Ez nem a mamának való Swift!
Szöveges ítélet
Kezdőtött a sztori ott, hogy faterom 2017-ben lecserélte az 1.3-as 92 lovas Swiftjét egy 2012-es 136 lovas Sportra, én meg a halál unalmas, sokat zabáló, lomha, folyton hengerfejes Skoda Fabiából átülhettem az ő ex 1.3-asába és itt rögtön meg is szerettem a Suzukikat.
Szűk másfél év elteltével úgy gondoltam, hogy nekem is egy izgalmasabb Sport verzió kell (mivel faterét vezettem párszor előtte, így tudatam milyen élményt ad) és el is kezdtem árulni az egyhárom idegest, 2019 elején el is vitték és kb egy hónapra rá megvettem a szintén 2012-es 1.6-os 136 lovas kis jószágomat. Mivel én nem vagyok a tuningolás, ültetés meg egyéb nyalánkságok híve, így nagyjából semmi nem változott azóta rajta, se motorikusan, se optikailag, viszont mindenből a legjobbakat kapta (olaj, szűrők, gyertyák, fékek). Kényelemben bőven túlteljesíti azt, amit a Suzukiktól meg lehetett szokni az évek alatt a korábbi példányaik jóvoltából, ezekhez képest extrákból sincs hiány! Xenon lámpa, tempomat, multikormány, elektromosan behajtható tükrök, bluetooth-os rádió, automata világítás kapcsolás, fűthető első ülések, 6 gangos kézi váltó, digit klíma, sport ülések, amik elég jól tartanak, de elég szűkek is, szóval kb 100 kiló feletti emberek nem biztos, hogy élvezni fogják. A legkényelmesebb pontja, az a kulcs nélküli nyitás-zárás, indítás.
Viszont lenne pár hiány is, amit megemlítenék: pl az elektromos ablakemelő, amit a mai napig nem fogok fel, hogy miért csak a bal oldalon és csak lefelé megy automatán az ablak? Legalább a sofőr oldaláról vezérelve megcsinálhatták volna felfelé is és a másik oldalon is szintén le-föl automatára. Nincs nappali menetfény se gyárilag (ezen mondjuk utólag segítettem) pedig ezzel azonos korú autókban már sokban benne van. Szerintem a xenon és az automata világítás kapcsolás mellé belefért volna két LED csík. Az előző generáció facelift verzióiban (amilyen nekem is volt az 1.3-asom) volt csomagtér elválasztó, azt is kár volt kispórolni ebből, mert az hasznos dolog volt. Egy mankókereket is beletuszkolhattak volna a defektjavító készlet helyett igazán. Az ülésfűtésen egyetlen fokozat van, ami fűt, mint a barom, szóval vagy tojásfőző üzemmódban használod, vagy sehogy! A gyári hangrendszer se egy nagy durranás, elég buta, olcsó hangszórókat tettek bele, a membránok mágnesei akkorák kb, mint a nagy lábujjam, de ezeket én kicseréltem Hertz hangszórókra, már csak egy jó fejegység kéne bele, hogy rendesen meg tudja hajtani és jó hangzást ki lehetne hozni belőle. Nagyjából ennyi, ami nekem hiányzik az autóból gyárilag. Az első ülésektől hátra nem sok hely van, bár már utaztak ott nagyobb darab emberek, igaz nem hosszútávon, de mivel én vezetek, így ez nem engem zavar. A csomagtartó kifejezetten pici (pontosan ugyan akkora, mint az előző és ezzel megegyező sima Swiftben), 211 literes, de mivel 90%-ban nem voltunk az autóban kettőnél többen, így ez bőven elég nekem. Aki esetleg gyerekekkel, feleséggel tervezne ilyen autóba vágni, az vegyen 5 ajtósat, abba hátra könyebb beszállni, gyerek elfér és lehet kapni tető csomagtartót hozzá, egy nyaraláshoz talán az már elég lehet.
Motorikusan az autó viszont hibátlan, alulról semmi extra nem történik, olyan, mint egy átlagos 1.6-os, na de amint elér a fordulatszám a 4000-et, megjönnek a lovak és elindul a kis kasztni, ráadásul a 7000-es leszabályzásig meg sem áll. A kis súlyt (1040 kg) igen jól rángatja a 136 lóerős motor. Okozott már meglepetéseket a nagyobb, erősebb autóknak, de a kendvenceim a "chippes", kormos, dízel telepi lerúgott kotlák, amiknek a gazdája azt hiszi, hogy majd én megmutatom a szaros Suzukinak.... nem, ennek nem fogod! Legjobb esetben is csak velem együtt haladni láttam az ilyen koromokádókat. A váltó átételezése is nagyon jó, 2-ből ba váltva az átlagnál kevesebbet ejt vissza a fordulat, ami a 100 km/h feletti gyorsításnál jól jön pl. egy forgalmas autópályán történő besoroláshoz. A hatos váltónak köszönhetően nem forog már 120-nál 4000 felett a motor, mint elődje, itt a 4000-es fordulatot csak 150-nél érjük el, annyival meg úgy se lehet menni, szóval egy autópályázásnál hosszabb távon is alacsonyabb fordulaton haladhatunk.
A másik stabil pontja az autónak a futóműve. Gyárilag Monroe sport futóművel szerelték, ami annyira kemény, hogy egy rosszabb úton nem is lehet vele gyorsan haladni, de sokszor még lassan is alig, ráadásul a peres gumi sem segít az úthibák csillapításában. Veseköved nem lesz ebben az autóban. Kanyarokban viszont igazi élmény, nem dől a kasztni semmit, nem lehet kirobbantani egy tempós kanyarodással se, érződik, hogy a mérnökök nagyjából erre tervezték ezt a kis méregzsákot. A jó gumiválasztás fontos ennél az autónál, ha ki akarod használni a futómű adottságait. Versenypályán sose jártam vele, pedig sokan szeretik ott kipróbálni, hogy mit tud, az az igazság, hogy bírják is, de én nem akarom ott nyúzni, így ez valószínűleg ki fog maradni.
A fékek gyàrilag nem tudom milyenek voltak, én prémium tárcsát és betétet vettem rá, így harap rendesen, ráasásul elől-hátul tárcsafékes, így még jobban megfogja az autót hátulról is és mivel nem dől nagyot a kasztni fékezésnél se a kemény futómű miatt, így még több súly marad hátul, szóval kifejezetten fontos, hogy hátul is jó fékek legyenek rajta.
Sokan megnézik, utána fordulnak utcán és találkozókon is. Kirívóak rajta a gyári nagy felnik ((17") amik grafitszürkében szerintem jobban mutatnának, de ezen lehet utólag is segíteni), nagy maszk és a dupla kipufogó végződés is, ez utóbbi viszont csak optika, mert nem sport rendszer van alatta, alapjáraton járatva sincs nagy hangja, olyannyira, hogy másik, akár benzines autó mellett járatva se hallatszik se a motor, se a kipufogó hang és az autóban ülve is sokszor olyan alapjáraton, mintha nem is járna a motor, viszont ha pörgetjük, akkor előjön belőle a nagyon kicsi nagyon ideges japán ember üvöltése. A külsejéről sokat nem is írok, kívülről mindenki láthatja interneten és eldönti, hogy neki tetszik-e vagy nem, de általában szeretni szokták a kinézetét.
Rengeteget tudnék még írni 4 év tapasztalat és 80 ezer km után, amit ezzel az autóval tettem meg. Ha nem lesz hirtelen nagy családom (minimum 2 gyerek, asszony) akkor a következő autóm az 1.4-es Sport lesz (ha mégis, akkor Kizashi), de ha megtehetem, akkor ezt el se fogom adni, hanem emellé jön majd az új, de ez még a jövő zenéje.
Hibalista
- Kormánymű,de az 3-szor is leszívatott. Ezeknek talán az egyetlen gyenge pontjuk. Műanyag perselyes, ami kikopik és borzalmas kopó hangja van az úthibákon.
Ide hordtam szervizbe
Olajok, folyadékok, szűrők, gyertyák, fékek cseréjét én csináltam, a kormányművet meg egy autószerelő haverom, mert ő tudom, hogy nem csesz át!
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2012 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 95000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 80000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Swift 1.3 | Következő autója? | Swift Sport 1.4 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan