova rakni. (Négyajtós szedán a lelkem.) A komfortérzethez jócskán hozzájárul a négy villanyablak, a kormányszervó, meg a gyári klíma, amivel még soha a legkisebb gond sem volt. Manuális és nincs hozzá pollenszűrő. Ez utóbbit nem értem. Bekapcsolás után bő egy percig egész kicsit büdös. 11 év és 290ezer kilométer után nem zörög, nem nyiszog semmi, ezt igen nagyra értékelem. Egy darabig nyöszögött a biztonsági övek zárjánál a két ülés között valami, ha rossz úton az ember válla rángatta az övet. A zaj forrásáról gyártott ostoba teóriák után rájöttem, hogy csupán a zárszerkezetben nyikorog valami, és hogy ezen egy szilikonspray simán segít. Így is lett, azóta teljes a csend. Na jó, nagyon nagy hidegben a kormány is nyikorogva tekeredik az első néhány percben. 2004 tavaszán vettem a gépbe egy rendes cd-t. A gyári Panasonic hangszórókkal is egész szépen szól. Így már nagyon hosszú utakra is nagyon jó a jármű. A kategóriában szokásoshoz képest széles és lapos szedán, ezzel a megmunkáltsággal, anyagválasztással, klímával, zörejtelenséggel, szép zenével egészen más fílinget nyújt, mint a hasonló korú, vagy akár jóval fiatalabb kategóriatársak (az az igazság, hogy az eggyel fiatalabb - 97-02 - Corollánál is sokkal nagyobb, szebb, komfortosabb belülről). Persze, drágább is, mint más gyártók gépei. Meg drágább hozzá minden. Csak nem kell semmi, mer semmi nem romlik el.
Ha megyünk vele, az 1332 köbcentis, 16 szelepes, még a változó szelepvezérlés bevezetése előtti motortól meglehetős kétarcú viselkedést tapasztalunk. Alacsony fordulaton annyira nincs nyomaték, hogy legyorsul a bkv. Viszont bárhova el lehet jutni így is, és döbbenetes átlagfogyasztásokat lehet összehozni (5 meg egy kevés). Ha ellenben pörgeti az ember a kis motort, és szorgosan kapcsolgatja hozzá a váltót, rettentően harapós is tud lenni, és nagyon fickósan mozgatja a tonna feletti testet. 4000 felett állat, de tényleg. Abból, amit érzett, 1.6-osnál kisebbre még egyszer sem tippelte a mellettem ülő az erőforrás méretét, de elhangzott már kétliteres tipp is, 1,4-es Megane-nal járó kollégától. Állítólag 87 ló van benne, nemtomhányas fordulaton. Gyorsulási adataim - az utitársak motorméret-relatív hüledezésétől eltekintve - nincsenek. Egy emberrel a vége (ha jó az óra) picikét 200 fölött lehet, soha nem próbáltam ki. 190-195-tel ment már sokat, tartósan, nagydarab emberekkel is, sok csomaggal, bekapcsolt légkondival, nem látszott rajta, hogy ne tudna még egy kicsikét többet. Mióta átléptük a 200000-et, nem hajtom ennyire, nem mintha bármi jelét adta volna, hogy nem szereti, de 170-185 közötti tempóval most is egész napokat elrohangál a német autópályákon, ha kell. Viszont ilyenkor eszik, mint disznó. Nagy súllyal, állandóan bekapcsolt légkondival, német tempóval a 9 litert is megközelítheti a fogyasztás. Nagy tempónál a motor sem suttog. A futómű nagyon jóindulatú, pontos, meglehetős feszes. Rossz úton ráz, de ha ez az ára annak, hogy nagyon jó vezetni, bőven megéri. A jármű gyárilag eszelősen alacsonyra van ültetve, nem tudom, miért. Kiborító, ha jön a fekvőrendőr, vagy el kell hagyni az aszfaltot, viszont kanyargós utakon nagyon lehet bízni az autóban. Elsőre az egész gépezet azt a benyomást kelti, mintha intelligens, visszafogott, kórosan józan embereknek készült volna, pláne ezzel a kicsi motorral, de mindene (motor, futómű, váltó) olyan, hogy egészen el lehet vele vadulni. Persze, a kis motor nagy fordulaton is kis motor marad, de a stabilitása a jószágnak nagyon-nagyon derék.
Lehet, hogy eladni már soha nem fogom. Úgysem hiszi el senki, hogy 250000 fölött ennyire problémamentes, a használati értéke messze felülmúlja a forgalmi értékét. Meg a szívemhez is nőtt nagyon az okos és szerény szürke paripa. Sok személyes emlék, a jobb első ülés kedves lakói, hatalmas világcsavargások, kocsiban hallgatott zenék, ilyesmi. "Teszek bele annyi kilométert, hogy nem tudom eladni, ha akarnám se...Majd zöldek nőnek a motorházba, meg galambok szarnak a szélvédőre" - így mondja Lovasi. Nekem is ez a tervem.
**
Jó rég írtam ezt. Azóta kevesebbet járok vele, mert nincs már kihez járni vidékre, a városban meg átültem biciklire. Konkrétan harmadannyit hajtom, mint korábban. De még mindig nagyon szeretem. Nagy tempónál hangos, ez jobban fáraszt, mint régen. Ha egyszer veszek másik kocsit, erre odafigyelek. Meg a laposságába is belefáradtam egy kicsit. De nem holnap lesz, hogy másikat veszek. Nemsokára jön a 300000. Kíváncsi vagyok, milyen lesz 400-nál, meg 5-nél. Még a biciklim sincs ennyire megbízható, és még mindig jó benne aludni.
**
No, azóta meg még mentünk sokat. Öregszik is a lelkem. Parkolás közben még párszor meghúzták itt-ott, persze, betétlap sehol, kicsit féltem a rohadástól, de mostanában se pénzem, se időm foglalkozni vele. Még mindig dilemmázok, hogy megbontsuk-e a motort az olajfogyás miatt. Kicsit bánom, hogy olyan sokszor vágtam át vele Németországon annyira türelmetlenül, órákon át 4,5-5ezres fordulat körül, biztos azért van, de 300000 fölött nem veszem zokon. Nagyon függ a vezetési stílustól, hogy mennyire fogy az olaj, ahogy a benzinfogyasztás is nagyon tág határok között változik. nagyjából minden második tankolásra (kb. 13000 km) töltök rá egy litert. Gyakran látom a kútnál, hogy fiatal európai kocsikba is töltögetnek. Azokat biztos nem bontják meg. Kicsit félek, hogy az öregedés miatt drágulni fog a fenntartása, de még mindig kifogástalanul megbízható, és még mindig úgy érzem, hogy nagyon jó minőségű eszköz van alattam. Mostanában kicsit többet megyek vele megint, fél év alatt ugrott bele az utolsó 25ezer. Remélem, még sokáig jó lesz, mert tartok tőle, hogy ilyen műszaki minőségű autóm nem egyhamar lesz megint. Sokkal ráérősebben megyek vele, mint régen, de ha valahova oda kell érni, még mindig nagyon megy.
Hibalista
- Kopóalkatrészek (Százezrenként kötelező vezérműszíj- és görgőcsere. A gyári féktárcsa, betét 160000-ig bírta, másodjára valami francia takony került bele, 200-nál kidobtam. 160-nál cseréltünk szilentblokkokat is. A gyári hátsó gátlókat 240000-nél cseréltem. 250000-óta érződik, hogy csereérett a kuplung.)
- Hiba 150000-ig abszolúte semmi. (97000-től az enyim.)
- 150-nél termosztát-csere.
- 180-nál fel kellett újítani az önindítót (nem volt drága).
- 200 körül valami ékszíjtárcsa elfáradt, nem emlékszem pontosan.
- 210-nél szökni kezdett a hűtőfolyadék, sokáig keresték a lyukat, mert csak nagyon kicsit szivárgott. Végül 240-nél cseréltünk hűtőt, ezzel együtt az enyhén szivárgó vízpumpa is cserére került, azóta nincs vízfolyás.
- 220-nál a parkoló kocsimba beleszálltak hátulról, karosszériaelemeket kellett cserélni.
- 235000-nél szörnyű hangja lett a jobb hátsó csapágynak, cseréltettem. Épp Angliában voltam, k. drága volt.
- Új jelenség, hogy kb. 250-260000 óta kicsikét eszi az olajat, ha sokat megyek vele gyorsan. 1-1,5l/10000km.
- 270000-nél már zavaróan csúszik a gyári kuplung, ha nagyot akarnék gyorsítani, nemtom mér halogatom a cserét.
- 280000-nél rászántam magam a kuplungcserére. Utána napokig folyton tövig rugdaltam a gázpedált, annyira élveztem, hogy újra rendesen gyorsul. A kuplungcsere kapcsán lekerült róla a váltó, így meglett az olajfogyás oka: főtengelyszimering. Csere, azóta minden szép. Nagy kő esett le a szívemről.
- 289000-nél visítani kezdett a klíma bekapcsoláskor, és indulás után a szervo is ráng. Egyszerű: csúszik az ékszíj.
- Most 291000-nél tartunk. Nem esett le a kő. Eszi az olajat. Már 1000-2000 kilométerenként nézem az olajszintet, és töltögetek rá, legtöbbször egy fél litert. Szar egy érzés. Már sehol nem folyik belőle az olaj, ez megeszi. Csak nincs kedvem a motor megbontásához, mert eddig annyira tökéletes volt minden. Csak az vigasztal, mikor itt a népítéletben olvasom, hogy más autók ugyanezt már párévesen tudják.
- 302000-nél a 300-as szervíznél beszerelt utángyártott vezérműgörgők egyike megállt, a szíj által átvezetett nagy hőtől a másik is megolvadt egy kicsit. Nem hatotta meg a motort. A szervíz, ahova járok, garanciában kicserélte.
- 317000-nél eltörött a vezetőoldali első ablakemelő egy műanyag alkatrésze, lezúgott az ablak. Úgy volt, hogy cserélni kell az egész mechanikát, de egy ügyes műszerész megforrsztotta a kedvenc szervízemben, fillérekbe került a műtét.
- 320000-nél lezúztam a kipufogórendszert. Az eltörött lambda-szondából lógó vezeték rövidzárlatot csinált, kiment egy biztosíték, leállt a motor. Az első eset, hogy valahol ott hagyott a gép. Nem az ő hibája volt. Kapott új szondát, jó. Viszont a kipufogójavítás során alámenve láttam, hogy olajos az alja. Megint cseréltek rajta szimeringeket, azt is garanciálisan, mondván, hogy a múltkor azt mondták nekem, hogy minden folyást megszűntettek, hát állni akarják a szavukat. Most nem folyik, de fogy sajnos az olaj, különösen nagy tempónál.
- 325000-nél kezdtem hallani, hogy a másik gyári hátsó kerékcsapágy ideje is lejáróban, kb. százezerrel a párja után.
Ide hordtam szervizbe
Pryma Autócentrum, Bp. I. Kapás u. 2.
Haver a gazda, de nagyon korrekt csávó, úgyhogy biztos azok is jól járnak vele, akik nem az ismerősei.
Az utóbbi másfél évben többet kellett hozzájuk vinnem a gépet, és csak erősödött a bizalmam. Nagyon korrekt, hozzáértő és nagyon kulturált emberek.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1995 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 7 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 97000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 230000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | 105S - kalandmobil | Következő autója? | Nemtom, még sokáig ez lesz. Valszeg Toyota vagy Honda, ha egyszer mégis. |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan