Avensist mindenkinek
Szöveges ítélet
Sokféle autó megfordult már nálunk a 15 év alatt, amióta családdal autózunk, köztük egy ehhez hasonló Avensis, 2009-es gyártású, szintén 1,8-as szívó benzines, csak szedán. Három évig használtuk mindenes családi autóként, kb. 100ezer km-t raktunk bele. Szerettük a tágasságát, a csendességét és megbízhatóságát, de egy idő után ráuntunk a lomhaságára, így végül lecseréltük egy hasonló köbcentis, de turbós és fiatalabb Octáviára, ami nyilván összehasonlíthatatlanul gyorsabb volt. Azóta kétautós üzemre váltottunk, és az Octáviát leváltó kisebb turbós benzines (V40) mellé szükségünk volt egy nagyobb kombira, amivel hosszú utakra is el lehet indulni, de a napi ingázás sem árt neki. Mivel eleve a japánok felé hajlok, nem volt igazán kérdés, hogy valamilyen keleti, benzines vagy hibrid jármű lesz a befutó. Sokáig szemeztem a kombi Corollákkal, egy erősebb, alig futott hibridet ki is próbáltam, de végül elriasztott a szemmel látható gyengébb összeszerelés, szegényes felszereltség és az ahhoz képest borsos ár (bőven 8M felett volt, persze ez ma már bőven 10 fölöttet jelentene). Így lett végül belőle ez a Németországból behozott, 2018 elején forgalomba helyezett, sérülésmentes, kombi Avensis. Nem mellékes szempont volt, hogy az elődjét elfogadható áron beszámította a kereskedő, így átírással, biztosítással, szakszervízes olajcserével nem került kétmillióba a csere. Lexus 300h-ból átülve nyilván hiányzott kezdetben a gyorsulás, sőt a hibrid üzem takarékossága, de közel egy évnyi használat után szinte megszerettem. És akárhonnan nézem, ma sem vennék mást. Ez a kocsi ugyanis mindenre pont megfelel. Lássuk, hogy miért.
A küllem nyilván szubjektív, de így kombiban ez a FL utáni kivitel szerintem jobban néz ki, mint a szedán. A miénken elöl-hátul króm díszléc dob még a megjelenésen, a 17-es, félig grafit szürke felnik jól állnak neki, de a téli 16-os garnitúrával is ok. Vezetni a télivel egyébként kényelmesebb. Belül sötétszürke kárpit, világosszürke velúr betéttel, műszerfalon aluszínű díszcsík. Rendben van, de itt-ott recseg, a 2009-es Avensisben egy nyikkanást nem lehetett hallani.
Amit viszont a korábbi nem tudott, az a kifejezetten fejlett vezetést segítő rendszerek. Nagyon jó a fényszóró-asszisztens, az automata ablaktörlő; megbízható az ütközésre figyelmeztető rendszer is (80 alatt automatikusan befékez, afölött csak sípol és villog - kétszer már megmentett). Szintén kiválóak a ledes fényszórók, nem a legmodernebbek, de jó éles a fényük. Plusz jó a dizánjuk is, jobb, mint az új Corollánál.
Tolatókamera van, plusz egy utólag beépített radar, amit nem használok, a kamera tökéletesen elég, jó a képminősége.
A beépített navigációt nem használom, de így is jelzi a telepített trafipaxokat. Hasznos, mert lehet vele azért gyorsan menni.
És ha már a menés. Ez az 1,8-as szívó benzin, kéziváltóval nem a legerősebb motor nyilván (180NM nyomaték). De tökéletesen elég arra, amire használom, sőt hosszú utakra is kiváló. Hegyvidékre max. automatával jöhetne szóba, de síkvidéken nagyon szépen el tud indulni így is. Pörgetni kell.
A fogyasztása teljesen lábfüggő, de teljesen rendben van. Ha tartósan négyezer környékén van pörgetve (autópályán 160 km/h) megeszik 9 litert is, háromezer környékén (130) ez megáll 8 literben, míg kétezres fordulaton (70-100) lemegy hét alá. Az átlagom, mivel sokat pályázok (és ahol lehet, megyek), nyolc fölött van. De óvatosabb vezetéssel ez simán 7-7,5 is lehetne.
Vezetni kényelmes: kissé magasabban ül az ember (nekem ez bejön), az ülések jól kitömöttek, jó az oldaltartásuk. Menet közben csendes, motorzaj alapjáraton szinte nem is hallatszik, de pörgetve sem bántó egyáltalán. Szélzajból csak 150 fölött lesz a susogásnál erősebb zúgás, de akkor sem bántó (jobb a szigetelése a Corollánál).
Hosszan és kellemesen lehet vele gyorsan menni. Sötétben különösen megnyugtató a műszerfal és a gombok kék világítása. A kormányzás közvetlen, gyorsan reagál. Futómű kényelmes: a rettenetes hazai utakat elég jól kimozogja, de nem billeg, feszes érzetet ad. Kanyarban ugyanez a feszesség, pontosság.
Nem tudok róla rosszat írni. Pár kényelmi funkció hiányozhat, ami ma már alap (hátul a légrostélyok, ne adj isten több USB), de ezekért bőséggel kárpótol a rengeteg hely (hátul nincs kardánalagút így középen is elfér egy felnőtt is), az általános minőségérzet, a fejlett biztonsági rendszerek és a tudat, hogy tíz év után is ugyanígy fog menni a kocsi.
Márkaszervízbe hordom, amit elég sok helyen találni az országban, többségük megbízható. A gyári alkatrészekre hűség-kedvezményt adnak, és egy Avensist eleve nem nagy összeg szervízelni (olaljcsere kb. 40-50 ezer HUF 15ezer km-enként).
Szóval elnézve a piac és a világ alakulását egy darabig még megmarad. És mindenkinek ajánlom, aki nem annyira gyorsulgatni akar, hanem egy olcsón fenntartható, (nagyon) tágas, biztonságos és megbízható autót keres. Ár-érték arányban ennél jobbat nem talál.
Frissítés 184ezer km – megérkezés Nirvánába
Lassan három éve, hogy megvettem, az óra most 184ezret mutat, vagyis évente majdnem ötvenezer a megtett km. Főleg hosszú utakra használom, hatszáz km-es távokat megyek vele (nyugati irányban) havonta négy-hat alkalommal. Tizenötezrenként olajcsere, kb. ötvenezrenként fékcsere, plusz a gumik – ennyit kellett rákölteni benzinen kívül (egy vízpumpa-csere ugrott be még a kilencvenezres nagyszervíz környékén, ez típushibája ezeknek a motoroknak). A rendszeres karbantartást viszont meghálálja, sőt: valójában ennyi métert beletekerve még nagyobb is a bizalmam benne, mint amikor megvettem, mert pontosan tudom, hogy bármikor el fog indulni és soha nem fog megállni, ha nem akarom. Komfortban, csendességben, menettulajdonságaiban ugyanazt nyújtja, mint három éve, semmi nem változott. Fogyasztása kicsit lejjebb ment (most olyan 7,5-7,7), talán az osztrák-német autópályákra jellemző kevésbé hektikus forgalom miatt – pedig ott is rendszerint a sebességkorlát fölött megyek (ahol lehet), mert nagyon szépen lehet vele vitorlázni, 160-180-as tempónál is gyönyörűen megy.
Időről időre megkísért a gondolat, hogy le kellene cserélni, valami kicsit izgalmasabbra, kényelmesebbre, netán egy dízelre, de mindig rájövök, hogy ezt a komfortot, tágasságot és nyugalmat szinte csak a jelenlegi piaci értékének a kétszereséért tudnám megszerezni, mondjuk egy fiatalabb kombi corollával, vagy netán egy szintén fiatal octavia és/vagy superb megvásárlásával (amik ráadásul kb. ugyanannyira izgalmasak, mint ez). Aztán egyrészt az előbbi kisebb és igazából nem komfortosabb, az utóbbiak pedig tartósak és kényelmesek ugyan, de közel sem képesek azt a fajta nyugalmat szavatolni hosszú távon, amit ez még nagyon sokáig képes lesz nyújtani. Szóval még megmarad legalább egy évig, de lehet megcélzom vele a 300ezret is.
Hibalista
- 90ezer környékén vízpumpa-csere - a motorokra jellemző típushiba. Kb. 100ezer HUF volt vezérmű-szíjjal együtt, szakszervízben.
Ide hordtam szervizbe
Toyota Twin Győr
Értékelése: 8
Másik szerelő értékelése
East-Tech Car Sopron
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2017 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 44000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 140000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | 300h | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan