Egy drága és közepesen lepusztult Swift története
Szöveges ítélet
Első autóm volt, 2007 májusában vettem egy hölgytől, aki a gyerekét szállítgatta vele egy kisvárosban. Őelőtte apácák használták. Nos, akkor még nem sejtettem, de sikerült egy közepesen túlárazott, ám teljesen elhanyagolt autót vennem óra szerint 85000 km-rel, ami végülis akár reális is lehetett... Kb. 40,000 km-ig hordták szervízbe, de tekintve a hölgyek autóhoz való átlagos hozzáértését, erős a gyanúm, hogy a szervíz sokat "spórolt" a karbantartási teendők elvégzésén. Akkoriban 630,000 Ft-ért vettem, ennyi pénzért szebbeket, 1 évvel újabbakat is lehetett volna kapni, de az adott helyzetben nem elégedetlenkedtem.
Mivel a családban volt már egy másik Swift, úgy voltam vele, én is ilyet akarok, mert nagyon jók voltak a tapasztalatok. Nyilván, egy Lada 1200S-hez vagy 1.5 Samarához képest a Swift egy versenyautó volt, űrtechnikával, mi meg nem voltunk milliomosok, és autóra kölcsönt akkor sem akartunk felvenni.
Ami a legelső pillanattól feltűnt, az egy halk kattogás a motorból. Annyira halk, hogy az elkövetkezendő kb. 2 évben egyik szerelő sem hallotta, sőt, a barátnőmön kívül szinte senki más sem, és kaptam nyakra-főre a savat, hogy beképzelek magamnak mindenfélét, "nincs annak semmi baja". De volt. Erről majd később.
A kímélő kertvárosi használatból kapott egyből egy 1000 km-es túrát Németországba, melynek során az egyik pihenő alatt fura szagot éreztem az autóból. Akkor eléggé megijedtem, de megszűnt azóta. Gondolom a kipufogó rendszerből égett ki az évek alatt lerakódott sok trutyi. Németországot többször megjártam vele egy seggel, és szépen bírta, 135-re rátettem a mutatót és végigmentem az 1000 km-t. Azt nem mondom, hogy túl kényelmes volt, de ha az első két óra után nem kezdett el fájni a hátam, akkor végigbírtam. Ha elkezdett, akkor is, csak rosszabb volt.
Miután hazajöttem Németországból, munkábajárós autóvá avanzsált, napi 60 km-t tettem bele. Akkoriban kezdtem el hordani mindenféle szakikhoz, hogy valami kattog a motorban (csak az utastérben lehetett hallani, kívülről nem!), de rendre hülyének néztek, csak voltak oly kedvesek, és nem mondták a szemembe. Ez évekig eltartott, mígnem találtam egy srácot, aki ugyan lassan dolgozott és messze is lakott, de megcsinálta, és onnantól nem kattogott. A szelepeket kellett tisztességesen beállítani, amire a márkaszervíz sem volt képes (gratula). Feltettem magamban a kérdést, milyen karbantartást kapott az autóm az előző tulajdonosoknál, ha már 85000 km-nél kattogtak a szelepek?! Semmilyen más Suzukinál nem hallottam még ilyenről. Vagy csak kifogtam egy gyári hibás példányt.
100,000 km-nél jött a jobb hátsó fékdob történet, ezzel is elszórakoztunk pár hónapig, felszabályzás, még mindig üt, aztán csere lett belőle. Közben cserélték az első tárcsákat és betéteket is, olcsó volt, de legalább nem fogott tisztességesen. Erre akkor jöttem rá, amikor 4 évvel később beletettem használt, de jobb minőségű fékbetéteket, és mindjárt jobban lehetett fékezni az autóval.
Megevett vagy három vízpumpát, ebből kettő egészen biztosan minőségi olasz cucc volt (tőlük max pizzát szabad venni), elegem lett, vettem japán utángyártottat, tökéletes lett.
Az egyik dugattyú szoknyája elrepedt 160,000-nél, ez állítólag típusbetegség, sok ilyenről hallottam. Lehet, hogy anno ez is közrejátszott a kattogásban.
Olajat 10,000 km-ként cseréltem benne. 150,000 km-nél megtörtént a szelepszár-szimmering csere, mert elkezdte csipegetni az olajat. Ekkor a szerelő tanácsára végeztettem gyűrűcserét, szívócső-polírozást, hengerfej-síkolást is, jó sokba volt, de "majd jobban megy tőle az autó". Jobban is ment, mert - mint utólag kiderült - rendesen feltekerte az előgyújtást, aminek köszönhetően bizonyos terhelésen becsörgött és különösen érzékeny lett az üzemanyag oktánszámára. Egy nagy szopás lett az egész, állandóan a csörgést próbáltuk kijavítani, aztán vki mással rájöttünk, ha visszaállítjuk az előgyújtást a gyári értékre, akkor megszűnik. Igaz, az "extra" teljesítmény is nagyrészt elment, viszont a fogyasztás az tényleg jobb lett. Megfogadtam, soha többet nem reszeltetek autót, főleg nem olyannal, aki ezt a szabad idejében csinálja. Mindenből gyári, az a tuti.
Nagy örömömre szolgált a felismerés, hogy a Suzukik rohadnak. Lelkesen. Egy hozzáértővel alánéztünk az autónak, és elégedett voltam, hogy mindenhol folytonos az alvázvédő. "Aha" - mondta röhögve, és egy csavarhúzóval megpiszkálta a dudorodó részeket; átszakadt, alatta vidám rohadások, az anyósülés alatt már ki is lukadt a padlólemez. Letargiába estem. Akkor merült fel előszőr, hogy el kéne adni a francba, de végül megtartottam, és úgy döntöttem, amit tudok, magam kijavítok, amit nem, azt megcsináltatom. Így töltöttem el két napot egy dohos, nyirkos szerelőaknában drótkorongozva, majd nitrótól félig beállva alapozót festve az autó aljára a gyanús részeken. A kilukadt részt "szakemberre" bíztam, aki az "olcsó munka - leszarom munka" szlogen jegyében végülis megcsinálta, de úgy hegesztette be a lukat, hogy leszarta azt, hogy a hegesztés közben a forró fémdarabkák a szűz, fehér küszöbre esnek és oda beleégnek. Örültem neki. Két évvel később ismét alánéztem, a javításaim közepesen rosszra sikeredtek, ismét igényeltek volna némi munkát. A legsürgetőbb munkát elvégeztettem egy olyan mesterrel, aki értette a dolgát. Közben megvilágosodtam, és megtudtam, hogy a Swiftek rohadnak, nagyon, és az enyém még egy jó példány volt. Igaz, fateré, amelyik ugyanolyan idős volt, sokkal szebb volt, de láttam 2003-ast olyan küszöbbel, amiben több volt az anyaghiány, mint az anyag.
Szeretnék felvilágosítani. A Swiftek legendás megbízhatósága igaz, de az, hogy nem kell költeni rájuk, már nem. Én kifejezetten sokat költöttem csak javításokra (többet, mint amennyiért az autót vettem), igaz, az új tulajdonosa lelkendezett nagyon is, hogy milyen szép állapotban van. Hát igen, neki egy megcsinált autó jutott, én egy elhanyagolt fost vettem. Lehet Swiftezni úgy, hogy nem költesz rá a benzinen kívül, de ez hosszú távon mindig megbosszulja magát. Az, hogy nincs rá pénzed, nem kifogás. Ha nincs pénzed autót fenntartani (ami nem csak a péntek esti lakótelepi körözések 1500 Ft-os benzinigényét fedi le), akkor járj mással. Ha még sosem tankoltad tele az autódat, ideje elgondolkozni ezen.
Menetteljesítmény, egyik kedvenc témám. Az enyém nyolcszelepes volt, alul "nyomatékos" - 99 Nm, lehet röhögni -, óvatos kuplunggal kettesben is el tudtam menni vele. Gyorsulása lineáris, talán 4000 körül mutat némi lelkesedést, amúgy semmi extra. 4000 körül a hangja is szebb lesz. 60-70-ig jól gyorsul a kicsi tömeg miatt, de fölötte érezhetően elfogy az erő. Autópályán mentem vele 145-öt GPS szerint, de ott már nagyon hangos volt és sokat is evett, gyorsulni meg nem akaródzott. 110 való neki, onnan még talán tud egy kicsit gyorsulni. Érdemes megtanulni vele lendületből vezetni. Hallottam embereket, akik nagyon dícsérték a Suzuki dinamikáját; ezek az emberek vagy nem ültek még egy rendes autóban, vagy barlangban laknak. A mai világban legfeljebb átlagos a Swift dinamikája, semmi extra, de tényleg. A hülye Swiftes, amikor azt hiszi, ő a király, mert legyorsulta a Corollát vagy a BMW-t, óriásit téved. A másik fél nem akar versenyezni, hagyja, hadd menjen a Swiftes. Jártam már úgy, hogy erősen gyorsítottam ki a lámpától, hagyta a Passat, hogy elmenjek 2-3 autónyira, aztán odalépett a turbódízelnek, és úgy körbeautózott, hogy csak pislogtam. A futóműve nem rossz, de nem érdemel sok dícséretet. Hangos, de teszi a dolgát. A kormányzás nagyon közvetlen, szerettem. A fék fog, de a mai autókhoz képest taposós (a Ladához képest pedig vajpuha). A váltója sem túl jó, de lehet használni. A fokozatok kiosztása hosszú, ezért takarékos. Swift tunerek első lépése a direktszűrő, a sportdob és a GTI lámpasor felszerelése után az 1.0-ás rövidebb váltójának beszerelése a gépbe, ezáltal jobb gyorsulás érhető el az autóval. 2000 körül elváltva, de a megengedett sebesség +5 km/h-ig gyorsulva mindenhol röhögve hoztam 5.5l/100 km-es fogyasztásokat, de hosszú osztrák autópályázások alatt lement akár 4.9 literre is. Nem mindegy, milyen benzint tesz az ember bele, az Oil és ÖMV benzinekkel jól fogyasztott, a többivel rosszabbul. Az utóbbiak MOL alapanyagot használnak, a konzekvencia levonását pedig az olvasóra bízom. Sokan az 1.0-ással sem tudnak 6 liter alatt eljárni; na igen, akinek fa lába van, az így jár. A kis súly egyik negatív következménye, hogy az autó könnyen elpattog az útról, és hiába lenne jó a fék, ha nincs súly a keréken, akkor beblokkol.
GL változatom volt, fehér színben, azzal a könnyfakasztóan prosztó kétküllős ropikormánnyal és a debileknek fejlesztett, fordulatszámmérő nélküli műszeregységgel. (Mondjuk a VW autóiba a fordulatszámmérő helyére beszerelt mutatós órát alulmúlni még ez sem tudta) Saját komfortérzetem növelése érdekében kicseréltem fordulatszámmérős óracsoportra a műszereket, és tettem rá négyküllős kormányt is.
Az ajtó becsukódásakor hallható ótvaros bádoghang sokáig nem zavart, de a végére már elég ciki volt.
A Swiftben az emberre rájön egyfajta kompenzálási kényszer, és ez nagyon idegesítő. Erre rátesz egy lapáttal, hogy sok közlekedőtárs szemében mintha üvegből lenne a Swift, észre sem veszi: nem húzódik le előle a belső sávból, hiába jön gyorsan, vagy éppenhogy beáll a seggébe, hiába megy ő is a megengedettnél gyorsabban. Idegesítő, hogy ma már minden autó sokkal nagyobb, masszívabb, mint a Swift, és fenyegető, ahogy a nagy vasak közelednek. Kúton soha nem jött oda a kutas, hogy segít tankolni, aztán bent csak kamilláztak, amikor mindig tele tankoltam az autót. Na igen, nem azért jártam Swifttel, mert csóró voltam, hanem mert az volt.
A sok szidás ellenére nagyon szerettem az autót, mert megbízható volt és nekem tetszett a külső megjelenése is (frissen lemosva, bizonyos szögből), és első autónak kiváló volt. Sajnos túl sokat kellett rá költenem (az üzemanyagon felül), és ez fáj egy kicsit, de tanultam belőle.
Hibalista
- - három vízpumpa; - - gyújtáselosztó eresztette az olajat; - - fékdob megadta magát; - - első lengőkarok hátsó szilentjei megadták magukat; - - küszöb és egyéb karosszéria rohadások; - - egyik dugattyú szoknyája eltört, dugattyúcsere; - - szelepszár-szimmering csere (de már utána csipegette az olajat); - - fékerő-elosztó; - - első lengéscsillapítók; - -
Ide hordtam szervizbe
Mindenféle szakik:- volt hivatalos autószerelő is, aki rendesen dolgozott, de drágán, és számlát sosem láttam tőle;- volt másik hivatalos autószerelő is, aki rendesen dolgozott, jó áron, és még számlát is kaptam;- volt lelkes amatőr is, aki szabadidőben csinálta, volt, amit kiválóan megcsinált, de volt, amivel átvert, ráadásul picit drága volt, de ezt kompenzálta azzal, hogy kifejezetten lassú volt, ráadásul messze;
Értékelése: 5
Másik szerelő értékelése
Suzuki Géro Szentendre: szelepállításra vittem be az autót, a szerelő gyerek annyira retardált volt, hogy a szelepfedelet sem tudta az én (!) segítségem nélkül visszatenni. Természetesen az állítást nem végezték el, mert "nem volt szükséges" (dehogynem, más meg tudta csinálni), de pénzt azért kértek, csak a biztonság kedvéért.
Értékelése: 1
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 1998 |
| Kényelem | (4) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 85000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 99000 |
| Szerviztapasztalat | (1) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Lancer 1.6 |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan