Fekete-fehér
Szöveges ítélet
A Suzukit még nagyapám vásárolta 1993-ban, igen sok Lada után. Az első "nyugati" autó, ugye. A Ladákat három évenként cserélte, a következő mindig be volt fizetve, a három évest pedig új áron tudta elpasszolni. Merkuros idők... Egy 1.3 GL mellett esett a választása, színe természetesen fehér (mint volt a Ladáé is). A kevés extra, amivel a japán gépsárkány rendelkezett, a kalaptartó, pohártartó, valamint két darab mini (lehet vagy 8 cm az átmérője) hangszóró. A garázsban elsőre szokatlan volt a 2107-es "parasztmercihez" szokott szemnek, hogy a "mi autónk" és a garázsajtó között maradt másfél méter hely. Mivel mind a 2107, mind a Swift egybefejtámlás ülésekkel rendelkezik, az üléshuzat átkerült az új autóba. Sőt, az egészségügyi csomag is Lada-örökség, erre bizonyíték a Suzuki pótkerekénél talált, 80-as években lejárt szavatosságú Tuttifrutti és egyéb édességek a megsárgult kötszerek között.
2005-ben, nagyapám halálával megörököltem a kocsit. Harmadéves egyetemistaként, biciklihez és villamoshoz szokva nagyon örültem neki, hogy megvan az első autóm, igazolt 23000 km-rel. Hihetetlen érzés. Főleg olyannak, akinek a totalcar a kezdőlapja. Egyetemre utána is keróval jártam, de esténként meg hétvégeken jól jött a saját kocsi.
2006 áprilisában, egy 30-as övezetben egy jobbról érkező Octavia I. nem adta meg az elsőbbséget. A Swift a bal elejével kapta el a Skoda bal hátsó ajtaját. Eredmény: lökhárító, bal fényszóró, hűtőrács, motorháztető kuka. Az Octavián nem hogy horpadás, egyetlen karc nem látszott. Szerencsére normális biztosítása volt a vétkes félnek (Allianz, nem MÁV és társai), így hamar elkezdődhetett a javítás. Ekkor jött az ötlet: mi lenne, ha a Swift eleje másmilyen lenne...? Talán ez volt a kritikus pillanat. Na, innentől nem nagyon volt megállás, de csak szépen sorjában! Akadt egy kis ismeretség, így nem volt nehéz megoldani, hogy a gyári alkatrészek helyett tuninglökhárítót rakjunk a kocsira. Így, hét év távlatából persze egy-két dolog gagyinak, egyszerűnek, baromságnak, pénzkidobásnak látszik, de én nem bántam meg semmit. Egyszer élünk, egyszer vagyunk fiatalok, autót tuningolni is kell valamikor. Tehát elkészült. Lett vasalódeszka eleje. Zsivány Honda-indexekkel. Amitől sem erősebb, sem gyorsabb nem lett. Padkáknál viszont annál jobban kellett figyelni. De tetszett. Mert nem olyan volt, mint a többi. Fehér Swiftből viszonylag nincs kevés, ugyebár... Nagyon rá sem kellett fizetni, mert így nem kellett hűtőrácsot venni.
Oldalnézetből szemet szúrt, hogy milyen bénák a Tescoban, 400 Ft-os áron vásárolt dísztárcsák, így ezeket lefújtuk matt feketére. A hátsó lököst pedig fehérre. A hátsó lámpák (nem meglepő...) feketék. Meg sportlégszűrő (mekkora baromság volt ez utólag... nem is értem magam). Lett küszöb oldalt és toldat hátra. Küszöbből a lyukas, igen, ami hűti a hátsó fékeket. A dobfékeket, haha. Csak kellett központi zár is. Nehogy már egyenként kelljen nyitogatni az ajtókat! Meg akkor már riasztó: távirányítóval nyitni-zárni mennyivel elegánsabb! Meg egy fejegység. CD-s, mp3-as. Ha már lúd... De menniük kellett a kis hangszóróknak. Lett egy-egy 16 centis az első ajtókba és a külső tükrök belső oldalára egy-egy csipogó. A kalaptartót soha nem engedtem szétvágni (de jól tettem!). Mélynyomó nem kellett. Az egyébként sem Thalia-méretű csomagtartót sokszor raktuk tele, volt, hogy a Debrecen-Balaton távot két fővel, három fő csomagjával, három mountain bike-kal (mellesleg bő három óra alatt) abszolváltuk. Jó ez a hasábforma karosszéria! Ülésdöntés után rengeteg csomag befér. Volt már benne 72 cm-es tévé (nem, nem LCD), segítettem költöztetni, valamint 2 éve minden cuccommal együtt kihozott Németországba: kellemes augusztusi nap - de nem az autópályán. 1200 km, 38 fok. A kocsiban 45. A műszerfalon tojást lehetett volna sütni, a navihoz nem tudtam hozzáérni. Fóliázás ide vagy oda, ha a szélvédőn keresztül a hasamra, combomra vág a nap, azt azért megérzem.
Az 1.3-as motor remek. 50000 km alapján az átlagfogyasztás 7,48 l/100 km. Városban nem lehetetlen hot hatch hangulatot varázsolni, ugyanis 70-ig marha jól gyorsul. Országúton előzésnél persze vissza kell kapcsolni, de hát melyik autóban nem? Nagy forgalomban, kamion mögött pedig szúrni kell egy hármast. Mikor elindultunk valahová messzebbre, Debrecenben még rádióztunk, beszélgettünk. Utána M35-ös elkerülő, 90-es limittel. Itt hangosítani kellett. Aztán 100, 110... még hangosabbra! Itt már nem beszélgettünk. 130. 130-nál általában kikapcsoltuk. Úgysem lett volna értelme, hiszen semmit sem hallani, a szél-, és motorzaj mindent elnyom. A fogyasztása szuper. 110-nél valóban öt liter. De ilyen tempóval az M3-as dögunalom. Inkább 150. Lejtőn 160. Itt már olyan, mint egy hajó. Kell két sáv, fél métert balra megy, felet jobbra. Nem kell félni, hogy bekerülünk a híradóba, sebességrekorderként. A rekord idáig 176, München közelében az A8-ason, természetesen lejtőn :-) Egyszer így is megbüntettek, 30-as táblánál ötvenöt. 30000. Nem voltam boldog. Egyszer már itt kinn (Németország) is levakuzott egy sebességmérő oszlop, szerencsére sosem kaptam róla papírt. Nyilván nem éri meg Magyarországra postázni a 20 € körüli csekket. Vagy ki tudja. Lényeg, hogy megúsztam.
Időközben bekerült az elektromos ablak, hátsó ködlámpa, elektromos tükör, könyöklő előre. A kormány kapott bőrborítást. Egy gagyi és vékony műanyagot teljesen más érzés órákon keresztül markolászni, mint a bőrt. Hogy erre a kivételesen tényleg hasznos tuningra miért sajnálnak mégis egy tankolás árát, nem vagyok képes megérteni. A Suzukinak ráadásul baromi vékony a karimája, az ember körme vezetés közben a tenyerébe vág... A neten levadásztam jó állapotú GTi-üléseket. Első-hátsó, kompletten. A bal elsőt a tipikus helyen (ülőlap bal oldalán a "dudor") javítani kellett, de tök jó lett. A hátsó támla gyakorlatilag új, ráadásul osztottan dönthető.
Télen előfordult, hogy pár hétig nem jártunk a géppel. Téli gumi nem volt, sürgető szükség sem, így maradt a csillaggarázs. Volt neki fűtött garázsa, illetve van is, csakhogy jött az ültetés. Az egyik népszerű magyar aukciós oldalon leütöttem négy darab ültetőrugót. Persze, hogy nem lett jó. Nem is Suzukiba való, azóta is a dobozban pihen. Maradt a rugóvágás mint precíziós futóműtuning: -4 cm. Oldalról sokkal jobban mutat a kocsi. Azóta a padkáknak előre köszönök. A Suzuki meg kint alszik, a garázsba többet nem jut le, legfeljebb alkatrészenként. A hideg és a nem használat miatt lemerült az akksi. Ha már új kell, vegyük a normális méretűt, ami jóval olcsóbb. Ehhez csak a csatlakozót kellett átalakítani. Kazánlemezből vágattam "lábszőnyeget". A beépített neont (igen, lehet nevetni) szépen visszaverte a fém, jól mutatott. A neon még megvan, bár leginkább off állásban, nagyon szívja az akksit.
Mivel a fekete-fehér koncepció mentén alakult az átalakítás, jött a következő ötlet, hogy legyen a tető is fekete. Akkor már az antennát is eltüntettük. Pontosabban egy szélvédőantennát kapott előre. Így megszabadultam ettől a csigacsáptól. A csomagtérajtó zárja le lett vasalva (ez akkor divat volt... vagy már akkor sem?), egy beépített motor kiadja az ötödik ajtót. Felemelni persze kézzel kell továbbra is, csodák azért nincsenek. Egyszer tönkre ment a gyári teleszkóp. Eleinte csak nem emelkedett fel az ajtó. Utána már kézzel kellett tartani, ha rámolt az ember. 36000-ért jutottam volna hozzá egy pár gyárihoz. Az egy kicsit sok volt. Vettem utángyártottat, bagóért. Beletettem mind a két darabot. Ezután két kézzel csimpaszkodva is alig tudtam lecsukni, nyitáskor pedig úgy felpattant, azt hittem, kiszakad az egész csomagtérajtó. Az egyik teleszkópot kivéve tökéletes lett a rendszer. Pár év után pedig csere, jött a másik oldali. Azóta is jó minden. A "levakolás" jegyében került beépítésre az új, belülről nyitható, bowdenes tankfedél. A hátsó ablaktörlőt nem kellett leszedni, nagyapám már '93-ban gondolhatott a tuningra, így meg sem rendelte a feláras hátsó ablaktörlő-mosót, a hátsó fűtőszállal egyetemben. Tudott valamit...! Szép lassan bekerült a legtöbb, típushoz elérhető extra, úgymint az állítható magasságú fényszórók, japán belső ajtóbehúzók, motoros tükör és ablak. Klíma persze nem. Az alufelni sem jött össze sosem, túl drága volt. Már megszoktam a fekete dísztárcsákat a virsligumikon. A sportlégszűrőhöz hasonló baklövés volt a sportkipufogó, ami persze 2-esben 70-nél jól szólt, de 100 felett középtávon elviselhetetlenné tette az utazást. Rövid élete volt a kocsi alján.
Szervizről nem nagyon tudok mit mondani. Szinte sosem romlott el semmi, a kötelező javításokat, cseréket betartottam. Maszek szerelőhöz járunk vele, természetesen számla nélkül. Egyetlen egyszer állt meg alattam, tavaly februárban. Hetek alatt folyamatosan fogyott az ereje, főleg elinduláskor. A lakástól 200 m-re lévő kis emelkedőn pedig nem volt képes felmenni, lefulladt. A gyújtáselosztó volt a ludas. Micsoda szerencse, hogy kevéssel ezt megelőzően beszéltek rá nagybevásárlás közben az ADAC-tagságra. Évi 80 €, és bármi van, segítenek, külföldön is. Szerintem bőven megéri, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki Németországban él. Jött a tréler, irány a szerviz. Persze az alkatrészt jobban megérte otthon megvenni és postázni. Így kicsit tovább tartott, de fele annyiba került a dolog. Itt kint egyébként még feltűnőbb voltam az autóval, mint Magyarországon. Magát a Swiftet sem nagyon ismerik, a magyar rendszám már csak hab a tortán. Rendőrök sosem állítottak meg kint az elmúlt másfél évben.
2012 őszén megvettem a BMW-t, a Suzuki azóta ismét Debrecenben koptatja az aszfaltot. Soha nem adnám el, rengeteg emlék kötődik hozzá. Egy darab fiatalság. A tuninggal, mindennel együtt...
Hibalista
- -gyújtáselosztó - -féltengely - -kipufogó
Ide hordtam szervizbe
Maszek szerelő: szépen mindent megcsinált, olcsón.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1993 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 7 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 23000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 50000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | 320d E91 (2009) |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan