Wagonerzsi
Szöveges ítélet
WAGONERZSI. Így neveztük el a kis méregzöld ’’pattanást’’, amikor 7 éves korában megvásároltuk. Második autónak, oviba-suliba furikázáshoz kellett. Városon belül erre, és havi néhány alkalommal közeli településeken élő nagyszülők látogatására használjuk. Pontosabban feleségem, aki nagyon szereti, és hallani sem akar egy esetleges váltásról! Jómagam, mint ’’autóbuzi”, azért kicsit kritikusabb vagyok. Aki egyetlen, és első számú autónak használja, fel kell készülnie számos kompromisszumra.
Sok teszt nehezen emészthető, szokatlan formájúnak tartja Erzsit. Szerintem inkább kedvesen bumfordi, szerethető. Ráadásul lépten-nyomon felbukkan a hazai utakon, így egyáltalán nem nevezhető szokatlannak. Szóval a megjelenéssel semmi bajom nincsen.
Az egyterűs jellegből adódóan könnyű beülni. A térérzet a keskeny utastér ellenére jó, nem érezzük magunkat bezárva. Az ülések azonban keskenyek, alig formázottak – rövid utakra valók. A műszerfal kőkemény, kopogós, de egyben van, jól összeszerelt. A kormány rásegítése az újabb autókhoz képest már kevésnek tűnik, de nem vészesen. A kis kerekek, kemény csillapítás miatt az autó – főleg a rossz hazai utakon – állandóan pattog, ugrál, éles kanyarban rendesen dől is - ajánlott tehát vigyázni, mert egy ismerősömnek sikerült is felborulni vele! Mind a motor, mind a futómű emellett hangos, amit a dobozszerű karosszéria jól fel is erősít, és bizony az az utastéri elemek is meg-megszólalnak. 100km/h felett a zenehallgatás, beszélgetés nem igazán jön szóba.
A motor mindig, még a legnagyobb hidegben is ’’pöccre’’ indul. Hangos, és morgós, de szereti a pörgetést, agilis. Bár a maximális nyomatékot (a 16 szelepes szívó japán autókhoz hasonlóan) nagy fordulaton, 4000 felett adja le, mégis kifejezetten jónak érződik a teljesítményleadás, mondhatni, hogy sportos. Városban valóban jól használható, könnyen fordul, kis helyen elfér, könnyű a parkolás a jól átlátható karosszériával.
A csomagtartó utazáshoz kicsi, de keresztben egymás mellett pont elfér két összecsukható reksz, így egy nagyobb bevásárlás sem probléma. Az utastéri és a csomagtérajtók egyébként
nehezen járnak és ’’wartburgos finomsággal’’ csukódnak, finoman szólva sem keltenek prémiumos érzést.
A megbizhatósága viszont első osztályú! Az autó most már 12 éves lesz, és az eltelt 5 év, és valamivel több, mint 50.000km alatt semmi baj nem volt vele, csak az olajcseréket kellett elvégezni. A féken, kuplungon, kormányon nem érződik a használat, eredeti gyári még a kipufogó, és a vásárlás óta az akksit sem kellett még cserélni. A fényezés is makulátlan, rozsdának sehol, semmi nyoma, igaz jórészt garázsban áll. A mechanikus és elektronikus konstrukció abszolút igazolja a japán megbízhatóságról szóló legendát (a fontosabb alkatrészeket az anyaországból importálták az esztergomi gyárba).
A ’’Suzuki=kis fogyasztás’’ agyakba égett képlete viszont nem teljesen fedi a valóságot. Aki ilyen autót szeretne magának, az ne higgyen az 5 literes fogyasztásról szóló hirdetéseknek! Igaz, főleg városban használva, de időnként autópályára, országútra is kimerészkedve inkább 6.2-6.4 litert eszik a gép, ami egyébként egyezik a hivatalos gyári adattal.
Összefoglalva:
Városi lóti-futinak kiváló! Aki elfogadja a ’’furgonos vezetési élményt’’, és nem önkifejezést, divatcikket, hanem pusztán csak egy használati tárgyat lát egy autóban, végül is szeretni fogja. Ez az autó nem akar másnak látszani, mint ami. Olyan ritka az autók között, amilyen kevés embert ismerünk: őszinte és megbízható.
Hibalista
- Nem volt hiba.
Ide hordtam szervizbe
Ismerős szaki a szomszéd faluban.
Értékelése: 10
Képek az autómról
Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2002 |
Kényelem | (4) | Használati időtartam | 5 év |
Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 26000 |
Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 50000 |
Szerviztapasztalat | (4) | Átlagfogyasztás | 6 l |
Előző autója? | – | Következő autója? | – |
Ennyire szerette | (4) | Megérte a pénzét? | igen |
Verdikt | (7.1/10) |
