A városi terminator
Szöveges ítélet
Első körben el kell árulnom, hogy sosem szerettem a Suzukikat. Egészen addig, amíg a költségvetést átnézve, alternatívaként vettem annó egy ezres, ötajtós, tizensokéves példányt. Nem a fogyasztás győzött meg, ami télen is csak éppen átlépte a hat litert, nem is az, hogy normál, éhbéres fizetésből is fent lehet tartani a kocsit, és nem hajszol bele egy ateista lévén is istenek emlegetése közbeni hajtépős rituáléba egy olajcsere. Hanem, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett 500 kilométeres útra (Debrecen-Budapest-Debrecen) az előkészület abból állt, hogy letörölgetem a műszerfalat és kiürítem a hamutálat. Meg persze az ipari mennyiségben lefőzött kávé, amiből majdnem annyi a fogyasztásom, mint a szuszkának a 95-ből.
Az olajcserék közt soha nem kellett utántöltenem. Ennek folyománya ugyan, hogy a garázsban több ötliteres olajoskanna áll, aminek az alsó harmadán még mindig ott áll az olaj. Mert persze felelőtlen módon, mindig más márkát tettem bele.
Annyira egyszerű konstrukció, hogy teljesen technikai cunami lévén, saját magamnak cseréltem (azt hiszem, így hívják ) szelepfedél tömítést. A munkahelyi parkolóban. Ebédszünetben.
Három szuszkám volt, egy ötajtós ezres, egy 1.3-as klímás szedán, és a mostani, egy háromajtós, 2003-as ezres GLS verzió. (Ez volt eddig a legjobb választásom :D ) Ennek már vastagabb a kormánya, elektromos ablak, elektromos tükör, állítható fényszóró, légzsák és SZERVÓ! :D . A gls ülés eszméletlen kényelmes, nemcsak egy hokedli van beleheggesztve a kaszniba.
Persze vannak költségek, mert a magyar utak eszik a futóművet, de elenyésző az ára mindennek.
Mielőtt mindenki azt hinné, hogy Suzuki fan vagyok, megemlíteném, hogy volt Mazda, Mondeó és Brava is alattam. Mondjuk az 1.8 benzines Brava a szívem csücskébe fészkelte magát, mert a formája és a tudása simán veri a többiekét. De amikor havonta már negyvenezret hagytam ott a vigyorgó benzinkutasnak, és még akkor is magamnak kellett lemosnom a szélvédőt, váltottam. Kutat is, verdát is.
Városban hatvanig pörög, országúton a kényelmes 90-100. Na, mondjuk az autópálya nem az ő világa. Nem tudom, hogy 120-nál a kocsi ordított jobban, vagy én. A 110 tartható sebesség, alig 3-3,5 pörög a fordulatszámmérő, ez emelkedőtől, széltől és a napraforgók aznapi fordulási szögétől is függhet. Hmm…és mondjuk, három embernél már azt hiszi az ember, hogy egy óceánjárót vezet, nem pedig egy négy keréken guruló vasat, mert a legkisebb szélre is katamaránokat megszégyenítően imbolyog.
De évente kétszer, háromszor nyugodtan be lehet vállalni egy ilyen beltengeri utat… Az igazi férfi nem fél a kihívásoktól.
Nyugodtan el lehet felejteni a „pörgetni kell, akkor fogyaszt jól” hittételt, mert simán ki lehet hozni belőle, egy- vagy akár ! 2 literrel több fogyasztást.
Akár negyvennél is lehet ötödikben hagyni, nem rángat… igaz rágyorsítani az előttünk cammogó bömösre nem ebben a fokozatban lehet. Ha sietek, akkor az egy-kettő-öt, és gurulás (mert akkor már a háromlábú lézershow is fotogénnek érzi a verdát.
Hibalista
- Futómű, és a fékek.... ja, meg egyszer a kezemben maradt a kilincs.
Ide hordtam szervizbe
Ismerős
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2003 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 122000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Brava | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan