Imádott zöld kis méregzsák, ment mint a golyó...
Szöveges ítélet
Imádtam! Sőt, imádtuk egymást. Az első olyan autóm volt, amelyet nem állandóan a végsebessége körül hajtottam. Az első olyan autóm volt, amellyel ha előzni akartam nemigen kellett mérlegelni, legfeljebb kettőt váltottam vissza. Nagyon ment... Nem is írom le mennyire, úgysem hiszik el. Lelkes, azonnal reagáló - bár kicsit ordibálós - motor, a könnyű kasztni ellenére stabil útfekvés, közvetlen kormánymű, problémamentes sebváltó, nagy sebességnél is meglepő stabilitás jellemezte a Suzut. Igaz ősszel vadgesztenyefa alá nem volt szabad vele beállni, mert behorpasztotta a kasztnit. Meg az erős oldalszelet sem szerette. Robbanékonyságát öreg korára is megtartotta, mutatóba kezdett valami kis olajat eltüntetni a km-óra másodszori átfordulása után... Fogyasztása kiváló volt, normál tempónál 6 liter körüli. A mai napig kedvenc autóm, pedig a többit is kedveltem/kedvelem - és túl sok bajom azokkal sem volt.
Utólagos bővítés: már 4 éve használom az "utód" 1.8-as V40 Volvót. Mára megszerettem, de nem volt azonnali szerelem, mint a Szuzu. Más kategória, nagyon stabil - és jobban letakarodnak előlem a belső sávban üdülők, mint a Suzunál. A gyorsulás és a végsebesség elvileg azonos. Mégis érzésre a Suzu jobban ment, azonnal megindult gázadásra. A Volvo meg "gondolkodik" mielőtt megindul a sokvas. Ha meg sietni kell vele, egészen biztosan kettőt kell visszatenni... Változatlanul Suzu a kedvencem, feleségem 1.3-asát néha kölcsönveszem, az is jól megy kategóriájához képest, simán felhozza magát az érdi emelkedőn 140-el (1 személy). Végignéztem a rovatban az 1.6-os véleményeket, azok fikázzák, akik merciből meg passzátból váltottak lefelé, de motort és erejét még ők se kifogásolják. Nekem - és remélhetően utasaimnak - soha nem volt az 1.6-os Suzuban "halálfélelmem", pedig időnként nyomtam neki, ami a csövön kifért. Nekem élmény volt vezetni a kis zöld golyót. Igen, nem kell vele karambolozni. Meg 160-180-200-ról nem kell vészfékezni. De ezt a kérdést a várható "radarerdők" úgyis meg fogják oldani... Amúgy kb. két évig a Volvo mellett még megvolt, mert nem tudtam eladni. Soha nem volt rossz érzés beleülni a Volvo után. Én nagyon szerettem, és összes korábbi autóm közül ezt sajnáltam leginkább eladni. Ez soha nem hagyott ott, elképesztően megbízható volt. (A Volvo egyszer már igen, előjel nélkül, meg is "sértődtem", majdnem el adtam mérgemben...) Persze a két gép igazából természetesen összehasonlíthatatlan. Következő masinának pedig valami izmosabb Volvot szeretnék... De azért a Suzu az Suzu. A cégnek azt hiszem ez volt a legeltaláltabb gépe.
Hibalista
- Minden elfogyott rajta, ami kopó/fogyó alkatrész (kipufogó, fékek, féktárcsák/dobok, kuplung, akku, vezérműszíj és görgők százezrenként, néhány izzó, néhány meglazult/elkorrodált elektromos csatlakozás). Más semmi. SEMMI!
Ide hordtam szervizbe
Turányi Péter, Törökbálint
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1996 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 7 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 90000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 150000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Nissan Sunny DSLX, Skoda 120L 2x, Lada 1300, Trabant 2x | Következő autója? | Volvo V40 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan