Egy korszak lezárása 17 év után
Szöveges ítélet
Elmondhatnám azt, hogy életem első autója volt, a volt szocialista kocsikat nem tartottam autónak. Igaz, szerettem az előző járgányomat, máig visszasírom, de nem mondtam róla azt, hogy autó. Az új Suzukiba beleülve, (2002) jóval nagyobb kényelem fogadott, mint az előző kocsiban. Az ülés kényelmes, hosszú távon sem fájt a derekam, a kormány jó helyen van, és minden kezelőszerv,a kezemre esett. Az akkori kor színvonalának megfelelő autója volt ez a Swift. A GL Silver II. egy limitált modell volt, mely a gyári GL-hez képest teljes kasznija, ezüstmetál színben ragyogott. A sima GL fekete lökhárítós volt, a GL Silver II. pedig a karosszéria színére volt fújva. (2002-es ár: Suzuki Swift 1.0 GL 1.749.000 Ft, 1.0 GL Silver II. 1.799.000 Ft volt) A másik extra, ami az alap GL-nek nem tartozéka, a dísztárcsa. Belülről egyedi kárpit, szürke fekete színű, szürke dominált benne. A hátsó ülés, fele-fele arányban osztható volt. A műszerfal kormánya azonos volt a szedánéval, azaz négyküllős, és a műszerfala is fordulatszámmérős volt. Ennek a limitált felszereltségnek volt még a tartozéka, a Clarion rádiós magnó, négy darab 10 cm-es hangszóróval. A hangja olyan, amilyen, de a rádió hallgatásához menet közben, megfelelő volt.
Az első ülések kényelme megfelelő volt, a hátsóké kissé szűkös, főleg, hosszú távon. A 250 literes csomagtér nem volt túl nagy, de hát az egész autó sem nagy, de méretének megfelelő. Több dolog is meglepett az autóval kapcsolatban. Egyik egy kellemetlen meglepetés, az pedig, a tükörállítás, ami nem más, mint ablak lehúzása után kinyúlsz, és magát a tükörlapot bökdösöd az ujjaddal, hogy beállítsd megfelelően a tükröt, ahogy kell. A minimum az, hogy a tükrökön meglátszanak az ujjlenyomatok, ami zavaró lehet. A másik meglepetés viszont, kellemes volt, az pedig a motor, és a fogyasztás. Igaz, az előző kocsim is 52 LE volt, de a gyorsulása, az hagyott némi kivánni valót. Fél nap kellett, míg százra felgyorsult, de ebbe átülve, úgy éreztem magam ahhoz képest,mint egy forma 1-es autóban. A gázpedálra lépve gyorsul, és szinte, pillanatok alatt elérte az utazó sebességet, pedig csak 1 LE-val volt több, mint az előző, Skoda 120-asom, azaz 53 LE, mindezt egy háromhengeres 1 literes motorból. Az autópálya tempót hosszútávon is jól tartotta, de utazó sebessége, olyan 110 km/h körül volt. A másik meglepetés, a fogyasztása volt, ami 4,5-5,5 liter körül adódott. A minimum 3,9 liter volt, a maximális fogyasztása, 7,1 liter volt, ezt négy személlyel és csomagokkal megrakva, 150 km/h utazósebességgel produkálta. Itt jegyzem meg, a végsebessége óra szerint, 160 km/h volt. A városi fogyasztása sem volt 5,5 liternél több. Az autó eleinte csak engem szolgált ki, de 4-5 évesen már családi járműként funkcionált. Ekkor kezdett kicsi lenni a csomagtér, ami rendszeresen egy babakocsi tároló rekesze is volt egyben, pár évig. Maga az autó, szépen kiszolgált bennünket, sosem hagyott cserben. Természetesen az éves karbantartásokat elvégeztettem rajta, rendszeresen volt cserélve az olaj, az olajszűrő, levegőszűrő, a gyertyák, ékszíjak, és a többi, kopó alkatrész, szükség szerint. Fő darabok, sosem romlottak el. Egy alkalom volt, amikor leállásra kényszerültem egy rövid időre, az nem más, mint kb. 12 évesen, az autórádió füstölt el. Miskolcról Pest felé jövet furcsa szag ütötte meg az orrunkat a műszerfal felől, és enyhe füstfelhő gomolygott. Leálltam, és körbenéztem a kocsit, de semmi jel nem utalt arra a motortérben, hogy bármi leégett volna. Sem égés nyom, sem füst, gőz, vagy egyéb, nem volt. Visszatérve az utastérhez, a rádió felől éreztem a szag forrását. Hogy ne okozzon galibát, szétszedtem a műszerfali csatlakozóját, és így tértem haza a családommal. Egy új rádió került a helyére, azóta nem volt ilyen baj.
Volt szerencsém az autó törésbiztonságát is tesztelni, ugyanis egy alkalommal Hatvan és Aszód között malacom volt, szó szerint értve. Egy vaddisznó csorda jött elém, ebből kettőt, sajnos, elütöttem. Nem tudtam megállni 90 km/h-ról, mert túl közel akartak átmenni előttem az úton, így kb 40-nel csaptam el őket. A lökhárító szanaszét tört, a jobb első sárvédő sérült, és berepedt a hűtő, de szerencsémre nem ömlött a folyadék, hanem csak enyhe szivárgást produkált. Haza tudtam vele menni, és még további kétszáz kilométert úgy, hogy nem kellett folyadékot után töltenem. Ez volt a legnagyobb ráköltés a kocsira, ami fényezéssel és mindennel együtt, 200 ezerbe fájt. Volt egy másik baleset, egy Nissan Navara tolatott belénk, de ezt a károkozó biztosítója fizette.
Maga az autó egy megbízható jószág volt, nem volt különösebb baja 17 év alatt. Amire érzékeny volt, az a rossz, kátyús utak, aminek köszönhetően viszonylag gyakran kellett hátsó csapágyakat cserélni, élete során, négyszer. Az utastéri nyöszörgések megszokhatóak, melyek kezdetektől fogva végigkísérték a jármű életét. A kis fogyasztást az utolsó kilométerekig (167 ezer km) megőrizte, és nem volt gond az elektromos rendszerével sem. Ahová elindultam vele, mindig épségben érkeztem meg vele. Amikor családi járgánnyá lépett elő, akkor már ketten vezettük, és mindkettőnk más, más stílusban. Én voltam a spórolós, Nejem a dinamikusabb. Utolsó nyaralásunkat még ez az autó bonyolította le, majd nyaralás után átadta a helyét egy valódi családi autónak, 2019-ben.
Hibalista
- Garanciában: Jobb hátsó lámpa beázás, 980 km jobb hátsó csapágy. - Garancián túl: kopó alkatrészek (fék, gumik, hátsó kerékcsapágyak, ékszíj, gyertyák, vezérműszíj, vezérmű feszítő görgő, akkumulátor, kipufogó dobok). Rádió magnó, 12 évesen elfüstölt, csere. Egyéb bajai nem voltak az elmúlt 17 év alatt.
Ide hordtam szervizbe
Eleinte márka szerviz, majd ott egy szerelővel összehaverkodtam.
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Szerelő haverom
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2002 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 17 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 11 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 167000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Skoda 120L | Következő autója? | Suzuki SX4-S Cross |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan