Keveset fogyaszt, viszont nem megy
Szöveges ítélet
2009 tavaszán nagybátyám úgy döntött, lecseréli régi autóját. Imádta a kis Toyotát, ezért első körben a családban próbálta eladni, ezzel biztosítva, hogy jó helyre kerüljön.
Itt kerültem szóba én. Fiatal srác, friss jogsival. Egy gazdaságos, egyszerű, megbízható 17 éves autó éppen ideális lenne neki kezdésnek. -gondolta ő-
Az egész rokonságban ez az autó van meg leghosszabb ideje, sosincs rá panasz, szépen karban van tartva, tuti vétel. -ez volt az én véleményem-
Az érdekek megegyeztek, az ár megfelelő volt, enyém lett a kocsi.
Az adásvétel körül jópár napot állt, erre nem akart beindulni. Az akkumulátor kuka. Azért ez nem jó jel... de ez volt az egyetlen "hiba" azóta is.
Na akkor írjunk sok szépet az autóról! :-)
Külső
Piros, van négy kereke, lámpája, ablakai. Nem mondanám izgalmasnak az egészet. Engem nem hoz tűzbe. A formája egyébként nagyon jól eltalált, arányos, szép. Sehol egy oda nem illő részlet. Nem is várok mást egy korabeli japán autótól.
Üljünk be!
Sokan választanak autót a külseje alapján. Na én nem ilyen vagyok. Ha bűn ronda lenne, legföljebb hunyorítva szaladnék oda az ajtóhoz és nagyon gyorsan ülnék be. Bentről már úgysem látom. :-P A beltér azonban legyen rendben. Szerencsére ezen a téren nincs semmire panasz. A 17 év és a bő 360.000km hagyott csak nyomokat, a tulajdonos nem. Nem dohányzott benne, nem ült be olajosan/malterosan, nem hagyta szétszakadni. (érdekes világban élünk, hogy ezt egy autónál külön ki kell hangsúlyozni és nem magától értetődő dolog...) Na az ülés. Ez egy kellemetlen részlet, ugyanis a vezetőülés ki van már ülve, és a háttámla közepén van valami görcs ami nyom. Ezt leszámítva kényelmes. Elsőre furcsa lehet a mélyen elhelyezkedő ülés. (eleve az egész autó alacsony, lapos) Ha behuppanunk és kicsit "suttyósan fekvősre" állítjuk az ülést, már-már sportosan hat. Egyébként 160-190cm közt mindenki megtalálja magának a kényelmes pozíciót. (ez alatt és fölött még nem próbáltuk) A mély ülésből kiszállni nem akkora élmény. Fájós derékkal már-már nagyon rossz. ;-)
Autós újságírók -különösen TV-ben- szeretik végigkopogtatni a műszerfalat és a műanyag elemeket. A hangokból és a tapintásból eldöntve, hogy a tesztelt példány csodálatos minőségű luxusautó, avagy harmadik világbeli riksa. A Toyota belterét kopogtatva azt állapíthatjuk meg, hogy ez bizony egy jó, kicsit túlérett dinnye. Ha mi kopogtatjuk, kellemes benyomást kelt. Ha megyünk a műszerfal itt-ott már kopog magától is. (néha zavaró, szerintem együtt lehet vele élni)
Másik közkedvelt újságíró fogás, hogy "beférünk-e magunk mögé". Jelentem, igen. Azért annak örülök, hogy a bal első ülésben töltöm a legtöbb időt, ugyanis hátul nem annyira kényelmes egy-egy hosszabb út. Különösen magas embereknek. A lábnak egyébként van hely, arra nem érkezett még panasz, de a fejnek kicsit szűkre szabták a teret.
Legújabb divat, hogy autót ezernyi kisebb-nagyobb praktikus tárolóhely nélkül el sem lehet adni. Akinél ez elsődleges szempont, ne vegyen ilyen régi Corollát. Hozzá kell tenni, hogy nagyjából annyi az ötletes tárolóhely, mint a kor hasonló kategóriájú autóiban. Nulla. Van egy kesztyűtartó, ajtózsebek, középkonzolon egy-két bemélyítés az apróbb vackoknak. Ennyi. Sehol egy dupla-pohártartó, vagy titkos rekesz az értékeknek. Én tudok nélkülük élni.
Kategóriába sorolás
Az autópiacon már mindenre van kategória, vevői szegmens. Kétgyerekes-bevásárlós-anyukaautótól a kicsiafütyim-de-a-200LE-úúúgy-bizserget kategóriáig minden.
Ezt a Corollát nem igazán tudom besorolni. Kicsinek nagy, nagynak kicsi, városi autónál azért több, országúti cirkálótól azért messze van. Összefoglalva: ez egy AUTÓ. Ami kell belefér, ahova kell, elvisz. A hátsó ülések (ülőlap felhajtása után) síkba dönthetőek. (a háttámla osztottan dönthető) Így meg lehet növelni a helyet annyira, hogy két személy két biciklivel, sátorral és ezernyi vacakkal felpakolva vígan elmehet nyaralni. Nagybátyámék két felnőtt és egy gyerek létszámmal bejárták vele korzikát.
A maximum, ami hosszban belefér az a 2,4m-es polcdeszka. Kissebb íróasztal, vagy egy öntöttvas álványos singer varrógép egyben is simán szállítható. Költözködni tehát lehet vele, ésszel. Egyetlen nehézség az, hogy be, illetve ki kell játszani a rakományt a csomagtartóajtón. Ott egy kicsit szűkül a hely a tető miatt is, illetve az ajtó alja sincs a padlószinten. (az is új divat, de nagyon praktikus, kicsit hiányzik.)
ABS, ESP, digitális klíma, kanyarkövető xenon-halálsugár...
Új autót hárombetűs extrák hada nélkül el sem lehet adni. Régen érdekes módon ment. Ezek szerint az utóbbi 20 évben elkényelmesedtünk, elhülyültünk, vagy a gyártók belénksulykolták, hogy ezek nélkül még a puszta létezés is kín.
A "fotelfizikus" társadalom mindenkit tömegpusztítónak titulál, aki olyan autót vezet, amelyben nem segít az elektronika elindulni, kanyarodni, megállni. Nekik üzenem, hogy ez a kocsi egy szem tranzisztor -nem ám számítógép- nélkül vezethető. Nagyszerűen kanyarodik, nem esik árokba és bőven megáll a zebrán áthaladó oviscsoport előtt. Döbbenetes nemde? Nem! Nem döbbenetes, inkább emberközeli. Megköveteli azt, hogy a vezető észnél legyen és pontosan tudja hol a határ. Érzésem szerint több gondot okoz az, hogy a túlbiztosított autók vezetőiben tudat alatt benne van az az érzés, hogy "nyugodtan mehetek lendületes a kanyarban, mert ha gond van, az elektronika majd megfog, a 6 légzsák meg olyan kellemes lesz mint egy finom puha paplan" Holott nem erre találták ki a rendszert, hanem arra, hogy "megyek biztonságosan, és hirtelen adódó helyzetben ha én nem reagálnék megfelelően, van még egy utolsó mentsváram, az elektronika."
Visszatérve a Toyotára: az egyetlen extra ami hiányozni szokott, az a szervokormány. Parkolásnál még ennél a kis autónál is becsületesen meg kell kapaszkodni a kormányban, ha szeretnénk egy szűkebb parkolóhelyre betuszkolni.
Másik kellemetlenség a fűtés. Nem az a baj hogy nincs, hanem az, hogy lassú.
Említettem, hogy egy szem tranzisztor nélkül működik az autó. Füllentettem. A középkonzolon természetesen helyet kapott a kor elengedhetetlen japánautó-kelléke, a digitális óra! :-)
Induljunk el.
Jó akkuval két hét kinti állás után, -15°C-ban is első izzítás után, köszörülés nélkül, pöccre indul az autó. Kellemes tulajdonság, becsüljük meg!
Ami elsőre feltűnik, hogy kissé lomha. Az 1.8-as dízelmotor alacsony fordulaton dödög, a hangja valahol a traktor és a busz között van. Egy fürgébb, pörgősebb benzinmotor után elképesztően furcsa lehet. Szerencsém van, a stílusomhoz nagyon jól illeszkedik a gép. A motor nyomatéka a legnagyobb előnye. Illetve az, hogy pörgetés nélkül, már-már alapjáraton is van kellő nyomaték. Városban, dugóban araszolva nyugodtan kapcsolhatunk kettesbe, ahol elengedve a gázt az autó nem fullad le, erőlködés nélkül halad lassan. Egyesben az elinduláshoz sem feltétlenül kell a gázpedál. Ha valaki sokat bénázik az elindulással, vegyen egy ilyet. Ha ebben sem arat sikert, jobb ha buszra ül. (ezzer remélem jól érzékeltetem, hogy milyen az autó stílusa)
A váltó nagyon kellemes. Mostanra már biztos sokat kopott, el sem tudom képzelni újkorában milyen lehetett... a sebességeket könnyen meg lehet találni, határozott az egész szerkezet. Nincs az a lekvárkeverős érzés.
A sebességfokozatok jól vannak kiosztva. Országúton közlekedve az ötödik sebességet nyugodtan megtarthatjuk egész úton, lakott terület előtt motorfékkel lassítva kényelmesen átgurulhatunk 50-el a lakott terület táblánál, az autó ilyenkor sem rángat. (80-90km-t sikerült már megtenni ilyen módon, minden faluban betartva az érvényes sebességkorlátozást.)
Ez a "fontolva haladó" stílus két helyen lesz kifizetődő. Egyik a gyorshajtási büntetések összege. A motor egyszerűen nyugalmat áraszt. Nincs kedve a vezetőnek rúgni neki és száguldozni. Másik hely, -amit szerencsére ritkán kell látogatnunk- a benzinkút. Országúton 4,5l-el vígan elmegy ("csak" 90-100 körüli tempóval). Városban kicsit megnő a fogyasztás, ott valahol 5-6 liter közt alakul. Mikor hogy. :-)
Kanyar!!!
A lomhának mondható motort akkor bánjuk, amikor kanyargós útra érünk. Mint már említettem, az egész autó lapos, mélyen ülünk. Az úton kicsit úgy mozog, mint egy gokart. Nem dülöngél, nem csúszik ész nélkül, nem okoz meglepetéseket, egyszerűen csak élvezetes. Valami nagyobbacska benzinmotorral csodálatos élmény lehet.
Járt utat járatlanért el ne hagyj...
...mert az autó alja mindenhol leér, felfekszik. Ha tudom, hogy olyan helyre kell mennem ahova földút vezet, inkább keresek egy parkolóhelyet még az aszfaltos részen. Nagyon csúnyán oda tud verődni ott is, ahol más autók még gond nélkül közlekednek. Városban a fekvőrendőrök, padkák, kocsibejárók is problémásak lehetnek. A kerekek mögött merev, műanyag sárvádő/sárhányó/lószarpofozó található, (kinek hogy tetszik) ami elég gyakran ér le és szép lasan kopik, törik. Japánban biztos másképp készülnek az utak.
"Óóó, elmennek ezek olaj nélkül is!"
A japán autók megbízhatóságát csak a magyarok tudják igazán próbára tenni. Volt szerencsém olyanhoz, aki azzal büszkélkedett, hogy az előírt út két-háromszorosánál többet is használta az olajat, mert a japán bírja... de eladta, pedig milyen jó volt. Na annak az autónak a következő tulajdonosa nem biztos, hogy őszinte ódákat zeng a megbízhatóságról.
Írtam, hogy az autó családból való, az előélete, szervizelése végig ismert.
Na így tényleg nincs vele baj. Most 384.000km-nél áll az óra. Lassan a tizedik körét kezdhetné meg az egyenlítőn és bírja. Olaj, szűrők, néha a kopó alkatrészek cseréje. Ennyi a javítás és karbantartás. Nincsenek váratlan üzemzavarok. Kivisz a világból, ahol ha körülnéztünk, biztosak lehetünk benne hogy beindul és vissza is hoz. Emlékszünk a relámra? "olyan nincs, hogy egy Corolla nem indul"
"Senki sem szereti, ha a rozsda megeszi az autóját. -Fobizán autósampon!-"
Valahol olvastam, hogy annak idején azzal ijesztgették az embereket, hogy a japán autókat csak öt évre tervezik, aztán szétrohadnak. Nekik nem lett igazuk. A bal első sárvédő elem volt az első, amit elkapott a rozsa és átlyukadt. 15 év után. 18 év után nem folytathatta velünk útját a hátsó kipufogódob. (azért a közbenső dobok/csövek is érnek már)
Most, az autó 20. tavaszán kirügyezett a jobb első sárvédő ive is. (komplett elem megvan, beépítésre vár)
A küszöbök is csúnyán néznek már ki, beérett egy karosszérialakatos. Az autó korát figyelembe véve itt volt már az ideje. És akkoriban nem 12év átrozsdásodás elleni garanciával hirdették a masinát.
Hozzá kell tenni, hogy szegénykének szinte teljes életében csillaggarázs jutott csak. :-(
Összefoglalva: aki most vesz Toyotát, őszintén remélheti, hogy az akkori mérnökök még a gyárnál vannak alkalmazásban és ilyen minőségű gépeket terveznek.
Fenntartási költségek
Azt már írtam, hogy gyorshajtásért és üzemanyagért nem kell sokat fizetnünk. Váratlan kiadások sem lesznek, ezekért nem kell hitelt felvenni. A várt kiadások ezzel szemben meg fogják szorongatni a pénztárcánkat. Hasonló korú, gyakoribb, európai autók alkatrészeihez képest a Toyota szerveit aranyárban mérik. Nem tudom pontosan, hogy mi a helyzet az utángyártott alkatrészek minőségével, de az áruk azoknak sem kedvező. Szerencsénk talán annyi lehet, hogy az eredeti alkatrészek nagyon tartósak, ha jól végzik el a javítást, a magasabb ár fejében tovább is bírják a bevetést. Mindenki döntse el, hogy gyakrabban szeret fizetni keveset, vagy ritkán sokat.
Bontóban lehet próbálkozni, de sikerre nem sok esélyünk van. (esetleg japánautó-bontóban) Ígéretet azonban kapunk arra, hogy hamár kiszolgálni nem tudtak, az autót bármikor szívesen beveszik jó áron. :-D
A költségek közé írható a biztosítás. A rendszer remekül van kitalálva. Jelentős szorzót jelent fiatal korom és az is, hogy férfinak születtem. A városba bejelentett állandó lakcímem se segít a helyzeten. Az 1800 köbcentiért is felárat kell fizetni... az első (A0) biztosításnál a motor mérete kb. másfélszeres költséget jelentett egy 120-as Skodához képest. Mintha azzal kevesebb balesetet lehetne okozni... Ilyen a rendszer. A biztosítónál dolgozók amikor a következő év árait kalkulálják, biztosan rongyosra hallgatják Alvin és a mókusok Bizalom című számát. Aztán az A00-ból hipp-hopp M02-ben van az ember... a biztosítókat B03-ból csókoltatom, a túlzott aggodalmuk csak nekem került sokba...
Összefoglalás, értékelés, konzulensek aláírása, meg ami csak kell :-)
Nem tudok rosszat mondani erről az autóról. Valószínűleg azért, mert pont nekem való. Ha valaki talál egy jó állaptú példányt, biztos lehet benne, hogy sokáig fogja gond nélkül szolgálni. (és a gondoskodást biztosan meghálálja.) Jelenleg úgy érzem, nem szeretnék semmilyen másik autót. Se újabbat, se más márkát. Na jó, ennek a Corollának a Liftback változata azért elviselhető lenne. Annak szép a feneke. (de a motort ha kell átrakom, mert úgy lenne az igazi. :-P )
Hibalista
- Akkumulátor, éppen az adásvétellel egy időben. (fogyóeszköz) - Olaj, szűrők, egy-egy kopó alkatrész (pl. fékcső, gumiharangok, stb) Semmi kirívó
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1992 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 368000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 16000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan