A rendszerváltás után
Szöveges ítélet
Szeretném saját tapasztalataimat megosztani másokkal. Elöljáróban annyit, hogy eszem ágában sem volt soha Suzukit venni, de valahogyan mégis összehozott egyel a sors. Ez a példány 1995-ben született magyarországon. Állítólag egy idősebb hölgyé volt az autó, még mielőtt hozzám került volna. Én 2004-ben vásároltam meg egy Suzuki használtautó kereskedéséből. Az autóval különösebb problémáim ezidáig még nem voltak. Csupán a szokásos kopó alkatrészeket kellett cserélnem, bár nem értem azt, hogy átlagos napi hazsnálat mellett( napi 130-140 km, 95%-ban főúton, autóúton, 90-130 km/h között autózva) hogy a fenébe képes a fékbeteét 20000 km-t követően teljesen elkopni, miközben a fékhatás egyenlő a nullával. Nem satuzom, nem gyilkolom a féket, egyszerűen használom. Egy másik kellemetlen dolog, hogy a féltengelycsukló porvédő gumiharangja az átlagosnál gyengébb, emiatt az elmúlt 3 év alatt 2x kellett mind a két oldalon csuklót cserélnem. Ezeket leszámítva borzasztóan strapabíró verda. Se lengéscsillapítót, se szilenteket, se egyéb alkatrészeket nem kellett még cserélnem, pedig kis országunk utjai nem a tükörsima aszfaltjairól híres. Csörög, zörög, hangos, ez mind igaz, de ne feledjük, hogy ezt az autót 1989-ben mutatták be japánban, és akkoriban egyik japó technika sem volt különb. A karosszériáról: családunk 2.5 évig használt egy 1981-es évjáratú Honda Accordot, 1.6-os benzines motorral. A Honda jóval nagyobb volt mint a Suzuki, nehezebb, nagyobb volt a motorja, hatalmas plüss ülések voltak benne, plussz 1981 jellemző eletromos kényelmi cuccai, és az egész autó még a 900 kg-ot sem érte el. Sajnos a Suzuki amikor elkezdte gyártani magyarországon az autót, akkora már japánban kifutó modell volt az autó. Mi meg vettük, örültünk hogy van olcsó, elérhető autó magyarországon a rendszerváltás után. El tudta feledtetni velünk a szocialista autóipar rémeit, amikor még minden családapa szerszámosládával a csomagtartóban indult el az autóval, megtanított arra, hogy lehet megbízható egy autó, nem kell rettegni a lerobbanástól. Vannak hibái, nem vagyok elégedett vele, de az évek során megszerettem. Ja és ez a típus még 30 évesen is autó marad nem úgy mint a mai agyonsztárolt hulladékvasak, melyek 5-6 évesen szétesnek mert gyártássukkor fontosabb a mennyiség, mint a minőség. A minőség nekem a megbízhatóságban, "igénytelenségben" nyilvánul meg, nem pedig abban ,hogy minél szebb, és drága ( a drága itt a vételárra, és a fenntartási költségekre vontkozik) autóm legyen. Sajna szeretném lecserélni, mert már idős a kicsike, fiatalabb, jobban felszerelt verdát szeretnék, de nem tudom,hogy mit vegyek, mert rettegek az út széli lerobbanástól, nem szeretném átélni azokat a kínos perceket.
Hibalista
- Mind a két oldali féltengelycsukló(2x) gumiharang kiszakadás miatt, fékbetétek 25000 km-enként, féktárcsák 50000 km-enként.
Ide hordtam szervizbe
Saját szerelőhöz viszem az autót.
Értékelése: 4
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1995 |
| Kényelem | (4) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 155000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 130000 |
| Szerviztapasztalat | (3) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | vmi dízel, vagy min. V6-os benzines |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan