Gazdaságos ingázó
Szöveges ítélet
A Swiftet mindig elismertem, mint egy olyan terméket, ami hozzájárult Magyarország mobilizációjához, relatíve kis pénzért lehetővé tette sok embernek, hogy autóval közlekedhessen, de sosem érdekelt különösebben, és nem terveztem, hogy valaha is veszek egyet – aztán lett.
Hét évvel a jogsim megszerzése után, mire már vagy kilenc-tíz kocsin túl voltam, úgy alakult, hogy egy Swift lett a második autóm. Elég hosszú út vezetett idáig, volt újabb és régebbi, német és japán, egyterűtől a háromajtósig minden, az elsődleges kocsim pedig egy 190E, amit abszolút szeretek, de egyrészt télen sajnálom használni, másrészt teljes felújítás van tervben, így praktikus ötletnek tűnt egy Swift mindennapi használós kocsinak a Benz mellé. Ugye megvannak a tipikus swiftes népítéletek? Alig eszik, megy, mint az állat, nem kell rá költeni, és a világ legjobb autója. Kissé szkeptikusan kezdtem neki az ismerkedésnek, első látásra nem tűnt egy aszfaltszaggató szörnynek, persze nem is voltak ilyen reményeim. Részben viszont kellemesen csalódtam.
Erősen szubjektív dolog, de nekem a formával különösebb problémám nincs, sőt, a faceliftes modellek még a maguk módján tetszenek is. Egy népautótól talán e tekintetben nem is kell sokat várni, bár a másik kortárs, az F Astra is hasonlóan tetszetős számomra. Egy viszonylag alap modellhez van szerencsém, ’98-as évjárat, egyszerű fehér színben pompázik, fényezetlen lökhárítókkal, ötajtós kivitelben. GL felszereltségű, ami a full fapad verziótól például abban különbözik, hogy van benne hátsó ablaktörlő.
A beltér teli van japános, kemény, kopogós műanyaggal, ami rosszabb minőségű utakon előszeretettel zörög, cserébe viszont tartósnak mondható. Az én kocsimban a legegyszerűbb ülések vannak, amik hagynak némi kívánnivalót maguk után, de városi közlekedés során nem olyan feltűnő a kényelmetlenségük. Nagyjából az összes elemen az látszik, hogy itt tényleg mindent a legkevesebb anyagból, a legolcsóbban hoztak ki, ugyanakkor meglepően tartósra sikeredett.
Hely tekintetében különösebb panaszra nincs okom, 180 centivel és 120 kilóval beférek magam mögé is, bár hátul a fejtér nem túl tágas, és a szűken nyíló ajtón kissé nehézkes a kiszállás, alapvetően azonban el lehet benne férni. A csomagtérbe azok a cuccok beférnek, amik általában a napi ingázáshoz kellenek, az egyik hátsó ülést ledöntve pedig hárman el tudunk menni egy egynapos horgászatra.
A vezetési élmény furcsán értelmezhető egy egyliteres, háromhengeres motorral szerelt kocsi esetében. Alapjáraton állandóan gázfröccsöket adtam az első napokban, hogy működésre bírjam a negyedik hengert, de pár másodperc után rájöttem, hogy hiábavalók a próbálkozásaim. Iszonyatosan keskeny gumik vannak rajta, a kormányzása eléggé érdekes – eleinte a legkisebb mozdulatot is megérzi, aztán alig akar elfordulni a kormány, ami nem mellesleg viccesen vékony – nem egy kimondott kanyarvadász kocsi :) Az öt sebességes váltóval viszonylag jól lehet közlekedni. Nem, nem fog legyorsulni 320-as BMW-ket, A4-es Audikat és társait, legfeljebb ha a másik sofőr szeretné. És talán nem is annyira ajánlott ezzel a kasznival versenyezni. De a mindennapos városi, vagy ingázó közlekedésre tökéletesen megfelel, lehet tartani a forgalom tempóját városban és országúton. 100 fölé én nem mentem vele, autópályára nem vittem ki. A felfüggesztése kissé rázós, ugyanakkor billegős, de jól bírja a földutas használatot és nem jelentenek problémát a városban a padkák sem.
Az én kocsimban nem hemzsegnek az extrák, az ablakok manuálisak, a tükrök szintén, nem szervós a kormány, nincs klíma, elöl nincsenek ködlámpák, sőt, gyárilag egy műanyag takarólemez van a középkonzolon a rádió helyén, és hangszórókat sem szereltek bele. Mindezek ellenére együtt tudok élni vele, egyedül talán a központi zár hiánya idegesít néha.
A karosszéria nem készült túl vaskos lemezekből, és – „súlyosbítva azt, ami amúgy is” – a korrózióvédelmet sem járatták csúcsra. Ezért aztán egy huszonéves példánynál simán előfordulhat rozsdásodás, érdemes vásárlás előtt alaposan átnézni, és ha még nincs nagy gond, alváz- és üregvédelemmel ellátni. Főként a hátsó lengőkarok bekötési pontjai, küszöbök, illetve a padlólemez hajlamos a rohadásra. Sajnos szinte minden nap látni a hírekben balesetet, ahol látszik, hogy ütközésvédelemnél elég súlyos hiányosságok vannak, amit szerintem nem old meg két légzsák.
Fenntartani mondhatni bagóért lehet őket, a kopó alkatrészek olcsók, és mivel elég sok rohangál nálunk az utakon, könnyen lehet bontott alkatrészt és szerelőt találni hozzájuk. Alapvető dolgokat otthon is ki lehet rajtuk cserélni, nem bonyolult szerkezetek. Komolyabb meghibásodása nálam nem volt. A fogyasztása nálam 5-5,5 liter körül mozog, városban és országúton használom, általában napi 2X10 km-t.
Összességében nem kínál nagy luxust, kimagasló kényelmet, szédületes vezetési élményt, viszont az egyszerűsége miatt megbízható, olcsón fenntartható és átlagos városi használatra, kisebb távok leküzdésére tökéletesen megfelel.
UPDATE:
Az autót végül önköltségi áron továbbadtam egy barátomnak, aki napi szinten használja. Csináltunk rajta dinitrolos alváz- és üregvédelmet, szerencsére még időben, komoly korrózió még nem volt az autón. Kenőanyagokon és szűrőkön kívül eddig egy hosszbordásszíjat, egy elosztófedelet és rotort kellett cserélni rajta. Ha sikerül kifogni egy nem korrodált, karbantartott darabot, akkor talán az egyik legjobb ingázóautó az árkategóriában.
Hibalista
- Csak kopóalkatrészeket cseréltem rajta
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1998 |
| Kényelem | (4) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 94000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 99000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | 190E | Következő autója? | Golf IV kombi |
| Ennyire szerette | (6) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan