Boldog, őszinte kompromisszum
Szöveges ítélet
Van már kismillió népítélet a régi Swiftről, gondoltam, mégis megírom a saját szemszögemből.
Én nagyon szeretem az autókat, így sokáig szóba sem jöhetett, hogy nekem régi Swiftem legyen. Egy régi Mondeoval kezdtem, a szaloncukor orrúval, ami ehhez képest űrtechnika volt - viszont másfél év alatt kétszer hagyott ott az út szélén, többet volt szervizben mint nálam. Ezután jött még pár autó, igazából mindegyikre egy dolog volt igaz: ették a pénzt. Jelenleg is van két hobbiautóm, mindkettőnek minimum kétszer annyi henger van a motorjában, mint ennek a kis gyösznek. Élményautók, amiket egy ideig napi szinten használtam.
Aztán bekövetkezett, amitől féltem: mindkét benzinzabálóm egyszerre adta meg magát 1-1 nagyobb hibával tavaly ősszel, nekem pont volt pár nagyobb költségem, tehát nem tudtam akkor kipengetni egyiknek a javítását sem hirtelen. Jött a késő őszi hideg, nyirkos, esős idő, én pedig elég hamar meguntam a BKV-t - így megszületett bennem a gondolat: lépjünk ideiglenesen vissza kettőt, és vegyük meg a javítási költségek feléért azt az autót, amivel értelmes, és nem túl pénzes fiatalként kezdenem kellett volna a Mondeo helyett.
A kínálat hatalmas volt, én pedig 200 ezer forintról innen megvettem egy kopott, nulla extrával rendelkező 1 literes, 3 hengeres GL-t, '94-ből. Még szervó sincs benne, nemhogy klíma, ülésfűtés, bőr belső, vagy egyéb ilyen luxusok, amikhez hozzászoktam. De még rádió sem, a hangszórók sem voltak benne, ezt mondjuk hamar megoldottam. A motornak meg olyan hangja van, mint egy traktornak, főleg amíg hideg.
Nem is túl erős - persze a legtöbb ember hazánkban nagy valószínűséggel vezetett ilyet, de legalábbis ült már ilyen autóban, úgyhogy nem kell bemutatnom: elvisz A-ból B-be, van benne (meglepően jól működő) fűtés, járt hozzá egy téli garnitúra gumi plusz nyárik is, mi kell még? Nekem akkor, megszorulva, késő ősszel semmi több.
A helyzet az, hogy megszerettem. Elég hamar. Egész pontosan akkor, amikor három héttel a vétel után - várható módon - a kuplung megadta magát. Én fogtam a fejem, hogy jaj, már megint egy drága szerviz - pedig nem. Konkrétan megvettem az utángyártott alkatrészt 12 ezer forintért, egy barátommal pedig egy délután alatt beraktuk, meg akkor már lecseréltük az olajat is. Ugyanez a művelet az egyik hobbiautómban fél évvel korábban több, mint 100 ezer forintba került... na, ez a nem mindegy.
Fogyasztás? Épphogy eszik valamit. Én nem hajtom, mert minek, úgysem fogok vele megelőzni senkit aki nem akarja, csak hülyét csinálok magamból. Így eszik a fővárosi dugóban mondjuk 6 litert, na néha hetet amikor sietek, de ahhoz nagyon kell sietni. Autóúton-gyér forgalomban pedig magam sem hittem el, de lemértem, hogy 5 liternél kevesebbet evett meg százon. Nekem ez is elképesztő volt, semelyik másik autóm nem érte be a lehető legjobb körülmények között sem 8 liternél kevesebbel, városban meg 11-12 volt az átlag.
Szóval megszerettem, na. Egyszerű, mint a faék, és a traktorszerű három hengeres kerregés, ami az elején zavart, szintén megbocsátható volt, sőt, nekem esküszöm amolyan vicces módon tetszik amikor jobban pörög.
Aztán telt az idő, vége lett az ősznek, a télnek is, és eljött a tavasz - az autónak a kezdeti kuplungproblémán kívül annyi volt a gondja még, hogy elromlott a hátsó ablaktörlő mozgatómotorja. Nem annyira érdekelt, de egyszer hazafelé jövet megláttam egy bontót, bementem, két perc alatt kaptam egy bontott alkatrészt kétezerért, ott a parkolóban beraktam, és már ment is. Ezen kívül semmi, minden nap pöccre indult, jött-ment-megállt, fűtött. Tavaszra viszont kész lett az egyik gépsárkány, ami kabrió is, úgyhogy amint a jó idő beköszöntött, a szép napokon a Suzuki pihenhetett.
Legalábbis egy ideig. Aztán ami eddig még sosem zavart igazán, az elkezdett zavarni: elkezdtem sajnálni a napi 2000-3000 forintokat 100-as benzinre költeni, amikor ugyanennyiért vásárolt 95-ből a Suzy majd' egy hétig is lenyomta velem ugyanazt az utat. És bizony, visszaállt a rend: hétköznapi használósnak ezentúl a Suzy volt az alapértelmezett, majdnem minden nap, hiába ment a sorhatos kabrió csoda is. Ha tényleg megdöglöttem a melegben, akkor néha csak a klíma miatt mégis azt vittem, de ezeket a napokat meg tudom számolni egy kezemen. A Suzy pedig ment, ment és ment, soha egy zokszó nélkül. Volt nekem - szintén hobbiautóként - szociautóm, kettő is, egy 120-as Skoda és egy Zsiga is. És már látom, miért lett a Suzuki annyira sikermodell: azokhoz képest még így, teljesen alapváltozatban is sokkal használhatóbb, problémáktól mentesebb. Megváltás lehetett azoknak, akik ilyenekről váltottak.
----------------
Végszó
Egy év alatt sok minden változott, többek között a keresetem is. Az életszínvonal jóval feljebb ment, most már nem jelent gondot a drágább gépezetek szervizelése sem. Éppen ezért egyre gyakrabban gondoltam rá, hogy a Suzyt tovább kéne adni - végül sosem született meg a döntés. Hozzánk nőtt. Szeretjük, hogy mindig megy, sosem panaszkodik, vagy ha igen, akkor olcsón és gyorsan megoldható a panasz. A hangrendszer, amit beleraktunk, meglepően jó, jobban szól mint sok új autó gyári rendszere és nem is suttyó módon lett belerakva, így a traktorhangot amikor épp zavar, könnyen elnyomhatom kellemes dallamokkal. A zörgő beltéri elemeket szétszedtem, megoldottam a jó rögzítést, így már az sincs, a kalaptartónak egész komoly mérnöki munkával ( :D ) csináltam olyan rögzítést, hogy ne szólaljon meg. Egészen élhető a kis Suzy, még egy ilyen teljesen fapados változatban, 2019-ben is - szerelmes nem leszel belé, viszont az egyenességet, a megbízhatóságot ahogy embertársainknál, úgy a Suzynál is szeretjük.
Ez az egyetlen, és első olyan autóm, amire tudom hogy minden alkalommal számíthatok, amikor meglátom a ház előtt. Nem szép látvány, mindenhol kicsit karcos, kicsit horpadt, itt-ott lakkhibás is kezd lenni, még az olcsón szerzett Borbet felnik sem tudják ezt elfedni, presztízse nyilván mínusz tartományban van. Munkámhoz pedig néha hozzátartozik, hogy meg kell jelenni, az üzleti világ undormánya, hogy bizony nagyon nem mindegy miből szállsz ki, emiatt már többnyire nem vele járok, hanem a Macskával, ami nyilván egy teljesen másik világ, de a család mostanáig nagyon is használja - amint kiesik valamelyik nyugati csoda (és ez sajnos elég gyakran megesik), a Swift rögtön hadba áll, legyen az a párom VW Golf ötöse, jó barátom és szomszédom Audija, vagy éppen édesanyám 1-es BMW-je. Néha nekem is kedvem támad elmenni vele ide-oda, hiszen az az út mondhatni ingyen lesz, és akármennyire is fapad a többi autómhoz mérten, valahogy mindig szeretek menni vele egy kört. Nem nagy kört. Egy kicsit. :)
Szóval egyelőre marad, legalábbis amíg a rozsda meg nem eszi - sajnos már megindult annyira, hogy a lakatos a vételárért sem lenne hajlandó megcsinálni normálisan, annyiért meg kapni már újabb, szebb darabokat is. Ha végleg elporlad, valószínűleg egy új Swift fog helyette érkezni - remélhetőleg az is hasonlóan tartós.
Hibalista
- Kuplungszerkezet - 12000.-
- Hátsó ablaktörlő motor - 2000.- (bontott)
Ide hordtam szervizbe
Saját magam
Értékelése: 7
Másik szerelő értékelése
Helyi maszek szerelő
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1994 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 168000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 12000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | 330i convertible | Következő autója? | Ezt egy új Swift fogja váltani |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan