Családi Nippon, avagy a legjobb felelet Golf-témaban
Szöveges ítélet
1993 Toyota Corolla 1.8 AT
Toyota a ’80- as évek végén gondolta, hogy ideje lenne már kilépni a kőkorszakból vagyis a szögletesség netovábbjából, és a gömbölyűbb formák felé kéne evezni, ekkor született meg a 6. generációs immáron gömbölyű Corolla, amit 1992-től gyártott a Toyota. Ez volt első modell, ahol már nemcsak a japán piacot vették figyelembe a tervezésnél, hanem az európait is, mind méretben, mind dizájnban egyaránt. Ez a modell szinte a gyártási éveitől kezdve vezette a meghibásodási statisztikák élén állt, persze pozitív értelemben, 1000 autóból alig 2-3%-uknál volt kisebb probléma. Ezek után meg tudom érteni édesapámat, aki semmi pénzért nem válna meg a hőn szeretett rizsrakétájától, ill. el se cserélné más autóra, én a Corolla generációból természetesen elcserélném egy jó állapotú Corolla GT AE86-osra, vagyis hétköznapi nevén Hachiroku-ra. Design tekintetében szubjektíve ez a legszebb Corolla a 8 generációból, leszámítva persze az AE86-ot, végre volt egy szikrányi bátorság volt a japán tervezőkben. A design sem tiszavirág életű, mint pl. a következő generációnál, 14 év elteltével se ronda. Nagyon szépek a vonalai, főleg övmagasságban a fényárnyék vonal. Elölről nem emlékezetet semmire, hátulról viszont egy fekvő szundító elefántra. A mai Toyotákba az ember egy nagy adag koffein infúzió mellett ül be, hogy el ne aludjon a volánnál olyan unalmasak, ellentétben a régiekkel. A sminkes nem igazán készült rá a feladatára, lehet mondani rá, hogy unalmas, és nem fog kiváltani tömeges rajongást, de nem ronda autó. A belső tér sem emlékezet már a napszítta, kopogós és undormány nyolcvanas évek világára, hanem puha, finom anyagokat használtak pl. szivacsos műszerfal, plüss ülés, nagyon szép kárpitok. Szinte a mai autókat idézi, mint egy makulátlan monolit. Semmi megragadó érzelem, de mégis ízléses belül és nem falanszterszagú. Az anyagminőség, az illesztések tényleg makulátlanok, tényleg mindent megtettek a piaci sikerért. Bár azt azért el kell mondani, hogy ez egy canadai kivitel, bár japán gyártású, de több dologban is eltér európai társaitól és jobb minőségű is.
Karosszéria viszonylag tágas 4 embernek, a csomagtartóban is elfér egy kisebb építkezéshez szükséges cementes zsák mennyiség, ledöntött ülésekkel bálnabendőnyivé alakul át, bár 5 személyes, de nekik már szűk. Nagyon jól kilátni mindenfelé. Sok átgondolt részlet jellemzi az autót,mint pl. a pohártartó szellemes elhelyezése. A kezelőszervek könnyedén járnak, ergonómia példás, más autóból átülve is gyorsan kiismeri magát az ember. Könnyű megtalálni az ideális vezetési pozíciót, bár a nyúlánkabbak kifogásolhatják, hogy nem lehet eléggé hátratolni az ülést. Szép a műszerezettség, bár kilométeróra skálázásban még egy ezres Swift is felette áll, amely 180 km/h-nál megáll. Az autó karosszériája nem igazán merev, főleg nagyobb terhelésnél érezhetően csavarodik. Ennek ellenére ez még a biztonság miatt elnehezült ill. Euro akárhány miatt elfojtott motorok előtti korszakból származik, ellentétben azokkal a mostani japán autókkal szemben, amik míg Japánban erősek, de amint az öreg kontinensre teszik a papucsaikat, máris jónéhány csikó szétszéled a ménesükből az itteni szabványok miatt.
Ebben az 1.8-as motorban megvan mind a 115LE, úgymint a japán belpiacos társainál is. Ez a motor van a dupla kereklámpás Celicában is. A motor nagyon nyomatékos, alacsony fordulatról is dízelesen indul meg, leszabályozás 6000 tájékán van, nincs lórúgás, végig ugyanazzal a kikövezett erővel húz. 180-nál leszabályoz a japán öntörvény miatt, de addig vehemens. Hangja elég vérszegény, de elmegy, legalább ha nem feszül bennünk a versenyzési vágy, akkor legalább csendes. A puszta számadat alapján(11.2s) nem érezzük gyomorban a gyorsulást, valóságban jóval gyorsabbnak érződik, pedig nincs is rajta sportdob. Megterhelve sem sokat lanyhul a dinamika, meglepetést okozhatunk több autóstársunknak is, pláne 1.4-es felirattal a hátulján. Elég erős ahhoz, hogy ne kelljen gondolkodni egy előzésen, hogy belevágjunk-e vagy nem, vagyis nem vagyunk permanens életveszélyben.
Itt persze szerepet játszik a viszonylag könnyű kasztni is(1135kg), ill. a vajpuhán és gyorsan dolgozó régi 3+1 sebességes automata váltó is. A plussz 1 fokozat az Overdrive gomb miatt van, ami a fogyasztás mérsékli és menetkomfortot növeli, de bőgetni, kitaposni a szemét Overdrive OFF állásban van lehetőségünk. A motorhang nagyon finom, többen hitték azt, hogy még nincs beindítva, mikor közben már duruzsolt . Padlólemez masszírozásakor akár 2-t is visszavált, és a piros mező előtt nem sokkal kapcsol fel. Okos szerkezet, ha kicsit nyomjuk gyorsan felkapcsolgat, ha nagyon akkor kevésbé. Ami hátrány, úgymint a Wankel motornál is, motorfék szinte nincs is, bár itt az automata miatt nincs.
A kormányzás, olyan, mint az orosz illesztés, nem igazán pontos, nagyobb tempónál korrekciót igényel menet közben, nem igazán egzakt és sokat kell tekergetni, de könnyen olvassa gondolatainkat. Annál jobb viszont a futómű, ami pont a kényelem és sportosság határán lavíroz, kanyarokban nagyon stabil, gyorsan vett kanyarokban alulkormányozott, bár havas, nyálkás úton könnyű megindítani a hátulját, és a budapesti kátyútengerben sem esik ki az ember fogtömése, hála a hátul is független több lengőkaros futóműnek. Megterhelve viszont rövidnek bizonyul a rugóút és néha felüt, terhelve igazából vizes, nyálkás kanyarokban igényel több odafigyelést a vezetés, mert könnyen szembetalálhatjuk magunkat az autó hátsójával. Élvezetes a fék használata, kis pedálerőre dolgozik jól adagolható és nagyon sokat kibír a betét(120-140e km-t saját tapasztalat), persze csak akkor , ha Made in Japan felirat feszül rajta. Nem betonfalba rohanós, de hatásos a fékhatás. Összességében a vezetési élmény nem rossz.
Ami megdöbbentő az a fogyasztás, ekkora motor + automata váltó használata mellett sem kér 7.5-8l-nél többet kizárólag városban, míg országúton 6.5-7l között elmegy, ha nem tiporjuk a törvény adta kereteket túl. Ami a meghibásodásokat illeti, az nem volt még, pedig 205e km van az autóban, pedig a fél világot bejárta az autó a kopó alkatrészeken kívűl, csak a vízpumpát kellet csak cserélni, ill. 2 izzót. Márkaszervízt csak élete első évében látott, utána otthon voltak mindig cserélve a dolgok rajta, elmondható, hogy egy szerelőbarát autó. A vicc az kipuff rendszer 13.5 éves(benzin motor), és még most sincs egy rozsdafolt se rajta, ami hihetetlen. Karosszérián is csak a kerékíven van egy-két pötty.
Felszereltsége elmegy, vezetőoldali lufi, szervokormány, központi zár, Toyota hifi(ami elég silányul szól), automata váltó. Az ablak kurblis, de legalább hátul is majdnem csutkára leengedhető, ez fontos momentum tekintve, hogy a klíma kimaradt belőle. Összességében ennél józanabb, megbízhatóbb autót még lidérces rémálmában sem találhat az ember.
Gyors, megbízható, olcsó fenntartani és nem lopják. Használtpiaci ára 600-700e Ft, aminél azonban jóval többet ér, főleg ezek a tengerentúli példányok elég ritkák is.
Hibalista
- vízpumpa, izzók
Ide hordtam szervizbe
Általában magam csináltam, csak vezérműszíjcserére vittem a Toyota Mayerhoz.
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1993 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 10 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 30000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 172000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Samara | Következő autója? | Subaru Impreza WRX STI |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan