Az őszinte autó
Szöveges ítélet
Az elején fontos leszögeznem, hogy a tapasztalataimat nem kizárólag a tételben szereplő Suzuki Swift alapján szereztem. Van egy vállalkozásunk, ahol "fürgéket" használunk,így összesen hat darab képezi tulajdonunkat, ám ebből egy csak alkatrészbányaként funkcionál.
Lényeg a lényeg, magától értetődő, hogy most erről a konkrét, 99-es évjáratú ezres GLS-ről fogok értekezni.
Amikor az ember Suzukizásra adja a fejét, leginkább egy, és egyetlenegy dolog motiválja: a pénz szűke. Tudniillik igaz a pletyka, hogy a Swift egy olcsón beszerezhető, kis összegből fenntartható autó, amelynek esetében szervizköltségről szinte nem is beszélhetünk. Fogyasztása pedig teljesen elfogadható, 5 és 6 liter között változik.
Ami az én kocsimat illeti,170.000 forintért vettük, osztrákoktól hozták "vissza", plusz 160.000 körül volt a regadó, a végösszeg 330.000 körül jött ki. Anno az Aprilia robogóm 450.000 forintba került a szalonban, és az csak egy robogó! Ezzel viszont gyakorlatilag nulla pénzért tető van a fejem fölött, elektromos ablakemelővel és tükörrel, állítható fényszóróval, korrekt hagfelszereléssel (Audio, MP3, USB, AUX, 360W).
A kis kocsi teszi a dolgát, falja a kilométereket, van olyan is a flottánkban, amelyikben már bőven négyszázezernél járna az óra, ha nem lenne csak 5 számjegyű, és nem adja jelét annak, hogy mostanában bemondaná az unalmast.
Igazából én is csak ismételni tudom, amit előttem több százan leírtak: elnyűhetetlen.
Ugyanakkor vannak gyengeségei, mint minden kocsinak. Ilyenek például a rizsszem égők a műszerfalban, s habár nincs belőlük túl sok, annál gyakrabban szeretnek kiégni. Cseréje a középkonzol esetében körülbelül 15 másodpercet vesz igénybe, azonban a km óra fényforrásainál ugyanez kínkeserves órákat is szülhet.
Ha már gyengeségek, szó szerint megemlíthetjük a kasznit, melyre előszeretettel mondják, hogy papírból van. Ez azért erős túlzás, fém az kérem szépen, csupán meglehetősen vékony. Hogy is ne lenne az, hiszen másként nem lehetett volna ilyen alacsony fogyasztást produkálni. Viszont meg kell jegyeznünk, legyen akármilyen vékony is, bitang jó minőséggel bír. A kertünk végében álló roncsot már vagy tíz éve ostorozza a természet, ő azonban remekül ellenáll mindennek. Nem azt mondom, hogy nincs rajta rozsda, de lényegesen kevesebb, mint a hasonló "kerti díszek" esetében az lenni szokott.
A kocsi városban hű a nevéhez, valóban fürge, pláne az 1000 ccm-es motorhoz képest. Tökéletesen lehet vele közlekedni, gyorsul, amennyire kell. A "Suzukis mazsola" sztereotípia jórészt azoknak a kispénzű öreguraknak és asszonyoknak köszönhető, akik egy Bugatti Veyron volánja mögött sem produkálnának dinamikusabb vezetést.
A Swift halála az autópálya, ez az a hely, ahol elvész a tán sosem volt dicsőség, és vége mindennek. 120-at gyönyörűen megy, de 130 körül az ember már érzi, hogy a kis fürgének nem esik jól a mozgás, hangosan sikít, és ingataggá válik.
Most veszem csak észre, mennyi negatívumot írtam a kocsiról, pedig én szó szerint imádom. Mondhatni ő a leghűségesebb társam, és igenis szeretek vele közlekedni, mert sosem gond a parkolás, és nem kell állandóan a benzinkútra rohangálnom vele. Csak három ajtós, szép hosszú, kárpitozással, amolyan sportos érzetet kelt önmagához képest. Mikor beleülök, érzem, hogy ez csak az enyém, másnak itt helye nincs!
Az objektivitás jegyében azonban el kell ismerni, hogy ez az autó nem több annál,mint amire tervezték, alsó kategóriás kisautó.
Nem erős, nem biztonságos, nem menő. Viszont nem drága, nem romlik el, és nem is olyan ronda, és kényelmetlen, mint azt sokan gondolják. Pár óra után az ember azért szívesen nyújtózkodik egyet, de hát nyilvánvaló, hogy egy városi kisautó nem képes a Mercedes S-klasse kényelmét produkálni.
Azonban a Suzuki legnagyobb hátránya nem a fent említett dolgokban keresendő, hanem önmagában, a saját létében. Mert bizony a Suzuki sofőrje mindig az autóstársadalom legalja lesz, alatta csak a Trabant volt, de már az is kezd kultkocsivá válni, így e tekintetben már a kis NDK-s dög is megelőzte a Fürgét. Ennél fogva az embert folyamatosan egyfajta kisebbségi érzés fogja körül. Mindig megelőznek, nem engednek be, dudálnak, mutogatnak, kerülnek mint a leprást, vagy egyszerűen észre sem vesznek.
Aki ezen képes túltenni magát,nincs sok pénze, és nem is élete nagy élményét keresi az autózásban, akkor neki tökéletes választás a Suzuki Swift.
Én csak egy dolgot kérnék, ne tessék utálni ezt a kis autót! Azt, amire készítették tökéletesen tudja, sőt jobban, mint bármely más alsókategóriás. Saját berkein belül nézzük, és ne hasonlítsuk a BMW 7-eshez, mert a kettő nyilván nem ugyanaz.
Hibalista
- Műszerfal rizsszem égői szeretnek kiégni :)
Ide hordtam szervizbe
Itthon minden megoldható
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1999 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 144 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 0 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | 601-es, a mai napig megvan, és imádom! | Következő autója? | Remélhetőleg egy Lancer EVO IX, nagyjából 10 év múlva |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan