A sánta ló táltosbőrben
Szöveges ítélet
A régi Swift-ből átülve elsőre csodának tűnt, tudott gyorsulni, és ami még lényegesebb, fékezni is, a 205-ös gumik jól fogják az utat. Jó volt végre majd fél méterrel feljebbről látni a forgalmat. Azután kicsit megkopott az újdonság, és hamar kezdtem észrevenni az apróbb negatívumokat is.
Komolyabb panaszom persze a kezdetek óta nem lehet a kocsira, tényleg mindenhol elmegy, sosem próbált cserben hagyni, de a használat során azért ért néhány csalódás.
Az első mindjárt akkor, mikor sikerült megfogalmaznom, hogy a szélvédő közepén a látótérből jókora darabot kitakaró, zavaró valami az bizony a visszapillantó tükör. Ezt valami rejtélyes okból annyira alacsonyra helyezték, hogy a gyárilag az üveg felső részére ragasztott árnyékolás alatt is jókora hely van a tükör felső széléig, ahol simán szembesüt a nap, viszont cserébe a tükör tekintélyes darabot takar szemmagasságban a látótérből. Ezt a problémát sikerült házilag orvosolni azon egyszerű módon, hogy a tükröt 180 fokkal elfordítottam a tartókonzolon. Mivel szerencsére a felfüggesztése nem középen van, éppen annyival került feljebb, mint amennyivel eredetileg kellett volna magasabbra tenni, viszont így az éjszakai üzemmódot nem nagyon lehet használni, mert a kapcsolója a tükör tetejére került, s nagyon nem esik kézre.
A külső tükrök termetesek, nincs is baj velük - egészen 85 km/h sebességig. A kialakításuk konzolos, így a tükörház és a karosszéria között van néhány centi légrés, ami nagyobb sebességnél már döbbenetes menetzajt eredményez. A szél - mint az első autópályán megtett kilométer után kiderült - máshol is belekap a karosszéria mélyedéseibe, így az engedélyezett 130 km/h-nál már képtelenség rádiót hallgatni, de még a beszélgetés is csak erős odafigyelés árán lehetséges a surrogó hangok miatt. Hiába, ezt a kocsit inkább a természetbe tervezék, mint autópályára, ez hamar nyilvánvalóvá vált.
Főként városban használva igazán praktikus, magassága ellenére nem bizonytalan a vezetése, alacsony a súlypontja és kimondottan könnyen kormányozható. Az már kevésbé javítja a hírnevét, hogy hétvégi bevásárlásnál egy nagyobb áruházi bevásárlókocsi tartalmát már nem eszi meg a csomagtartó, a maradékot a hátsó ülésre kell berakni.
Amivel végképp nem tudok megbarátkozni, az a fogyasztása: 8 liter alatt nem sikerül tartanom semmi módon, ha csak városban megyek, akkor 8,5 az átlag, télen egészen 9-ig felkúszik. Pedig nem taposom, nincs is miért, a másfeles motorból semmilyen lábtechnika nem varázsol versenylovat. A váltó kellemesen kapcsol, de a hangja förtelmes: fémes, kotyogó hangja van a műszernek (újkorától ilyen, nem hibás), minden kapcsolásnál visszasírom a Swift hangtalanul járó váltókarját.
Amióta nyúzom, azóta próbálok kényelmesen elhelyezkedni a vezetőülésben, de még mindig nem sikerült, bár 180-as magasságommal átlagosnak számítok. Maga az ülés pedig nem kényelmetlen, azonban éppen egy fokozattal kellene még hátrébb engedni az utolsó lehetőségnél ahhoz, hogy a lábaim kényelemben legyenek. A kormány kényelmes, kicsi (a szervó is éppen jó), de a könyökömet nem tudom megtámasztani: a kartámasz túl alacsonyan, az ablakkeret túl magasan van, egyiken támaszkodva sem lehet jó fogást találni a kormányon. Egyébként az utastérben van hely, ha néha az asszony vezet, egész kényelmesen el tudok ücsörögni az anyósülésen, de utazam már hátul is, harmadmagammal (a saját kocsimban!), rövidebb távon arra sem lehet panasz (aki meg hosszabb távon hármasával utazik hátul, az úgysem lehet sikeres ember).
A kocsi rézvörös színe nagyon látványos, az első esős út után viszont tragikusan nézett ki: a kerekek elöl és hátul egyarán olyan mértékben verték fel a sarat a kocsi oldalára, ami azonnali intézkedést követelt. Sürgősen fel kellett szerelni sárvédőkkel a járgányt. Ehhez a gyár két félét ajánl: egy vékonyabb, gumi alapút, és egy nagyobb, mutatósabb, műanyag készletet. Ez utóbbi mellett döntöttem, de igen hamar kiderült, mekkora hiba volt. A felszerelt merev sárvédők tényleg jól mutatnak, a felcsapódó sár ellen is védenek, de olyan mértékben rontották a jármű terepszögét, hogy minduntalan felakadt a kocsi a járdaszegélytől kezdve a földúton lévő nagyobb buckákig mindenhová. Az első teljes szettet kb. egy hónap alatt letördeltem, most már a harmadik van fent, de az is elég viseltes. Nem tudom, a gumiból készült alkalmatosság milyen, de ezt a műanyagot nem ajánlom jó szívvel senkinek, mert éppen a tereptulajdonságait rontja a kocsinak, ami egyébként dícséretes erőssége a járgánynak.
Összességében nem rossz az SX4-es, de erős kompromisszumokat kell kötnöm magammal, hogy szeretni tudjam. A megjelenése azért sok mindenért kárpótol. Ha nem adott volna a kereskedő 1,1 milla kedvezményt a vásárlásnál, talán még rossz vételnek is tartanám az eredeti listaáron, így azonban inkább kedvező az összkép.
Hibalista
- Szűk két év alatt gyakorlatilag semmi hiba. Az utastéri légbefúvó bizonyos állásokban némi kerepelő hangot hallat, de - ha jól olvastam - ez tipushiba.
Ide hordtam szervizbe
Még nem kellett szerelőhöz vinni.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2007 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 27000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Swift 1,0 GC | Következő autója? | Még nem tudom, távolról sem olyan rossz, hogy fussak lecserélni. |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan